143671. lajstromszámú szabadalom • Berendezés különböző méretű és alakú kokillaöntvények, különösen könnyűfémöntvények előállítására
143.671 3 nyitó- és záróniozgást, míg a rögzített szán közvetítésével egy magkihúzó működhet. A hidraulikus berendezés szükséges löketkorlátozását beállítható ütközők végzik. Hasonlóképpen a kidobótüskéket a megfelelő löketre úgy állíthatjuk be, hogy a kokillarészek szétválasztásánál az öntvény a formából kidobódik. A berendezés működését impulzusszámláló regisztrálja. A dolgozók és a berendezés biztonságát úgy érjük el, hogy a berendezés leállító kapcsolók, ill. megállítórúd segítségével a munkafolyamat bármely tetszés szerinti szakaszában megállítható. Találmányunkat részletesebben egy példaképpeni kiviteli alak leírása kapcsán a mellékelt rajzok segítségével ismertetjük és magyarázzuk. Az ábrák közül az 1. ábra az egész berendezés elölnézeti rajzát tünteti fel az oldalsó magkihúzók elhagyásával, a 2. ábra a berendezés felülnézeti rajza, a felső magkihúzó elhagyásával, a 3. ábra' a berendezést kiforgatott kokillarészszel tünteti fel felülnézetben, egyéb részletek elhagyása mellett, míg a 4. ábra a berendezés függőleges kivitelű felépítését mutatja be kibillentett állásban. Az ábrákon azonos számok azonos részeket jelölnek. A szürkeöntvényből, vagy acélból készült kokilla pl. egy mozgatható (1) félből és egy rögzített (2) félből, valamint a (3\ (4), (5), (6) és (7) acélmagból áll. Az (1) és (2) formarészek a (8) tartóra var.nak erősítve, amely viszont a mozgatható (9) és (10) szánokra van szerelve. A (9) és < 10) vezetőszánok a (12) házon keresztül a (13) talpazathoz csatlakoztatott (11) vezetőrudakön mozognak. A jelen példa esetén a (10) mozgatható vezetőszánt a (4) magnak a (2) formarészen való áthúzásának biztosítása végett a (14) beállítható ütközőrúd révén a (15) ékéit segítségével rögzítjük. A (9) mozgatható vezetőszán útját a (16) ütközőrudak korlátozzák. A (4) magot a (17) hidraulikus henger segítségével mozgatjuk a (2) állóformarészen és a (10) vezetőszánon keresztül. A (3), (5), (6) és (7) acélmagokat a (18), (19), (20) és (21) hengerek mozgatják ugyancsak hidraulikus úton. A (19) henger helyzete1 rögzített, míg: a (18), (20) és (21) hengerek a szükséges követelményeknek megfelelően állíthatók. A (18) mozgatható henger a (25) tartóra van szerelve és elfordulás ellen a (26) csap biztosítja. Erre azért van szükség, mivel az a szerszámból teljes egészében ki lesz mozdítva. A magkihúzók oldalirányú állítása a (27) magkihúzószánoknak a (11), (24) vezetőszánokon, ill. a (28) tartón való elmozdításával eszközölhető?« míg az oldalsó magkihúzók magasságának, ill. a főmagkihúzó mélységének beállítása a (29) vezetések segítségével történik. A hidraulikus meghajtószervek — nullöketgenerátor, elektromotor, valamint olajtartály — a (13) géptalpazatban vannak elhelyezve. Az elektromágneses vezérlőszervek pedig a (12) házakban lesznek elrendezve. A találmányunk szerinti berendezés működése a következő: Miután a kokillaszerszám, amely az (1), (2) kokillarészekből és a (3), (4), (5), (6), (7) acélmagokból áll, a (8) szerszámhordozóra szorosan rá lett szerelve, a szerszámot gázfűtéssel a kenési hőmérsékletre, vagyis 200 C-ig felmelegítjük. A gázfűtő gyűjtőcsöve egyébként a (13) géptalpazaton helyezkedik el. Mivel a szerszámot szabadon mozgatható szerszámtartók hordozzák, a szerszám hőkitágulási együtthatója — szemben a korábbi, asztalon vezetéses megoldással — jelentéktelen szerepet játszik. Az (1) és (2) formadarabokat,- valamint a (3), (4), (5), (6) és (7) magokat kézikapcsolással végállásba hozzuk, mégpedig úgy, hogy az egyes, a formát alkotó részek, (1, 2, 3, 4, 5, 6 és 7) mázzal kenhetők legyenek. A jobb hozzáférhetőség kedvéért az elülső, felső, osztott (24) vezetőrudat a kívánt löketnek megfelelően állítjuk be és a (8) szerszámtartókat a kokillarészekkel együtt előrefelé kihajlítjuk. Ezáltal lehetségessé válik a szerszám alapos kenése. Ezen műveletet követően a szerszámot összetoljuk és kb. 350—400 C°-os öntési hőmérsékletre melegítjük fel. A próbaműködés alatt, amelyet kézzel vezérlünk, történik a szükséges lökethosszaknak a (16) ütközők és (23) kidobótüskék segítségével való beállítása. Ugyancsak a próbaüzemeltetés során állítjuk be az egyes munkamenetek sorrendjét és az ezek közötti szükséges 'szüneteket is. Ez ä beállítás pl. az alábbi tényezőkhöz igazodik: fémhőmérséklet, beöntési idő, dermedési idő, magkihúzások fajtája és ideje, az öntvény kidobása, valamint a formát adó részek záródási mozgásának módja és ideje stb. A vezérlőberendezés úgy van elkészítve, hogy a formanyitás munkamenete sorrendjének nem kell szükségszerűen megegyeznie a zárási műveletek sorrendjével. Egyidejűleg löhb magot is kihúzhatunk, vagy ha ez szükséges, minden 'magkihúzás Után szünetet iktathatunk be. A vezérlés a kokillaszerszámok és az öntési eljárás sokoldalúságának mindenben megfelel. A megállapított munkamenet után a megfelelő időközöket a kapicsolóberendezésen állítjuk be úgy, hogy végeredményben az egész munkamenet ettől kezdve automatikus lesz. A példa szerint a folyékony fémet" az összecsukott formába öntik be. Az (1) és (2) formafelek a kapcsolóórákon beállított dermedési időnek megfelelő ideig maradnak zárva. Ezen idő eltelte után a (17), (18), (19), (20) és (21) hengerek az előre megállapított sorrend szerint kihúzzák a (3), (4), (5), (6) és (7) acélmagokat. A kokillát az (1) mozgatható kokillafélnek a (8) szerszámhordozó és a (9) vezetőszán által a (22) henger révén való elmozgatásával nyitják ki. A végállásban a (23) kidobók az (1) fórmarészből kidobják az öntvényt. Az előre meghatározott munkamenet szerint ezután a szükséges automatikus, a szerszámot öszszezáró mozgások következnek és a munkamenet újból kezdődik. Esetleges zavarok esetén a munkamenetet a keretre felszerelt leállítókapcsoló segítségével bármely pillanatban és állásban azonnal megszakíthatjuk, a berendezést átállíthatjuk kézikapcsolásra és a zavart így módunkban áll kiküszöbölni. Ezután újra teljesen automatikus kapcsolásra állhatunk vissza.
