143557. lajstromszámú szabadalom • Lengő rendszer

Megjelent: 1957. augusztus hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 143.557. SZÁM 47. h. 20—27. OSZTÁLY - Ru-50. ALAPSZÁM Lengő rendszer Ruzicka Jaroszlav, mérnök, Praha—Karlin A bejelentés napja: 1955. november 17. Csehszlovákiai elsőbbsége: 1955. május 31. A különböző üzemekben alkalmazott lengőrendszerek, mint például lengősziták, rázóvályuk és más hasonló, lengő- vagy rezgőmozgást végző szerkezetek, a lengő tömegek reakciójának kiegyenlítésére rendszerint ellensúlyokkal vannak ellátva. Ezeket az ellensúlyokat vagy a meghajtószerkezet hozza egymással ellentétes fázisú, illetve amplitúdójú lengésekbe, vagy pedig meghajtásuk rugalmas szerveken át a lengő tömeggel együttfutóan történik. A lengőtömegnek, illetve a tömegerőknek a gyakran változó, illetve különböző üzemviszonyok melletti kiegyenlítése mindkét esetben igen nehéz és a kiegyenlítő tömegeknek kényszerkapcsolattal történő meghajtása esetén még teljes kiegyenlítés mellett is a meghajtószerkezetben nagy erők lépnek fel, melyek ugyan — minthogy egymást kölcsönösen kiegyensúlyozzák, illetve e tekintetben hatástalanokká teszik — az alapokra nem adódnak át, azonban az általuk igénybevett hajtóműnek igen erősre való méretezését teszik szükségessé. A találmány szerinti lengőrendszernek legalább három, egymáshoz sorakozó, ' szabadon lengő tömege van, mimellett a lengetőmozgás a hajtóműről e tömegeknek csak egyikére vivődik közvetlenül át, míg a többi tömegek lengetőmozgásukat e meghajtott tömegtől rugalmas szervek közvetítésével, vagy pedig a rugalmas szervek útján másodlagosan hajtott tömegektől kapják, mimellett a rugalmas szervek merevségének mérvére vonatkozólag mindenkor az a feltétel mérvadó, hogy az egymással szomszédos tömegek lengéseinek amplitúdói egymással ellentétes irányúak. Amint az az alanti leírásból kitűnik, ezzel az elrendezéssel jelentékeny előnyök egész sorozata érhető el, éspedig: a tömegek, illetve tömegerők tökéletes kiegyenlítése, káros reakcióerők az alapzatra való átadódásának meggátlása, az egész szerkezet olyan kialakíthatósága, melynél az az üzemviszonyok apróbb szabálytalanságaival szemben kevésbé érzékeny, és végül annak lehetősége, hogy a hajtóművet csak a passzív ellenállások leküzdésére szükséges erőkre kelljen méretezni. Emellett az összes lengő tömegeket gyakorlatilag teljesen kihasználhatjuk, minthogy ellensúlyok és úgynevezett holt tömegek alkalmazása fölösleges lévén, ezek elmaradhatnak. A találmány tárgyát részletesebben alantiakban néhány foganatosítási példában a csatolt rajzokkal kapcsolatban ismertetem, melyeken az 1. ábra vázlatosan három lengő tömegből álló rendszert-szemléltet, a 2. ábra ugyanúgy öt lengő tömeg alkotta rendszert ábrázol, a 3. ábra az 1. ábra szerinti vázlatnak megfelelő kivitelű, három részből álló lengőszita oldalnézete, a 4. ábra ugyanannak felülnézete. Az 1. ábrán szemléltetett rendszer, mely előnyösen hosszú lengőszitakénti kivitelben nyerhet alkalmazást, egy lényegileg vízszintes elrendezésű —1— szitakeretből és az emellé annak mindkét végénél sorakozó, hozzácsatlakozó —7 és 8— keretekből áll. Mindhárom szitakeretet az egymással gyakorlatilag párhuzamos —6— támasztartók hordják, melyek szabdon lengethetően vannak a szilárd gépkereten vagy a —4— alapzaton ágyazva. Az —1— szitakeretet lengőmozgásba az egymással párhuzamos rudak alkotta —2— rúdpár hozza, melyek a —3— forgattyústengely —13— forgattyúcsapj ain vannak ágyazva. A —3— forgattyútengely a —4— gépkereten, illetve alapzaton mereven vagy rugalmasan: van ágyazva és azt megfelelő erőgép, pl. elektromotor hajtja. A —7 és 8— sziták az—1— szitával csak a rugalmas —9— szervek útján vannak összekapcsolva, melyek az —1— szitakeret meghosszabbított —11— oldaltartóiban vannak elhelyezve. Fennáll annak a lehetősége is, hogy a két —7 és 8— szitát egymással összekötőtag útján kapcsoljuk össze, mint 'ezt az 1. ábrán a szaggatott —12— vonal jelképezi, de ilyen összekötésre szükség nincs, sőt az bizonyos üzemviszonyok mellett lehetetlen, illetve nem kívánatos. A rugalmas —9— szervek tengelyeinek gya-