143188. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses gyújtólámpa, különösen gázkisüléses csövek gyújtására
2 143.188 előre meghatározható, illetve megszabható. Ezáltal a segédelektróda hőfoka és így a gyújtó késleltetése 'a kívánt mértékben előre beállítható. A segédelektróda hőmérséklete a főelektródák hőmér 7 sékletét túl is lépheti, amkor is a segédelektródán fellépő legmagasabb hőmérséklet legalább 600 C . A találmányunk szerinti gyújtó alapvetően különbözik attól, pl. a 829.184 sz. nyugatnémet szabadalomból ismertté vált gyújtótól, amelynél a bimetall főelektródához szintén egy segédelektróda van kapcsolva, amelynek bizonyos fokú késleltető hatása is van. Ezen ismert gyújtónál a felületén emittáló. és a gyújtó üzemi körülményei között szigetelőként is ható bevonattal ellátott segédelektróda az ugyancsak emittáló bevonattal ellátott bimetall főelektródával sorba van kapcsolva. Ezáltal a főelektródák érintkezésekor meginduló áram, amely a segédelektródán is átfolyik, abban szükségszerűen hőt fejleszt, amelynek bizonyos késleltető hatása lesz. Ez a megoldás azonban nem biztosít villogás nélküli gyújtást. A gázkisülés megszűnése után ugyanis nem rögtön indul meg a hőfejlődés a bimetallal sorbakötött vezetőben. Az így létrejövő hűlési periódusban. a gyújtó olyan gyújtási kísérleteket végez, melyek a begyújtandó gázkisüléses cső katódjait károsan veszik igénybe. Ezeket a káros gyújtási kísérleteket csak a találmányunk- szerinti ívkisüléses hőkésleltetéssel lehet tökéletesen megszüntetni. Az ívkisüléses késleltetés esetén ugyanis még a gyújtóban létrejövő gázkisülés során már a főelektródák érintkezése előtt fejlődik a késleltetéshez szükséges hő, s így jön létre a gyújtási kísérletek kialakulásához szükséges hűlési periódus, amely az ismert gyújtónál, vagyis a csak Joule-hő segítségével elért késleltetésnél nem kerülhető el. A találmányt részletesebben a mellékelt rajzok kapcsán ismertetjük, amelyek a találmányunk szerinti gyúj tónak több példaképpen! kiviteli alakját tüntetik fel, amelyekre azonban nem korlátozzuk magunkat. Az 1. ábra a találmányunk szerinti késleltétett gyújtónak egy olyan példaképpéni kiviteli alakját tünteti fel, ahol e gyújtó egy a fénycsövek működtetéséhez szükséges ismert áramkörbe van bekapcsolva. A gyújtót magát metszetben tüntettük fel. A 2. ábra másik példaképpen! kiviteli alakot tüntet fel metszetben. A 3—7. ábrák további kiviteli példákat tüntetnek fel metszetben. Az ábráknál azonos hivatkozási számok, azonos alkatrészekre vonatkoznak. Az 1. ábrából láthatóan a találmányunk szerinti gyújtó (10) burája a (11) talppal van lezárva. A gyújtó ionizálható gáztöltéssel pl. argonnal van ellátva. A (11) talpba a (12) és (13) árambevezetők vannak beforrasztva. A gyújtóban két főelektróda (14) és (15) van elrendezve. A (14) főelektróda botelektródaként van kiképezve és pl. nikkelből készülhet. A másik főelektróda (15) bi metal! elektródaként van kiképezve és pl. önmagában ismert módon vasból és egy vas-nikkel ötvözetből lett összeállítva. A (15) bimetall elektróda úgy van elrendezve, hogy hő hatására a másik főelektróda (14) felé hajlik, majd pedig azzal érintkezik. A (15) bimetall elektróda lehűlésekor a két főelektróda (14) és (15) közötti érintkezés megszűnik. A gyújtóban ezenkívül a (16) segédelektróda nyer elrendezést, amely pl. wolframból készülhet és a (15) bimetall főelektródával elektromosan közvetlenül vagyis közbenső kapcsolási elemek, mint pl. ellenállás nélkül van összekötve. A segédelektróda egyik yége a főelektródához mechanikusan is kapcsolódik. A (16) segédelektróda másik vége a gyújtó (11) talpába van erősítve. A két árambevezető (12) és '(13) mindegyike egy-egy főelektródával. (14) illetve (15) van összekötve. ■ A jelen kiviteli példánál a (16) segédelektróda úgy van kiképezve, hogy keresztmetszete kisebb, éspedig pl. 50%-kal kisebb, hossza viszont nagyobb, mint a (15) bimetall elektródáé. Ezáltal a (16) segédelektrcda egy glimmkisülés melege által magasabb hőmérsékletre melegszik fel, mint a (15) bimetall elektróda. Ez a felmelegedés akkor következik be, ha a (14) és (15) főelektródákra adott feszültség következtében közöttük glimmkisülés jön létre. Mivel a (16) segédelektróda a (15) bimetall főelektródával azonos feszültségen van, a ( 16 ) segédelektróda és annak ellenelektródája, vagyis jelen kiviteli példában a (14) főelektróda között glimmkisülés jön létre, amely a (14) és (15) főelektródák közötti glimmkisüléssel áramkörileg párhuzamos. A (16) segédelektróda és a (14) botelektróda közötti glimmkisülés eredményeképpen a (16) segédelektródán át is áram folyik át, amely azt fel is melegíti. Tekintettel arra, hogy a (16) segédelektróda wolframból készült, legalább is a (15) főelektródához képest előnyösebb elektronemissziós tulajdonságokkal rendelkezik, úgy hogy egy bizonyos idő múlva a (14) ellenelekróda és a (16) segédelektróda közötti glimmkisülés ívkisülésbe megy át, miáltal a (16) segédelektróda és (14) ellenelektróda közötti szakasz ellenállása lényegesen kisebb lesz, mint a két főelektróda (14) és (15) közötti szakasz ellenállása. Ennek következtében a gázkisülés energiájának egy növekvő része a (16) segéd elektródán folyik át, mimellett a (14) és (15) főelektródák közötti glimmkisülés fokozatosan csökken. A növekvő energiafolyam a (16) segédelektródában jelentős mennyiségű Jóulehőt termel, miáltal s segédelektróda a (14) és (15) főelektródáknál, de különösen a (15) bimetall főelektródánál magasabb hőmérsékletre melegszik fel. A (15) bimetall főelektróda felmelegedvén, az ellenelektródaként szereplő (14) főelektróda fele hajlik el. A bimetal főelektróda (15) ezen oldalirányú mozgását főleg az a hőmennyiség okozza, amelyet a 16) segéd elektróda vezetés, és/vagy konvekció és/vagy sugárzás által neki átad. A (15) bimetall főelektróda ezen oldalirányú elhajlása alatt szabad végével a (14) ellenelektródát képező főelektródát érinti, miáltal a két főelektróda (14) és (15) között elektromos . kontaktus létesül és potenciáljuk azonos lesz. Ezáltal a (14) és (15) főelektródák közötti glimmkisülés teljesen megszűnik. Mivel viszont a (16) segédelektróda és a (15) bimetall főelektróda is azonos potenciálon van, a (16) segédelektróda és az ellenelektródaként szereplő (14) főelektróda közötti ívkisülés is megszűnik. Ezáltal a (15) bimetall főelektróda lehűlése és ezzel együtt annak a (14) ellen elektródaként szereplő főelektródától való eltávolodása (elhajlása) rögtön bekövetkeznék, ha a (16) segédelektródában felhalmozódott hőmennyiség nem melegítené tovább a (15) bimetall főelektródát, miáltal ez utóbbi a (14) ellenelektródával továbbra
