143188. lajstromszámú szabadalom • Gázkisüléses gyújtólámpa, különösen gázkisüléses csövek gyújtására
143.188 3 is érintkezésben marad. A (14) és (15) főelektródák közötti érintkezési időtartam ezáltal meghoszszabbodik, vagyis a két főelektróda érintkezésének megszakításában késleltetés következik be, mint ez találmányunk célja volt. A jelen kiviteli példában a (lo'l segédélektróda egy spirál volt. Lehet azonban a segédelektródát egyszerű fonálból, duplaspirálból, lemezből,, szalagból, hálóból, vagy fémszövedékből is készíteni. A (16) segédelektróda keresztmetszete alatt annak elektromosan vezető keresztmetszete értendő, és pedig fonal, spirál, vagy duplaspirál esetében magának a fonálnak keresztmetszetét, lemez vagy szalag esetében a szélesség és vastagság szorzatát, háló vagy szövedék esetében pedig a hálót képező elemi szálak keresztmetszetének összegét. értjük alatta. » Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a gyújtók elektromos gázkisüléses csövek, .jelen esetben pedig a (17) fénycső gyújtására szolgál, amelynek katódáit (18 és 19) hivatkozási számokkal jelöltük. Mindkét katóda (18) és (19) izzókatóda és duplaspii álból készültek, amely önmagában ismert és ezért nem ábrázolt módon ‘ elektronemittáló anyaggal van bevonva. A (18) és (19) katódák egyrészt a (12) és (13) bevezetőkön keresztül a gyújtó egy-egy főelektródájához (14) és'(15), másrészt pedig a (20) fojtótekercsen és (21) főkapcsolón keresztül a hálózat (22) és (23) sarkaira vannak kapcsolva. A (12) és (13) árambevezetők ismert módon a (24' kondenzátoron keresztül vannak egymással összekötve. A (21) főkapcsoló zárásakor hálózati feszültséget (22), (23) adunk a (20) fojtótekercsen a (17) fénycső (18) és (19) katódáin, valamint a (12) es (13) bevezetőkön keresztül a gyújtó (14) és (15) fő elektródáira, miáltal egyrészt a (14) és (15) főelektródák, másrészt pedig a (16) segédelektróda és mind a (15) bimetall főelektróda, mind pedig a (16) segédelektróda közös ellenelektródáját képező (14) botelektróda között glimmkisülés indul meg. A (14) ellenelektróda és a (16) segédelektróda közötti glimmkisülés a fentiekben ismertetett módon ívkisülésbe megy át, miáltal a (16)« segédelektróda a (14) és (15), főelektródáknál magasabb hőmérsékletre melegszik fel. A (15) bimetall főelektróda felmelegedésekor ez a (14) ellenelektróda felé hajlik el és azzal érintkezik. Ez- . által a (14) ellenelektróda, valamint a (15) és (16) elektródák potenciálja azonos lesz és ennek következtében a (14) ellenelektróda és a (15 bimetall elektróda közötti glimmkisülés és ugyanakkor a (14) ellenelektróda és a (16) segédelektróda közötti ívkisülés is megszűnik. A (16) segédelektróda melegének hatására a (14) és (15) főelektfódák közötti, érintkezés továbbra is megmarad úgy. hogy a (17) fénycső (18) és (19) izzókatódái fűtőáramkörének zárási ideje meghosszabbodik. Ez a késleltetés elegendő ahhoz, hogy a (18) és (19) izzókatódák olyan hőmérsékletre melegedjenek elő, amelyen elegendő mennyiségű elektronokat emittálnak ahhoz, hogy közöttük ívkisülés fenntartható legyen. A 2. ábra olyan kiviteli példát ismertet, amelynél a korábbiakban tárgyalt kisülési hő és Joulehő közötti arány úgy van megszabva, hogy a főelektródák érintkezését követőleg is tovább melegíti a Joule-hő a (16) segédelektródát. A kiviteli példában a (13) áramvezető a (Ï6) segédelektróda tartójaként is szolgál, míg a. (15) bimetall főelektróda a gyújtó (11) talpába van megerősítve. Ettől eltekintve a gyújtó az 1. ábra ill. kiviteli példa szerinti gyújtóval azonos. A gyújtó a (14) és (15) főelektródák érintkezése előtt úgy működik, mint az 1. ábra szerinti kivitejnél leírt gyújtó, míg a (14) és (15) főelektródák érintkezése után önmagában ismert módon a (16) segédelektródában további hő1 fejlődik. Ez annyit jelent, hogy a (14) és (15) főelektródák érintkezése előtt egyrészt az ellenelektródaként szereplő (14). főelektróda és a (15) bimetall főelektróda, másrészt pedig a (14) ellen elektróda és a (16) segédelektróda között glimmkisülés jön létre, majd pedig a (14) és (16) elektródák közötti glimmkisülés ívkisülésbe megy át. A főelektródák érintkezése után azonban az 1. ábra szerinti kivitelben ellentétben a (16) segédelektródán át az áram nem szűnik meg, úgy hogy benne további ellenállás-meleg fejlődik. A 3. ábra szerinti példaképpen! kiviteli alaknál a (16) segédelektródát teljes egészében a (13) árambevezető ill. (15) bimetall főelektróda tartja (hordozza). Ezen felül a segédelektróda a (15) U-alakú bimetall főelektróda két szára között van elhelyezve. A gyújtó kivitele különben az 1. ábra szerinti kivitellel azonos. A 3. ábra szerinti kivitelnek az az előnye, hogy a (16) segédelektróda es az ellenelektródaként szereplő, (14) főelektró'da között létrejövő gázkisülés a (15) bimetall főelektródát legalább is részben körülburkolja és így annak felmelegedésére erőteljesebb hatással van. Tekintettel arra, hogy a (16) segédelektródát a (13) árambevezető ill. a (15) bimetall főelektróda tartja, a (16) segédelektróda részére a (11) talpba külön tartó beerősítése feleslegessé válik, úgy hogy a készítésnél három bevezető helyett csak kettő lesz szükséges. A 3. ábra szerinti kivitelű gyújtó a következőképpen működik: Ha a (14) és • (15) főelektródákra feszültséget adunk, akkor azok között a már fentebb ismertetett módon glimmkisülés jön létre. A (15) bimetall főelektróda felmelegszik és az ellenelektródaként működő (14) főelektróda felé elhajlik. Egyidejűleg a (16) segédelektróda a (15) bimetall főelektródánál magasabb hőmérsékletre melegszik fel. Ha ezután a (14) és (15) főelektródák érintkeznek, úgy a (15) bimetall .főelektródát a (16) segédelektrodában felhalmozódott hőmennyiség tovább melegíti, még akkor is, ha a gázkisülés már megszűnt, miáltal a főelektródák érintkezési ideje meghosszabbodik. A (16) segédelektróda a (15) bimetall főelektródára a fentiektől eltérő módon is felerősíthető, pl. úgy, hogy az ellenelektródaként működő (14) főelektródától való távolsága nagyobb legyen, mint a (15) bimetall főelektródáé. A (15) bimetall főelektróda ily módon is tovább fog melegedni az érintkezés után. Lehet ezenkívül mind a (15) bimetall főelektródát, mind pedig a (16) segédelektródát, vagy csak ezek egyikét olyan bevonattal ellátni, amelytől a (15) bimetall főelektróda kilépési munkája megnövekszik, a (16) segédelektróda kilépési munkája pedig csökken. Ilyen bevonatok alkalmazása esetén v a két elektróda közötti hőmérsékletkülönbség még nagyobb lesz és ezáltal a (14) és (15) főelektródák érintkezésének megszűnése még jobban késleltethető. Ilyen kivitelt mutat példaképpen a 4. ábra, ahol pl. a (15) bimetall főelektróda a (27) arany
