143169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokfogaskerekek gyártására
10 143.169 alapuló közvetlen, vagy közvetett átszámítással. E mennyiség numerikus (táblázatszerű) értékeinek a Blok-féle höfokemelkedések kiegyenlítése alapján való kiszámítása egyébként ekkor is a már felvázolt módon, approximációs lépésekben történik, a különbség csupán a kapcsolódó fogak érintkezési pontjaihoz tartozó 01, 02 tényleges görbületi sugarak meghatározásánál adódik. Abból kifolyólag, hogy e görbületi sugarak mindig a kapcsolóvonalba, mint az alapkörök közös érintőjébe esnek, a normál- és homlokmetszetek projektiv rokonsága folytán a homlokmetszeti görbületi sugár számára redukciós tényező gyanánt az M és M/i közti összefüggéshez hasonlóan, de reciprok értékkel, szintén az alaphengeri ferdeségi szög cosinusát kell számításba venni, amivel a kapcsolópontbeli tényleges (normálmetszeti) görbületi sugár on = —= + tg’ A cos2 ah = —.......... 'h -------COS ß a Vsin2 a cos- a cos2 hol Qh a vizsgált érintkezési ponton át vett homlokmetszet evolvensének a homlok-kapcsolóvonalon e ponthoz most már könnyen megadható görbületi sugara. Tekintve, hogy on jobboldali törtkifejezésében a nevező — mint csupán 01 és ß függvénye — olyan mennyiség, mely az érintkezési pontnak a fogprofilon való helyzetétől független, Qn és Qh az összes érintkezési pontokban lineárisan arányosak; tekintve továbbá, hogy a Blok-féle hőfokemelkedések találmány7 szerinti kiegyenlítésének a kapcsolóvonal bármely két jellegzetesen összetartozó (P ’, P ”) pontjára felírható feltételi egyenlete gi + ga = NiP 4- pn2 = = NiN= = konst, (lásd a 2. ábrán) az egyenes fogazásra felírható ' £?’i 0’2 C”1 Q ’2 összefüggésből kiindulva a ferde fogazás normálmetszetére nézve is (H’ii—^v’í2) • alakú, ahol a gyökjelek alatti mennyiségek kifejtve, és a végrehajtható egyszerűsítés után, már csupán a Qh görbületi sugarakkal minden esetben azonosan arányos Qn görbületi sugarakat tartalmazzák, belátható, hogy az arányossági tényezők az egyenlet mindkét oldalán minden tagban kiesnek, miből következik, hogy a kiegyenlítés feltétele a tényleges hőfokemelkedésre alapított normálmetszetbeli kiegyenlítés helyett a homlokmetszetbeli — azaz az egyenes fogazásra mértékadó — kiegyenlítésre redukálódik. Ez a vizsgálati eredmény, ha általában nem teszi is lehetővé az egyenes- és ferdefogazású táblázatok qa vezérmennyiségeinek egymásból való közvetlen vagy közvetett átszámítását s ezzel az egyenes fogazású táblázatnak megfelelő új használati utasítások alapján ferde fogazásnál való felhasználását, a kétféle fogazás közti rokonság kérdését egy új szempontból megvilágítva mégis indokolttá teszi azt a feltevést, hogy a táblázat használatának kiterjesztésére speciális esetekben lehetőségek adódhatnak. Ilyen eset áll elő a ferde fogazásnál alkalmazandó lécprofilú szerszámnak olyan (eddig nem említeti) kiképzése esetén, amikor maga a szerszám is ferdefogú oly módon, hogy fogfelületeinek alkotóiránya a szerszám hosszirányával szöget — éspedig a felvetett kérdés szempontjából speciálisan az előállítandó kerék ferdeségi szögével azonos ß szöget — zár be. Ilyen fogazószerszámot hosszirányával a kerék tengelyéhez képest már nem ferdén (90° -}-Pszög alatt), hanem a keréktengelyre merőlegesen állítunk be. A ferdefogú szerszám „normálmetszete” (a szerszám vágóélei által súrolt ún. löketprizmának a fogirányra merőleges metszete), ekkor olyan szerszámkontúrábrát ad. mely a kerék homlokmetszetéhez képest teljesen a 8. ábra szerinti összefüggéséi helyzetben van. E szerszám-nor.(/v’A— ^v”í2) • u’2 málmetszet jellemző mennyiségeivel a ferde fogazásra levezetett formulák most már teljesen azonosan adódnak úgy, hogy új definíciók bevezetésére nincs szükség, s különbség csak abban van, hogy az ilyen ferdefogú fogazószerszám a célként kitűzött eredmény biztosítására lényegileg csak az említett beállítás mellett, a szerszám kiképzése által már adott egyféle ß ferdeségű ferdefogazás előállítására használható fel, míg az eddig szem előtt tartott egyenesfogú szerszám természetesen a legkülönbözőbb ferdeségű ferdefogazásra is alkalmas. Ha most az ilyen ferdefogú fogazószerszámot, melyet hosszirányával a kerék homlokmetszetéhez párhuzamos beállításban, de fogainak alkotóirányával egyező ferde löketirányban akarunk generálásra felhasználni, úgy képezzük ki, hogy hosszirányú kontúrja megegyezik az egyenestogazásu profilkiválasztási táblázat kidolgozásánál alapul vett szerszámkontúrral, azaz e két kontúr modulusa, szerszámkapcsolószöge, fejmagassága és fejhézaga azonos, akkor a kerék homlok- és normálmetszeti profiljainak görbületi sugarai közt a kapcsolópontokban fennálló, fentebb bizonyított arányosság folytán az egyenes fogazásra kidolgozott táblázat változtatás nélkül ferde fogazáshoz is felhasználható. A ferde fogazásnak így alakított szerszámmal és ilyen módon való kivitele ismeretes és gyakorlatilag használatos, s a kész fogaskerék semmiken sem különbözik attól a ferdefogú fogaskeréktől, melyet a ferdefogú szerszám normálmetszetének megfelelő és a kerék tengelyéhez képest 90° -j- ß szög alatt beállított egyenesfogú szerszámmal kaphatunk. Egyenesfogazású táblázatnak ferde fogazásnál való alkalmazását ezen speciális esettől eltérően, tehát normális (egyenesfogú) fogazószerszám használata esetén, még az a körülmény is lehetővé teszi, hogy a ß ferdeségi szög nem túl nagy
