143169. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homlokfogaskerekek gyártására
143.169 11 ■értékeinél az egyenes fogazású táblázat használata folytán az elméletileg pontos számításhoz képest adódó hiba a fentebb már hivatkozott ± 5%-os toleranciakörzeten belül fekszik, a fogazás jósága szempontjából tehát nem lényeges. Ez a hibahatár, a ferdeségi szögre vonatkoztatva, a feltaláló megállapítása szerint A 10°, míg ß ennél nagyobb értékeinél valamely felvételi alapon egyenes fogazásra kidolgozott táblázatnak adott egyenesfogú szerszámmal végzendő ferde fogazáshoz segédeszközként való igénybevétele már nem ajánlatos. Ekkor tehát tényleg bizonyos konkrét A-értékekhez kiszámított külön táblázatokra van szükség, melyek azonban megfelelő szögtartományokon belül még szintén jól használhatók, azaz a ferdeségi szögnek valamely adott értékére kidolgozott táblázat számértékeivel való tervezés még olyan fogaskerekek gyártásánál is megengedhető, melyek ferdeségi szöge a táblázatbeli ^-értéknél eléggé jelentékeny különbséggel nagyobb vagy kisebb. A csatolt mintalapok szerinti profilkiválasztási táblázathoz általában megjegyezzük, hogy e táblázat adatai fo = m fejmagasságú (f’o = 1) és co = m/6 szerszámfej hézagú (c’o = 1/6) “ = 20° kapcsolószögü lécprofilú szerszámra és természetesen egyenes fogazásra (ß = o) vannak kidolgozva. A táblázát további (zi 4~ Z2, zi, i, ) főadatai közül az kerékkapcsolószög eléggé széles skálán, 18°-tól 30°-ig változik; a zi-j-z2 értékek sorozata közbülső gyakorlati értékeken át 14-től 500-ig, zi értéksorozata pedig, főleg nagyobb fogszámösszegeknél eléggé sűrű (maximálisan tíz fokozatú) lépcsőzetes beosztással, a legalsó fokozatbeli értéktől % zi-ig terjed. Mindezekből következik, hogy a tervező számára, szabad vagy nem teljesen kötött adatainak legelőnyösebb megválasztásához, főleg «-ra való tekintettel tényleg széles felvételi mező van biztosítva. Végül itt említendő még meg, hogy ugyanez a táblázat bizonyos határig a feltüntetett co = m/6 (szabványos) fejhézagtól eltérő szerszámfejhézag esetében is használható, mert pl. c’o = 0,157 . . . 0,25 határértékek közt a q2 elosztószám értékében adódó eltérés csak a harmadik tizedeshelyen jelentkezik, amivel ismét a Blokféle hőfokemelkedések kiegyenlítése számára tolerált 5%-os körzeten belül maradunk. ugyanezen példaképpen! egyenesfogazású profilkiválasztási táblázat a q2 vezérmennyiségen és a legalsó rovatbeli h' méreten, valamint a már felsorolt főadat-jellegű mennyiségeken kívül, ez utóbbiak változatos értékeinél, még egyéb jelzésű rovatok adataival is ki van egészítve, melyek (a kapcsolószám, a kiskerék v’/i viszonylagos fejszalagszélessége és a Sk feszültségmaximumfaktor) a táblázat használati utasítása szerint főleg az ún. „előtervezés” folyamán, a viszonylag szabadon, ill. a vezérmennyiségtől függetlenül felvehető mennyiségek megválasztásánál szolgálhatnak a tervező számára eligazításul. A táblázat rovataiban megadott függő menynyiségek közül a profileltolás közvetlen meghatározó adataiként természetesen h’ és a qa vezérméret a legfontosabbak, úgyhogy a példaképpen! beosztású profilkiválasztási mintalapokkal szemben olyan táblázatok is elképzelhetők és gyakorlatilag használhatók, melyek lapjai a szükséges föadatokon kívül még csupán a h’ és q2 menynyiségeket, vagy ezek mellett legfeljebb a'fenti segédmennyiségek egyikét és (vagy) másikát tartalmazzák, vagy pedig a mintalapok segédmenynyiségein túlmenően még további segédmennyiségek értékeit is megadják. Emellett önként értetődik az is, hogy a profilkiválasztási táblázat kidolgozásánál nem vagyunk feltétlenül a q* vezérmérethez kötve, mivel helyette, a vele való összefüggés folytán, profilkiválasztási vezérméretként qi, sőt maga az xi vagy'xa profileltolás is táblázatba állítható; az így nyerhető táblázatok a q2 elosztószámra alapozott táblázattal természetesen egyenlő értékűek, minthogy vezérmennyiségeik egymással fejezhetők ki. Végül magától értetődik, hogy bármelyik változatú táblázat adatai alapján a választott vezérmennyiség gyors meghatározására alkalmas grafikonok, nomogramok is szerkeszthetők, melyeknek a táblázatokkal szemben — mindenesetre pontosságuk rovására — az az előnyük, hogy interpolálásokat nem tesznek szükségessé. A találmány szerinti fogazású fogaskerekek kiválóságát egyebek mellett elsősorban az a tény igazolja, hogy az ilyen fogazású fogaskerekek, beváltva a kopásállóság és berágódásmentesség tekintetében hozzájuk fűzött várakozásokat, az eddigi rendszerű fogaskerekeknél élettartam tekintetében még e várakozásokon felül is tartósabbaknák bizonyultak. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás evolvensprofilú homlokfogaskerekek fogazására, azzal jellemezve, hogy a fogazószerszámnak, a keréktest osztókörére vonatkoztatva, olyan mértékű szerszámelállítást adunk, melynek egységnyi modulusra vonatkoztatott (fajlagos) értéke, aszerint, hogy valamely fogaskerékpár kis vagy nagy fogaskerekéről van szó, 5%-ot meg nem haladó tűrés tekintetbevételével az — + q>) ■ h’l + co ’ + fo’ — illetőleg ,2f’o 2cos^ — -------------— 4- 1 — q*) ■ h"] -|- c’o 4- f’o------m i +1 2f’o 2cosá formulából adódó értékkel egyezik, hol —m— a modulus, —a— a tengelytávolság, —i— a módosítás, —zi—, ill. — z2— a fogszám, —c’o— és —f’o— az egységnyi modulusra vonatkoztatott szerszámfej hézag, ill. elemi fejmagasság, —h’— a kis- és nagy kerék fogfej magasságainak összege (elméleti fogmagasság), —ß — a határesetben egyenes fogazással készült kerék fogának ferdeségi szöge, —q2— pedig egy, a nagykerék fogának fejmagasságát az elméleti fogmagasság hányadában kifejező találmány szerinti vezérmennyiség (elosztószám), melynek kiszámítása az
