142691. lajstromszámú szabadalom • Eljárás feniletilciánecetsav-etilészter előállítására

& Megjelent: 1955. augusztus 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.691. SZÁM 12. o. 5-10. OSZTÁLY. — CI-118. ALAPSZÁM. Eljárás feniletilciáneeetsaT-etileszter előállítására A magyar állam, mint a féltaláló, Dr. Búkosza István és a társfeltalálók: Dr. Lányi Kálmán, Simó Sándor vegyészmérnök, budapesti lakosok jogutóda. Bejelentés kelte: 1954. március 22. Igen sok eljárás ismeretes már a feniletilciánecet­savetileszter előállítására. Az eljárások lényegében abból állnak, hogy benzilcianidból és dietilkarbo­nátból fémnátrium segítségévél fenilciánecetesztert állítanak elő, az elkülönített észtert pedig alkoho­los oldatban nátriumetilát jelenlétében brómetillel alkilezik. Ezek az eljárások akármilyen részletfogá­sokkal hajtják végre őket, nem adtak megnyug­tató eredményt. Termeléseik igen ingadozóak, a termékek minőségi vonatkozásban bizonytalanok és valóban tiszta fehiletilciánecetsavetílesztert ve­lük előállítani nem lehet. Vizsgálatainkban megállapítottuk, hogy a fenil­etüeiánecetsavetileszter alkoholos oldatban nát­riumalkoholát hatására még hidegen is gyorsan bomlik és a karbetoxi-csoport elvesztésével etil­benzilciánidot ad. Ebből az észlelésünkből világo­san következtethető, hogy azok az eljárások, amelyek alkoholáttal dolgoznak, kényszerűen a kész észter elbomlásával is járnak és ezért gyen­gék a termelések, valamint, gyenge minőségűek a kapott termékek. Kísérleteink során, amikor a fenti észlelésünkből kiindulva, megfelelő eljárás kidolgozását tűztük ki Célul, igen értékes felismeré­seket tettünk. Így elsősorban megállapítottuk azt, hogy a benzilciánid-dietilkarbonát reakciónál, amelyet fémnátriummal hajtunk végre, a fenilcián­eceteszter nátriumsója igen állandó termék alak­jában és teljesen tiszta állapotban, kitűnő terme­léssel, kristályos alakban elkülöníthető. Ennek a nátriumsónak az etilezésnél való alkalmazása egy­szerre kiküszöböli a korábbi eljárások hibáit. Azt találtuk, hogy kiváló termeléssel és a leg­jobb minőségben állíthatunk élő feniletilciánecet­esztert, ha benzilciánidot inérs oldószerben fém­nátrium jelenlétében dietilkarbonáttal hozunk reakcióba, majd a fenilciáneceteszter kristályos nátriumsóját, célszerűen a képződött alkohol le­desztillálása után, elkülönítjük és a kapott nátrium­sót alkoholos közegben halogénetillel, célszerűen brómetillel, magábanvéve ismert módon hozzuk re­akcióba. A fenilciáneceteszter nátriumsója igen jól szűr­hető, makrokristályos termék, amely meglepően nem, illetne igen " csekély mértékben nedvszívó. Ez a nátriumsó lényegesen tisztább, mint a desztil­lálással finomított fenilciáneceteszter. Benzinciám­dot, vagy egyéb szennyező mellékterméket nem tartalmaz. Az is előnye a nátriumsó leválasztásá­nak, hogy vele kvantitative elkülöníthető az ész­ter; desztillálással, ahol elő- és. utópárlatot kell venni, a szennyeződésektől való elkülönítés végett kvantitatív elválasztás nem is lehetséges. Még az a gazdasági előny is fennáll, hogy a további feldol­gozásnál fémnátrium alkalmazását szükségtelenné teszi. / A fenilciáneceteszter-nátriumsó etilezését alko­holos oldatban akár hidegen, akár magasabb hő­mérsékleten, akár forralás közben is végrehajt­hatjuk. Dolgozhatunk pl. úgy, hogy • etilálkoholos oldatban lassan brómetilt viszünk be, akár hide­gen, akár melegen, de úgy is dolgozhatunk, hogy brómetil alkoholos oldatához a nátriumsó alkoho­los oldatát akár hidegen, akár magasabb hőmér­sékleten hozzáfolyatjuk. Akármilyen módszerrel végrehajtva, gyakorlatilag egyforma, jó termelést kapunk és a termék etilbenzilciánidot nem tartal­maz. Ami a jelen eljárás gazdasági eredményét illeti, arra mutatunk* rá, hogy az eddigi eljárásokkal szemben kb. másfélszeres mennyiségű végterméket kapunk, amely még minőségileg is lényegesen fe­lette áll korábbi eljárások termékeinek. . Példák: 1. 100 g toluol, 86.4 g dietilkarbonát, 16.4 g nát­rium elegyébe 80 C°-on lassan 84 g benzilciánidot csurgatunk be. A teljes beadagolás után (4 óra) a reakció elegyet a fémríátrium teljes feloldásáig ke­vertetjük (2—3 óra). Ezután 100—110 Cö -os olaj­fürdőből a reakcióban képződött alkoholt teljesen ledesztilláljuk. A ledesztilláló binér elegyet kál­ciumklorid oldattal kirázzuk, s a térfogatcsökke­nésből ellenőrizzük az alkohol mennyiségét. A fent megadott adagolás esetébén 40 cm3 körüli alkohol desztillálható ki a reakcióelegyből. Eközben- a ke­letkezett fenilciánecetsav-etileszter nátriu.msója a toluolos oldatból kristályosan kiválik. A' kristály­szuszpenziót keverés közben lehűtjük és a sót le­nuccsolva toluollal mindaddig fedjük, amíg a mosó toluol színtelenül csepeg le. Ekkor a sót jól leszí­vatjuk és toluolos-nedvesen visszaadagoljuk a ké­szülékbe, ahol 150 cm3 abs. alkoholban felforralva oldatba visszük. A teljes oldódás után az oldatot 20 C°-ra lehűtjük és 92 g brómetilt adagolunk hozzá. A reakcióelegyet másnap reggelig hűtés nélkül kevertetjük. Az elegy. hőmérséklete maga-

Next

/
Thumbnails
Contents