142529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú B12-vitamin tartalmú májkészítmény előállítására

X42.529 tolják, vagy szűrik. E módszerrel azonban a Bi2-vitamín tartalom csak részben nyerhető ki, mert a hőbehatásra azonnal koagulálódó fehér­jék gátolják a kioldását, viszont az alaposabb kioldást elősegítő hosszabb ideig tartó melegí­tés a vitamin elbomlására vezethet. Hiányzott azonkívül az ismeretes módszerekből a céltuda­tos törekvés a proteolizis kizárására, tehát pl. nem fordítottak külön gondot arra, hogy friss, vagy gondosan hűtve tárolt májat, darálása •'után az átmenetileg önmagától létrejövő auto­iizis hatása alól kivonják. Ez a két tényező azt eredményezte, hogy mind a Bi2-vitamín kiter­melés, mind a szárazanyag-tartalom erősen in­gadozó és csak a körülmények véletlen összeját­szása esetén közelíti meg a jelen találmány szerinti eljárás eredményeit. Azt találtuk ugyanis, hogy ha az emésztés minden formáját kiküszöböljük, vagy nagymér­tékben csökkentjük, de egyidejűleg gondosko­dunk a Bi2-vitamín tartalomnak a fehérjék kpagulálása előtti alapos kioldásáról is, úgy olyan nyers terméket kapunk, mely gyakorlati­lag mentes az emésztés bomlástermékeitől és így tetszőleges tisztaságú injiciálható végter­mékké való letisztítása egyetlen1 lépéssel is megoldható. A találmány tehát eljárás nagy­tisztaságú, Bi2-vitamínt tartalmazó májkészít­mény előállítására, melynek lényege az enzima­tikus feltárás részleges vagy teljes kiküszöbö­lése az alapos kioldás biztosítása mellett. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy nemcsak hogy idegen enzimeket nem alkalmazunk, ha­nem a szerv saját enzimrendszerének működé­sét is részlegesen vagy teljesen kikapcsoljuk. A találmány szerint tehát úgy járunk el ,hogy & májat — célszerűen finomra darált állapotban — esetleg víz jelenlétében, pl. olyan mértékű hőbehatásnak tesszük ki, mely a szerv enzim­rendszerét denaturálja, de koagulálást még nem idéz elő. Előnyös, ha a kioldást is a denaturálás hőmérsékletén végezzük. Adott esetben- cél-' szerű, hogy a dezenzimálás előtt a finomra őrölt máj pépet a kivonatoláshoz szükséges vízzel együtt olyan alacsony hőmérsékleten tároljuk, melynél az enzimhatások gyakorlatilag még nem érvényesülnek, esetleg enzimmérgek, pl. NaF hozzáadása mellett. Az így készült ú. n. nyers kivonatban kísérleti megállapításaink sze­rint a proteolizis bomlástermékei olyan kis kon­centrációban vannak jelen, hogy szemben az enzimatikus feltárással kapott nyers kivonatok­kal, egyetlen, iparilag is könnyen megvalósít­ható lépéssel akár a 0.02 mg/l gamma B12-VÍ-tamín szárazanyagtartalommal jellemzett tisz­tasági fokig is letisztíthatok. A találmány sze­rinti eljárással elérhető kitermelés ilyen nagymértékben tiszta termékben — külö­nösen a denaturáló hőkezeléssel együttesen vagy azt megelőzően alkalmazott ciánke­zelés esetén — eléri vagy meghaladja az irodalomban közölt bonyolult eljárásokkal elért legnagyobb nyeredékeket is. Jelen­tős előnye továbbá a találmány szerinti eljárásnak, hogy átfutási ideje, az eddig isme­retes eljárásokénál lényegesen rövidebb és ipari méretekben, különleges berendezések nélkül is igen egyszerűen megvalósítható, ami a gépkapa­citás erőteljes kihasználását teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárás menete a követ­kező: 0 Marhamájat minél alaposabban, esetleg kol­looidmalmon ledarálunk és darálás közben vagy utána 1—2-szeres mennyiségű csapvízzel elke­verünk. A Bi2-vitamín tartalom, növelése céljá­ból az eljárásnak ebben a fázisban cianidos ke­zelést alkalmazunk. Az enzimhatás teljes kizá­rására a máj pépet azonnal 55—65 C°-ra mele­gítjük, majd a minél teljesebb kioldás végett keverés közben egyideig ezen a hőmérsékleten tartjuk, végül az oldott fehérjék koagulálására gyorsan 80—95 C°-ra melegítjük, majd forró állapotban azonnal préseljük vagy szűrjük. A présmaradékot szükség szerint ismételten me­leg vízzel-kivonatoljuk az előzőhöz hasonló mó­don. Az egyesített szűr leteket aktív szénnel 60—65 C°-ra melegítjük, majd 1 óra múltán szűrjük vagy centrifugáljuk. Eljárhatunk azon­ban úgy is, hogy miután a megdarált májhoz a szükséges vízmennyiséget hozzáadtuk, a dif­fúzió elősegítésére az elegyet egyideig állni hagyjuk olyan alacsony hőmérsékleten, ahol az enzimhatások gyakorlatilag még nem érvénye­sülnek. A további feldolgozást a fentiek szerint végezzük. A szenes adszorbeálást célszerűen úgy. végezhetjük, hogy a szükséges szén meny­nyiséget előre megfelelő méretű oszlopba tölt­jük be, eseteleg lazító anyagok pl. diatomaföld, szilikagél stb. hozzákeverésével és a szűr letet ezen az oszlopon szívatjuk, ill. nyomatjuk át. A szűrlet leszívatása után a szenet előbb me­leg vízzel, majd fenolt tartalmazó langyosabb vízzel, végül ismét tiszta meleg vízzel mossuk. A mosóvizeket elöntj ük és a szénréteget vízzel elegyedő szerves oldószerrel, legcélszerűbben 1:3 hígítású etanollal melegea eluáljuk. A vizes alkoholos oldat alig színes, ellentétben az enzi­matikus eljárások eluátumával. Az eluátumat vákuumban 45—50 C° alatt besűrítjük, a sűrít­mény pH-ját 4.5-re állítjuk és pár órára lehűt­jük. A kivált csapadékot lecentrifugáljuk. Sárgás-rózsaszínű oldatot kapunk, melynek szárazanyag tartalma kb. 0.5—1.5 mg/gamma Bi2-vitamín. Ez az ú. n. nyerstermék, mely álta-< Iában lényegesen tisztább az eddigi eljárások hasonló fázistermékeinél, és pH beállítás, vala­mint "értékmeghatározás után szükség esetén közvetlenül injiciálható készítményként kisze­relhető. Magasabb tisztasági fok elérésére a találmány szerint úgy járjunk el, hogy a lecentrifugált nyersterméket 1 ezrelék KCN hozzáadása után 1 órán át kb. 52 C0 -on tartjuk, majd az oldatot aktív szenet tartalmazó oszlopba vagy nuccs­szűrőre öntjük. Ha az oldat a szénrétegen át­szívódott, a szenet meleg vízzel, majd fenolos vízzel, végül meleg vízzel kimossuk, utána a mosóvizeket elöntve, a szenet meleg 67%-05 alkohollal eluáljuk. A szénréteget végül 90' %-os meleg alkohollal is kioldjuk és az egye­sített eluátumokat vákuumban bepároljuk úgy,. hogy minden feldolgozott máj-kgra 10 kcm ol­dat maradjon. Az oldatot a bennmaradt fenol­nyomoktól éterrel, vagy kloroformmal kirázzuk

Next

/
Thumbnails
Contents