142529. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú B12-vitamin tartalmú májkészítmény előállítására
X42.529 tolják, vagy szűrik. E módszerrel azonban a Bi2-vitamín tartalom csak részben nyerhető ki, mert a hőbehatásra azonnal koagulálódó fehérjék gátolják a kioldását, viszont az alaposabb kioldást elősegítő hosszabb ideig tartó melegítés a vitamin elbomlására vezethet. Hiányzott azonkívül az ismeretes módszerekből a céltudatos törekvés a proteolizis kizárására, tehát pl. nem fordítottak külön gondot arra, hogy friss, vagy gondosan hűtve tárolt májat, darálása •'után az átmenetileg önmagától létrejövő autoiizis hatása alól kivonják. Ez a két tényező azt eredményezte, hogy mind a Bi2-vitamín kitermelés, mind a szárazanyag-tartalom erősen ingadozó és csak a körülmények véletlen összejátszása esetén közelíti meg a jelen találmány szerinti eljárás eredményeit. Azt találtuk ugyanis, hogy ha az emésztés minden formáját kiküszöböljük, vagy nagymértékben csökkentjük, de egyidejűleg gondoskodunk a Bi2-vitamín tartalomnak a fehérjék kpagulálása előtti alapos kioldásáról is, úgy olyan nyers terméket kapunk, mely gyakorlatilag mentes az emésztés bomlástermékeitől és így tetszőleges tisztaságú injiciálható végtermékké való letisztítása egyetlen1 lépéssel is megoldható. A találmány tehát eljárás nagytisztaságú, Bi2-vitamínt tartalmazó májkészítmény előállítására, melynek lényege az enzimatikus feltárás részleges vagy teljes kiküszöbölése az alapos kioldás biztosítása mellett. Ezt a találmány szerint úgy érjük el, hogy nemcsak hogy idegen enzimeket nem alkalmazunk, hanem a szerv saját enzimrendszerének működését is részlegesen vagy teljesen kikapcsoljuk. A találmány szerint tehát úgy járunk el ,hogy & májat — célszerűen finomra darált állapotban — esetleg víz jelenlétében, pl. olyan mértékű hőbehatásnak tesszük ki, mely a szerv enzimrendszerét denaturálja, de koagulálást még nem idéz elő. Előnyös, ha a kioldást is a denaturálás hőmérsékletén végezzük. Adott esetben- cél-' szerű, hogy a dezenzimálás előtt a finomra őrölt máj pépet a kivonatoláshoz szükséges vízzel együtt olyan alacsony hőmérsékleten tároljuk, melynél az enzimhatások gyakorlatilag még nem érvényesülnek, esetleg enzimmérgek, pl. NaF hozzáadása mellett. Az így készült ú. n. nyers kivonatban kísérleti megállapításaink szerint a proteolizis bomlástermékei olyan kis koncentrációban vannak jelen, hogy szemben az enzimatikus feltárással kapott nyers kivonatokkal, egyetlen, iparilag is könnyen megvalósítható lépéssel akár a 0.02 mg/l gamma B12-VÍ-tamín szárazanyagtartalommal jellemzett tisztasági fokig is letisztíthatok. A találmány szerinti eljárással elérhető kitermelés ilyen nagymértékben tiszta termékben — különösen a denaturáló hőkezeléssel együttesen vagy azt megelőzően alkalmazott ciánkezelés esetén — eléri vagy meghaladja az irodalomban közölt bonyolult eljárásokkal elért legnagyobb nyeredékeket is. Jelentős előnye továbbá a találmány szerinti eljárásnak, hogy átfutási ideje, az eddig ismeretes eljárásokénál lényegesen rövidebb és ipari méretekben, különleges berendezések nélkül is igen egyszerűen megvalósítható, ami a gépkapacitás erőteljes kihasználását teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárás menete a következő: 0 Marhamájat minél alaposabban, esetleg kollooidmalmon ledarálunk és darálás közben vagy utána 1—2-szeres mennyiségű csapvízzel elkeverünk. A Bi2-vitamín tartalom, növelése céljából az eljárásnak ebben a fázisban cianidos kezelést alkalmazunk. Az enzimhatás teljes kizárására a máj pépet azonnal 55—65 C°-ra melegítjük, majd a minél teljesebb kioldás végett keverés közben egyideig ezen a hőmérsékleten tartjuk, végül az oldott fehérjék koagulálására gyorsan 80—95 C°-ra melegítjük, majd forró állapotban azonnal préseljük vagy szűrjük. A présmaradékot szükség szerint ismételten meleg vízzel-kivonatoljuk az előzőhöz hasonló módon. Az egyesített szűr leteket aktív szénnel 60—65 C°-ra melegítjük, majd 1 óra múltán szűrjük vagy centrifugáljuk. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy miután a megdarált májhoz a szükséges vízmennyiséget hozzáadtuk, a diffúzió elősegítésére az elegyet egyideig állni hagyjuk olyan alacsony hőmérsékleten, ahol az enzimhatások gyakorlatilag még nem érvényesülnek. A további feldolgozást a fentiek szerint végezzük. A szenes adszorbeálást célszerűen úgy. végezhetjük, hogy a szükséges szén menynyiséget előre megfelelő méretű oszlopba töltjük be, eseteleg lazító anyagok pl. diatomaföld, szilikagél stb. hozzákeverésével és a szűr letet ezen az oszlopon szívatjuk, ill. nyomatjuk át. A szűrlet leszívatása után a szenet előbb meleg vízzel, majd fenolt tartalmazó langyosabb vízzel, végül ismét tiszta meleg vízzel mossuk. A mosóvizeket elöntj ük és a szénréteget vízzel elegyedő szerves oldószerrel, legcélszerűbben 1:3 hígítású etanollal melegea eluáljuk. A vizes alkoholos oldat alig színes, ellentétben az enzimatikus eljárások eluátumával. Az eluátumat vákuumban 45—50 C° alatt besűrítjük, a sűrítmény pH-ját 4.5-re állítjuk és pár órára lehűtjük. A kivált csapadékot lecentrifugáljuk. Sárgás-rózsaszínű oldatot kapunk, melynek szárazanyag tartalma kb. 0.5—1.5 mg/gamma Bi2-vitamín. Ez az ú. n. nyerstermék, mely álta-< Iában lényegesen tisztább az eddigi eljárások hasonló fázistermékeinél, és pH beállítás, valamint "értékmeghatározás után szükség esetén közvetlenül injiciálható készítményként kiszerelhető. Magasabb tisztasági fok elérésére a találmány szerint úgy járjunk el, hogy a lecentrifugált nyersterméket 1 ezrelék KCN hozzáadása után 1 órán át kb. 52 C0 -on tartjuk, majd az oldatot aktív szenet tartalmazó oszlopba vagy nuccsszűrőre öntjük. Ha az oldat a szénrétegen átszívódott, a szenet meleg vízzel, majd fenolos vízzel, végül meleg vízzel kimossuk, utána a mosóvizeket elöntve, a szenet meleg 67%-05 alkohollal eluáljuk. A szénréteget végül 90' %-os meleg alkohollal is kioldjuk és az egyesített eluátumokat vákuumban bepároljuk úgy,. hogy minden feldolgozott máj-kgra 10 kcm oldat maradjon. Az oldatot a bennmaradt fenolnyomoktól éterrel, vagy kloroformmal kirázzuk
