142491. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz

Megjelent: 1955. évi február hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.491. SZÁM 24. 1. 4-10. OSZTÁLY. - WA-35. ALAPSZÁM. „Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz Walther & Cie., Aktiengesellschaft, Köln-Dellbrück. A bejelentés napja: 1952. december 10. Németországi elsőbbsége: 1951. december 13. Pótszabadalom a 142.300 lajstrom számú törzs szabadalomhoz. A törzsszabadalom olyan olvasztótölcsér sugárzó kazánokhoz való szénportüzelést ismertet, amelyben salakbeolvasztás végett a x'őégők alatt egy mellékégő van, mimellett a törzsszabadalombeli találmány szerint alaprajzban minden két főégő között egy mellékégő rendezendő el és a pernye ugyanabban a magasságban és ugyanabba az irányba fúvandó be, amelyre a mellékégők be vannak állítva, végül a mellékégőkben adagolt levegőmennyiség a tüzelőanyagmennyiséghez képest úgy állítandó be, hogy a befúvás révén keletkező pneumatikus ernyő alatt redukáló atmoszféra jöjjön létre. Ezen az elrendezésen még egy sor rendszabállyal javítottunk, így például a főégőket a sarkokban, a mellékégőket viszont az égetőkamra oldalfalainak a közepén helyeztük el. Gondoskodás történt továbbá arról, hogy a főégő magasabban helyezkedjék el, mint általában olvasztótölcséres tüzelésekben ez szokásos. Meg voltak adva továbbá az ilyenszerű kazánok üzemeltetési módjának különböző lehetőségei' is, így pl. hogy a mellékégők szénporadagolását rögzítetten állítjuk be és üzem alatt lényegileg a levegőbevezetést szabályozzuk. Megemlítettük továbbá, hogy a pernyevisszavezetés vagy kizárólag a mellékégőkön eszközlendő vagy pedig minden két szomszédos mellékégő között van a pernye számára egy fúvóka. Ez a rendszer és ez az üzemmód most már lényegileg fent felsorolt előnyeibe azzal javítható, hogy nemcsak a főégők és mellékégők hőfolyamát választjuk el egymástól, ami az elégető és az olvasztótér hőtechnikai elválasztását is magával hozza — ez utóbbit áramlástechnikailag a pneumatikus ernyő biztosítja — , hanem ezen felül a tulajdonképpeni olvasztótölcsért berendezéseivel együtt az oldalfalak, illetőleg az oldalsó csőrendszer szűkülése útján térbelileg is elválasztjuk az elégetőtértől és ahhoz csupán egy gázátvezetőnyílás révén csatlakoztatjuk úgy, hogy egy — magábanvéve ismert — olvasztókamra keletkezik, amelyben az üzem a találmány értelmében folyik és amely az elégetőtér alatt helyezkedik el. E javításoknak az ismert megoldásokkal szemben a következő előnyei vannak: 1. Az olvasztótölcsér hőmérséklete a sugárzótér falai beszűkítésének lezáró hatása folytán ' lényegesen magasabban tartható, úgyhogy a tüzelőanyagoknak még a különösen nehezen olvadó salakjai is minden további nélkül beolvaszthatok. 2. Ilyen kazánok lényegesen kisebb terhelésekkel is nehézségek nélkül üzemeltethetők, még gázszegény tüzelőanyag esetén is, mert az olvasztótölcsér a főégő számára állandó gyújtólángot biztosít. Emellett még a legkisebb terhelések esetén is nehézség nélkül fenntartható a salakolvadékfolyás. 3. A túlhevítő hőmérsékletszabályozása nem esik befolyás alá, ami pedig a közvetlenül a főégő alatt elhelyezkedő mellékégők esetén kismértékben még mindig előfordulhat. 4. A jobb beolvasztás végett az olvasztókamrában fenntartott redukáló atmoszféra behatása az olvasztókamrára korlátozódik, úgyhogy a gázoknak az elégetőtér csőanyagára való hatása biztonsággal kiküszöbölődik. Ezen felül a a redukáló atmoszférának az elégetőtérbe való diffúzióját ugyanúgy elkerüljük, mint az át^ áramlást, úgyhogy ennek révén a redukáló atmoszféra összetétele az olvasztókamrában jobban és pontosabban beállítható, könnyebben és csekélyebb eszközökkel elérhető. 5. Ä találmány szerinti kazánban a salakképződés az első átmenetben lénygesen nagyobb, mint egy nyitott olvasztótölcsérben és így a kazánon átvonuló füstgázáram salakdúsulasa is tetemesen kisebb. ' • Az olvasztótölcsérnek az elégetőtértől való ilyen térbeli elválasztása lehetővé teszi, hogy ebben a szerkezeti felépítésben az olvasztókam-