142491. lajstromszámú szabadalom • Szénportüzelés olvasztótölcséres sugárzó kazánokhoz

2 142.491 rát a kazánról mechanikailag is leválasztott önálló szerelvényként alakítsuk ki, sőt eltolhatóvá tegyük, mimellett ezt a megoldást, amely a tulajdonképpeni tüzeléstől a legmeszszebbmenően független, értelemszerűen „olvasztó salaktalanító"-nak nevezzük. A mellékelt rajz a találmány tárgyát három ábrában ismerteti. Az 1. ábra a találmány szerinti kazán mellső sugárzó részének hosszmetszete. A 2. ábra az alsó részt a sugárzó kamrával együtt nagyobb' léptékben, ugyancsak hosszmetszetben mutatja be. A 3. ábra az olvasztókamra keresztmetszete. Mint az 1. ábrából látható, az ábrázolt kazánban a (6) sugárzási csöveknek sehol sincsen hőszigetelő rétegből való borításuk. Csupán az célszerű, hogy — mint ez az ábrából kitűnik — az oldalfalakat egy viszonylag kicsiny (7) nyílássá húzzuk össze, mert így az alatta elhelyezkedő olvasztósalaktalanító hűtőhatása kisebb terhelésnél csökken, másrészt a (8, 9, 10) sarokíőporégők és a (11) olvasztósalaktalanító között nagy távolságot érünk el. A találmány szerinti tüzeléseknél és kazánoknál nem kell félnünk attól, hogy az elégetőtér és az olvasztósalaktalanító közötti kicsiny nyílás, amelyen át a sugárzótűztérben keletkező salak az olvasztósalaktalanítóba hull, a nyúlós vagy megmerevedett salaktömegtől eldugul, mivel az olvasztósalaktalanítóból a viszonylag kis átlépési keresztmetszet miatt felfelé nagy sebességgel távozó igen forró gázok a nyílást állandóan nyitva tartják. A találmányra jellemző a (11) olvasztósalaktalanító térfogat aránya az elégetőtéréhez képest. Ennek az aránynak, melyet az tesz lehetővé, hogy az olvasztótölcsér lényegileg csak a tüzelőanyagsalak beolvasztását szolgálja, az eddig ismeretessé vált szerkezeti megoldásokkal szemben egy egész sor jelentős előnye van. A berendezés gazdasági szempontból olcsóbbá válik, üzemtechnikai vonatkozásban pedig nagy üzembiztosságot nyújt, mivel az olvasztósalaktalanító — állandóan teljes üzemben és a legmagasabb hőfokra hevített állapotban lévén — nem fagyhat be. Az olvasztósalaktalanító tehát üzemben sem szabályozást, sem felügyeletet nem igényel. Az olvasztósalaktalanító hoteljesítménye az egész kazán teljesítményéhez mérten olyan jelentéktelen, hogy a gőzfokszabályozása nem lehet kihatása; nagyságrendileg a teljes teljesítménynek például mintegy 4 %-át teszi ki. A (12) mellékégők, mivel a tulajdonképpeni tűztértől teljesen el vannak választva, találóbban beolvasztóégőknek nevezhetők. A pernyevisszavezetés a rajzbeli kiviteli példa szerint a (13) pernyeégőn át- történik. A másodlevegőégők jele (14). A pernye a jelen kivitel szerinti zárt olvasztósalaktalanító esetén a szénporvézetékekbe vagy a szénporral keverten fújható be. A megolvadt salak a (15) kiömlőnyíláson, egy (16) merülőcsonkon át folyik le a ' (17) salakeltávolító készülékbe, amelynek a vízfürdőjében a granulálás történik. A 2. és 3. ábra egy kerek elválasztósalaktalanítót mutat be nagyobb léptékben. Ennek három (12) beolvasztóégője, két (13) pernyeégője és három (14) másodlevegőégője van. Hogy a hőmérsékletet a kicsiny olvasztósalaktalanítóban minél magasabbra emelhetjük, a szénpornak és a bevezetett pernye éghető alkatrészeinek az elégési teljesítményét növeljük, ehhez a primer és a (14) fúvókákon át belépő szekunder levegő hőmérsékletét azonban legalább e két levegőrészlet egyikének a hőmérsékletet — a példában tehát az utóbbiét —, az olvasztósalaktalanító számára egy hozzátartozó csőrendszerben igen magas hőmérsékletre, például 500—600 C°-ra, vagy ha lehet, még magasabb hőmérsékletre kell előmelegítenünk. Ez a melegítés a jelen esetben a körgyűrűalakú (18) fedélfelületben elhelyezett, spirálisan hajlított (19) csövekben történik. A (19) csövek különleges anyagból készülnek és azokat az olvasztótér sugárzása melegíti. A levegő erős előmelegítése már ismeretes volt, azonban a fent leírt hőmérséklettartományokban való. előmelegítés még nem volt foganatosítható., mivel az előmelegítés mindig a kazánterheléstől függ és kis terhelések esetén a megfelelő hőmérséklet nem érhető el. Csak az olvasztósalaktalanítónak a találmány szerinti elrendezése engedi meg ilyen magas hőmérsékletek elérését, különösen azért, mert a levegőmennyiségek viszonylag kicsinyek (tekintettel az olvasztósalaktalanítónak csekély hőigényére a teljes hőfolyamhoz képest) és mivel az olvasztósalaktalanító hőmérsékleti viszonyai változó terhelés mellett is alapjában véve változatlanok maradnak. Természetes, ' hogy a találmányi gondolat részlegesen is kihasználható, nevezetesen a primer és szekunder levegő előmelegítését a berendezés más helyein ismert módon is elvégezhetjük, anélkül, hogy ezzel a találmány gondolatkörét elhagynók. E különösen nagy hőmérsékletre előmelegített levegőnek a reakciósebessége az éghető részekkel lényegesen nagyobb, mint az eddig üzemben lévő szénportüzelésekben. A példában a szénport változatlan mennyiségben fújjuk be a (12) fúvókákon át, amelyek egy, az olvasztósalaktalanító félátmérőjének megfelelő körhöz érintőleges irányúak. A szekunder levegőt lényegesen nagyobb sebességgel az olvasztósalaktalanító külső kerületében érintőlegesen fújjuk be a (14) fúvókákon át. A porlevegőt és a másodlevegőt célszerűen két vagy több rétegben, vezetjük be egymás fölött, a beolvasztandó pernyét pedig a legcélszerűbb az olvasztósalaktalanító középmagasságában sugárirányban, egymással átellenesen befújni. Eljárhatunk azonban- fordítva is, mikor is a pernyét az olvasztósalaktalanító kerületéhez képest többé kevésbbé érintőleges irányban fújjuk be. Ez különösen salakdús tüzelőanyagok esetén ajánlatos feltéve, hogy a szénpórt nem keverjük már eleve pernyével.