142457. lajstromszámú szabadalom • Keverőfej légnemű nyomóközeggel függőleges irányban menesztett szemcsés anyagokhoz
Megjelent 1954. évi november hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS I) 142.457. SZÁM. 81. e. 60-77. OSZTÁLY. — MA-393. ALAPSZÁM. Keverőfej légnemű nyomóközeggel függőleges irányban menesztett szemcsés anyagokhoz Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém, mint Bass Emil egyetemi tanár, Budapest, jogutódja. A bejelentés napja: 1953. június 4. A találmány légnemű nyomóközeggel függőleges irányban menesztett szemcsés anyagokhoz való keverőfej. Szemcsés anyagoknak légnemű nyomóközeggel eszközölt úgynevezett pneumatikus szállításánál mindezideig oly keverőfejet alkalmaztak, amelynél a nyomóközeg a keverőfej keverőterével elválasztott két vezetékszakaszon vízszintes irányban áramlott és a szemcsés anyagot a keverőtérhez függőleges irányban csatlakoztatott adagoló szerkezeten át juttatták a keverőtérbe. A keverőtér előtt a nyomóközeg pályájába iktatott vezeték keresztmetszetét szűkítették, hogy az áramlási sebességet megnöveljék és ezzel a nyomást átmenetileg csökkentsék. Ezzel ugyanis megakadályozták, hogy az adagoló szerkezeten át a szállító közeg visszavágjon és biztosították, hogy az adagoló szerkezetben lévő szemcsés anyag a nyomóközeg nyomásával szemben megbízható zárat alkosson. Az ismert szerkezetek vízszintes irányú szállításoknál jól beváltak és ezért ezeket a szerkezeteket függőleges irányú szállításokhoz is felhasználták. Ehhez mindössze arra volt szükség, hogy a keverőtér utáni és a nyomóközeg által elragadott szemcsés anyagot terelő vezetékbe könyökcsövet iktattak, amely az áramlás irányát derékszög alatt megváltoztatta. Az ismert keverőfejeknek függőleges irányú szállításhoz való ilyen alkalmazása azonban számos hátránnyal jár. Nevezetesen a vízszintes és függőleges szállító vezeték közé iktatott könyök az áramlással szemben jelentős ellenállást fejt ki, amennyiben egyrészt a nyomóközeg irányváltozása, másrészt a szemcséknek az ütközés után való felgyorsítása miatt nyomásesést okoz. További hátránya az ismert szerkezeteknek, hogy a szemcsés anyag az ütközések alkalmával nagymértékben kopik és porlpdik, ami a szemcsés anyag élettartamát túlságosan megrövidíti. Az eróziós hatás következtében azonban a könyökcső anyaga is nagymérvű kopásnak van kitéve és így a berendezés kényes szakaszát alkotja. A találmánnyal e hátrányokat kiküszöböltük és oly keverőfejet szerkesztettünk, amely a nyomóközeg energiáját lehetőleg teljesen kihasználja, a szemcsés anyagot nem porlasztja és ez a berendezés alkatrészeire nem fejt ki eróziós hatást. A találmány szerinti keverőfejnek ugyancsak vannak a légnemű nyomóközeg pályájába iktatott és keverőtérrel elválasztott vezetékei, lényege azonban, hogy a szemcsés anyagot és a nyomóközeget a találmány értelmében ellenáramban vezetj ük a keverőtérbe.' Ha mármost a nyomóközeg pályája a keverőfej körzetében függőleleges irányú, a szemcsés anyag a nehézségi erő hatása alatt a keverőtérbe jutva a nyomóközeggel együtt eleve függőleges irányban távozik, tehát nincs a szemcsék kopásával és a berendezés eróziós igénybevétel ével járó irányváltozásokra szükség. A találmány értelmében célszerű, ha a keverőtérrel elválasztott vezetékek közül a keverőtér után eső vezeték átmérője nagyobb a keverőtér elé eső vezeték átmérőjénél, minthogy e méretkülönbségek kellő megválasztása esetén ezzel a sugárleválásból és örvénylésből származó veszteségek kiküszöbölődnek. A találmány szerinti keverőfejek alkalmazása esetén kedvező alkalom nyílik a keverőtérbe jutó szemcsés anyag fajlagos mennyiségét szabályozó állítható eszközök alkalmazására is. A találmány szerinti elrendezés esetén ugyanis a keverőtérnek a szemcsés anyagot bebocsátó nyílása a szemcsés anyag porlasztása nélkül szabályozható. Célszerű továbbá, ha a szemcsés anyagot a keverőtérbe vezető eszközökként a nyomóközeg pályáját övező, egyrészt a szemcsés anyagot, adagoló szervekhez csatlakoztatható, másrészt a keverőtérrel közlekedő zárt tartályt alkalmazunk. Ez esetben ugyanis a keverőfej kis helyszükségletű, egyszerűen szerelhető szerkezeti egységet alkot. A tartály a találmány értelmében a keverŐtér után a nyomóközeg pályájába iktatott vezetéken rögzíthető és a keverőtér körzetében tölcsérszerűeri összeszűkülhet. A rögzítés ilyen módja fokozza a szerkezet egyszerűségét, a tölcsérszerű szűkület pedig megakadályozza, hogy a szemcsés anyag a nyomóközeg hatása alól kivont holt terekben felgyülemeljék. Célszerű továbbá, ha a keverőtérbe jutó szemcsés anyag fajlagos mennyiségét szabályozó eszkö
