142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

142.431 9 san van a 98 pentóda anódájával ill. vezérlőrácsával csatolva, míg a 97 rezgőkör tekercsének egy megcsapolási pontja, a 98 cső katódájához hasonlóan, földpotenciálra van kapcsolva. A 98 cső anódájának a 8b. ábrán látható szinuszoidális feszültség jelentkezik. Ezt a feszültséget a 99 csatolókondenzátoron át a 100 ellenállásból és a 101 változtatható kondenzátorból álló, fáziseltoló műhálózathoz vezetjük. A fáziseltolóból kapott feszültséget, melynek lefolyását a helyes fázisban a 8b. ábra mutatja, egy a 94 impulzuselőállítóban alkalmazott 102 erősítőcső vezérlőrácsához vezetjük. Ennek az erősítőcsőnek olyan vezérlőrácsa van, melynek ríincs negativ előfeszültsége, minthogy a 103 rácsellenállás közvetlenül a 102 cső katódájávai van vezetőileg összekötve. Ezenfelül gondoskodunk a rácsáramot korlátozó 104 ellenállás beiktatásáról is. A 102 cső vezérlőrácsának a levágási pontig érő feszültségi körzete kisebb, mint a 8b. ábra szerinti hozzávezetett szinuszoidális rezgések amplitúdója. A rácselőfeszültség hiánya folytán a 8b. ábra szerinti szinuszfeszültség pozitív félhullámai a 104 rácsáramhatároló-ellenállás hatása alatt tökéletesen levágódnak és csupán a negativ félhullámok egy része válik hatásossá, minthogy a 102 cső a rácsfeszültség negatív csúcsértékei fellépésekor levágódik, ill. reteszelődik. Ennek következtében a 102 cső anódakörében a 105 anódellenálláson, a 8c. ábrán látható, pozitív előjelű, trapézalakú feszültségi impulzusok lépnek fel. Ezeket a trapézalakú feszültségi impulzusokat egy a 102 cső anódájával összekötött differenciáló műhálózatba vezetjük, amely a 106 kondenzátor és — végén földpotenciálra kapcsolt — 107 ellenállás soros kombinációját tartalmazza. A 102 cső anódáján fellépő minden egyes trapézalakú feszültségi impulzuskor a differenciáló műhálózat 107 ellenállásán pozitív feszültségi impulzus, majd negativ feszültségi impulzus jelentkezik, melyeket a 108 csatolókondenzátoron a 96 vezetékbe vezetünk. A készülék további részében ezek közül a pozitív és negativ feszültségi impulzusok közül csupán a negatív előjelű impulzusok válnak hatásosakká; ezeket az impulzusokat á 8d. ábra szemlélteti. A 8d. ábrán látható impulzusok egyenlő időközűek és időtartamuk pl. 1 mikromásodperc. Fázisuk a 100, 101 változtatható fázíseltolóval beállítható. Az ismétlődési frekvenciát a 93 oszcillátor hangolási frekvenciája határozza meg. Ennek az ismétlődési frekvenciának pontosan egyeznie kell az 1. ábrán látható adóberendezés impulzusgenerátorával előállított impulzusok ismétlődési frekvenciájával. Ennek elérése végett a 93 oszcillátor 97 frekvenciameghatározó rezgőkörével párhuzamosan a 95 frekvenciahelyesbítő van kapcsolva, mely a változtatható reaktanciaként kapcsolt 109 pentódát tartalmazza. A pentódának vezérlőrácsa a 110 ellenállásból és 111 kondenzátorból álló fáziseltoló műhálózattal van összekötve és a csővel párhuzamosan van a 112 csatolókondenzátor révén kapcsolva, úgy hogy az anóda váltakozó feszültsége a vezérlőrácsra közelítőleg 90° fáziseltolódással kerül. A 109 pentóda anódája a 97 rezgőkör anódoldalával van összekötve. A 113 katódellenállást, valamint a 114 áthidalókondenzátort tartalmazó potenciométer segítségével a cső vezérlőrácsa megfelelő negatív rácselőfeszültséget kap. Mint jól ismeretes, az ilyen wattnélküli visszacsatolásos erősítőcső reaktanciaként viselkedik, melynek értéke a vezérlőrácshoz a 115 vezetéken át hozzávezetett szabályozófeszültség útján változtatható. A 93 oszcillátor önműködő frekverciahelyesbítéséhez szükséges szabályozófeszültség élőállítása végett gondoskodtunk egy önműködő frekvenciahelyesbítő 116 keverőfokozatról is. Ez a keverőfokozat két, az egyetlen 117 burában elrendezett, ellenütemű diódát tartalmaz, amelyekhez a 98 oszcillátorcső anódájából a 116 csatolókondezátor útján levezetett, szinuszoidális rezgéseket a 119 transzformátor útján ellenütemben vezetjük hozzá. Ezenfelül a 92 detektorból kapott és a 8a. ábrán látható jelimpulzusokat ugyanabban a fázisban és negatív előjellel a 117 kettősdiódához vezetjük. Az ilyen ellenütemű keverőkörben, melyet az ismertetett módon táplálunk, a diódát anódái közé iktatott 120 kimenőellenálláson olyan kimenőfeszültség jelentkezik, melynek értéke és előjele a 8a. impulzusok fellépési időpontja, valamint a 93 oszcillátorban előállított szinuszfeszütség nulla-átmenetei közötti időkülönbségnek a függvénye. Ha az impulzusok olyan pillanatban jelentkeznek, amikor a szinuszfeszültség pillanatnyi értéke pozitív, pozitív .kimenőfeszültséget kapunk; ha viszont az impulzus fellépésével negatív pillanatnyi érték esik össze, negatív kimenőfészültséget kapunk. Ennélfogva ez a kimenőfeszültség az impulzusoknak a váltakozó szinuszfeszültséghez viszonyított fázisával változik és felhasználható a váltakozó szinuszfeszültség fázisának olyan helyesbítésére, hogy ez a fázis akként változzék meg, hogy az impulzusok fázisával egyezzék. Evégett a 116 ellenütemű keverőf okozat kimenőfeszültségét a 121 alul áteresztő szűrőn át a 109 cső vezérlőrácsához vezetjük, mely cső változtatható reaktanciaként van kapcsolva. A 122 és 122' ellenállásokat, valamint a 123 simító kondenzátort tartalmazó alul áteresztő szűrő időállandója úgy van megválasztva, hogy a 123 kondenzátoron fellépő feszültség gyakorlatilag képtelen a legalacsonyabb jelfrekvenciáknak megfelelő frekvenciájú váltakozó feszültségek követésére. Minthogy a két-két egymást követő, a 8a. ábrán szemléltetett jelimpulzus közötti maximális időköz jelentékenyen rövidebb, mint a legalacsonyabb •jelfrekvencia egy periódusa, a 121 simító szűrő 123 kondenzátorán olyan egyenáramú feszültség lép fel, mely gyakorlatilag nem fluktuál a jelimpulzusok legkisebb ismétlődési frekvenciájának ütemében. A 123 kondenzátoron fellépő egyenáramú feszültség azonban úgy értékében, mint előjelében változik a jelimpulzusok, valamint a 93 oszcillátorból származó szinuszfeszültség közepes fáziskülönbségétől függően, azzal az eredménnyel, hogy a 93 oszcillátor feszültségének fázisa (és ezzel frekvenciája is) helyesbítődik jelimpulzusok révén és szirikronizmust érünk el a 93 oszcillátor frekvenciája és az 1. ábrán látható adóberendezés 1 impulzusgenerátora között. A jelimpulzusok időbeli eltolódásainak kiküszöbölése végett az utóbbi impulzusokat a 7. ábra szerinti vevőkészülékben a 93—95 impulzusgenerátorból származó impulzusokkal helyettesítjük. Evégett a 8a. ábrán látható, a 92 detektorból vett, negatív előjelű jelimpulzusokat a 124 nyitóimpulzusgenerátorba vezetjük, amely két keresztbe csatolt pentódarendszert tartalmaz, melyek az egyetlen 125 csőben foglalnak helyet. A 124 nyitóimpulzusgenerátor kapcsolási elrendezése lényegében megfelel az 1. ábra