142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

8 142.421 vagy — megújító pedig pozitív előjelű impulzusokat szolgáltasson, ahogy azt az ábrán vázlatosan jeleztük. Az 1 impulzusgenerátorral előállított impulzusokat ekként, a 6 vezetőn jelentkező különbözeti feszültség előjelétől függően, negatív vagy pozitív impulzusokká alakítjuk át, melyeket egy segédvevőkészülékbe táplálunk be, melynek bemenőköre 60 összegező vagy kombináló erősítőt tartalmaz. Ez az összegező erősítő A-kapcsolású, hexodát tartalmazó, erősítő lehet, amely hexodának különböző vezérlőrácsaihoz g. pozitív és negatív előjelű impulzusokat vezetjük, úgy hogy az összegező erősítő kimenősarkain az 5. ábrán a 60 és 61 részek közötti helyen jelzett módon, váltakozó előjelű, egyenlő időközű impulzusok sorozata jelentkezik. Ez utóbbi impulzusok sorozatát a 83 soroskapcsolású ellenálláson át a 84 integrálókondenzátorhoz vezetjük, amelyet 84' levezetőellenállás hidal át, melynek azonban olyan nagy az értéke, hogy két-két egymásrakövetkező impulzus között gyakorlatilag nem mutatkozik csökkenés a 84 kondenzátor sarkain fellépő feszültségben. Ha a 84 integrálókondenzátorhoz pozitív előjelű impulzust vezetünk, a kondenzátorfeszültség rohamosan emelkedni fog, míg negatív előjelű impulzus vétele esetén az integrálókondenzátoron mutatkozó feszültség meghatározott értékkel esik. Az integrálókondenzátoron jelentkező idealizált feszültségingadozást a 6a. ábrán a d derékszögű-lépcsős görbe jelzi. A 6a. ábrán ezenfelül a 7 bemenősarkokhoz vezetett jelfeszültség a görbéje is látható. A 2. ábrával kapcsolatban ismertetett módhoz hasonló módon, a 61 integráló műhálózat sarkain az átviendő jel megközelítését alkotó feszültséget kapunk. Az 5. ábra szerinti adóberendezés 5 különbségképezője két 85 és 86 pentódát tartalmazó kapcsolási elrendezésből áll, mely pentódáknak közös 87 katódellenállásuk és közös 88 anódellenállásuk van, mimellett a két pentóda vezérlőrácsaihoz, a 89 és 90 csatolókondenzátorok útján, egyrészt a 7 bemenősarkokon az átviendő jelet, másrészt a 62 vezetéken át a megközelítő jelet vezetjük. A közös 88 anódellenálláson a jel és a megközelítő feszültség különbségének megfelelő feszültség lép fel, amely különbözeti feszültségként a 6 vezetéken át a 2 vezérlőkészülékbe van vezetve. Míg a segédvevőkészülékhez úgy a negatív mint a pozitív előjelű impulzusokat hozzávezetjük, nem feltétlenül szükséges, hogy mindezeket az impulzusokat átvigyük. Elegendő csupán az egyik fajta előjelű impulzusokat leadni, mégpedig tetszésszerint a pozitív vagy a negatív előjelű impulzusokat, minthogy bármelyik ilyen csoport elegendő az átvitt jelnek a vevőoldalon való visszaadásához szükséges közlésre. Minthogy csupán egyenlő időközű impulzusok sorozatából származó impulzusokat adunk le, lehetséges, bár nem szükséges, hogy a vevőoldalon a pl. pozitív előjelű impulzusok beérkező sorozatához, azokban az időpillanatokban, amikor ezek az impulzusok hiányoznak, az ellenkező, pl. negatív előjelű, impulzusokat hozzáadjuk. A jelen rendszerben használható vevőkészülék ismertetése során ezt részletesebben el fogjuk magyarázni. Az 5. ábra szerinti adóberendezésnél csupán az 59 impulzusismétlőből vagy megújítóból kapott impulzusokat tápláljuk a 22 modulátoron keresztül a 24 antennához és adjuk le. A 6b. ábrán látható, és a 60, 61 segédvevőkészülékbe táplált pozitív és negativ előjelű impulzusok közül következésképen csak a pozitív impulzusokat visszük át a fővevőkészülékbe. Megjegyzendő, hogy az 1., 4. vagy 5. ábrán szemléltetett adóberendezésekkel leadott impulzusok leadása helyett kettős vagy hármas impulzusok is le, adhatók, ha ez a zavar csökkentése végett kívánatos, ahogy az már önmagában ismeretes, jeleknek impulzusmoduláció útján való átvitele esetén a jelzörej-viszony javítására. Nyilvánvaló ezenfelül az is, hogy a leadott hordozóhullám az impulzusok" kai különböző módon, pl. amplitúdó-, frekvenciavagy fázismoduláció útján modulálható. Végezetül az impulzusok természetesen fényjellegű hullámok modulációjaként vagy pedig vezetéken át, egyenáramú impulzusokként is átvihetők. Időelosztásos multiplex átvivőrendszerekben több jelnek delta-impulzus-kód-moduláció használatával való átvitelénél az 1., 4. és 5. ábrák szerinti adóberendezésekben alkalmazott impulzusgenerátor több átviteli csatorna számára közös lehet, amikor is az impulzusismétlődési frekvenciát természetesen szükségképen növeljük, összhangban a csatornák számával. Az alábbiakban már most delta-impulzus-kódmodulációhoz való és az 1., 4. és 5. ábrákon szemléltetett adóberendezésekkel kapcsolóiban használható, vevőkészülékeket ismertetünk. A 7. ábra olyan vevőkészüléket mutat, melynek segélyével pl. az 1. ábra szerinti adóberendezéssel leadott közlési jelek adhatók vissza és amely fővevőkészülékben, az 1. ábra szerinti adóberendezésben alkalmazott segédvevőkészülékhez hasonlóan, az átvitt jel fűrészfogalakú megközelítési görbéjét állítjuk elő. A 91 antennával felfogott jeleket ismert módon felépített, a 7. ábrán 92 tömbbel jelzett, detektort tartalmazó, nagyfrekvenciás erősítőbe vezetjük. A 92 erősítő kimenőkörében jelentkező detektált impulzusok negativ előjelet mutatnak, de azokat a 8a. ábra egyszerűség kedvéért pozitív előjelű impulzusokként szemlélteti, az összes esetleg jelenlévő zajfeszültségekkel együtt. Zavarok és az adóberendezés, valamint a vevőkészülék közötti átviteli útban jelentkező változások következtében a jelimpulzusok amplitúdója számottevő mértékben változik, mimellett ezenfelül a jelimpulzusok alakja és helyzete is változásoknak van alávetve. A 8a. ábrán egy vízszintes e szaggatott vonal egy bizonyos küszöbszintet jelez. Azok a pontok, ahol az impulzusok ezt a küszöbszintet metszik, nem felelnek meg azoknak a pontoknak, ahol az egyenlő időközű impulzusok sorozatából vett impulzusok ezt a szintet kereszteznék. A delta-impulzus-kód-moduláció a jelimpuzusok időbeli eltolódásának helyesbítését teszi -lehetővé. Evégett a 7. ábrán szemléltetett vevőberendezés egyenlő időközű impulzusok előállítására való olyan impulzusgenerátort tartalmaz, mely 93 oszcillátort, 94 impulzuselőállítót és 95 frekvenciahelyesbítőt tartalmaz. A helyileg gerjesztett egyenlő időközű impulzusok a 96 vezetéken jelentkeznek. A 93 oszcillátor az impulzusismétlődési frekvenciának megfelelő frekvenciájú szinuszoidális feszültség előállítására való és Hartley-oszcillátorként van kapcsolva. A 97 rezgőkör két vége kapacitáso-