142421. lajstromszámú szabadalom • Impulzusmodulációs rendszer és ilyen impulzusmodulációhoz való adó-, valamint vevőberendezések

142.521 7 tegrálókondénzátor töltési időállandója kicsiny legyen a kisülési időállandóhoz képest. Ha a kondenzátorhoz szélesített impulzusokat vezetünk, úgy a töltési és kisülési időállandók ugyanolyan nagyságrendűek lehetnek. Az integrálókondenzátoron egy bizonyos közepes egyenáramú feszültség fenntartása, illetőleg ennek elősegítése végett a kondenzátorhoz állandó segédtöltőáramot is vezethetünk. Az 1. és 4. ábra szerinti adóberendezéseket nem kell szükségképen úgy felépíteni, hogy az integrálókondenzátor sarkain meghatározott közepes egyenáramú feszültség lépjen fel, mert ellentétes előjelű impulzusoknak az integrálókondenzátorhoz való hozávezetése esetén, annak sarkain egyenáramú feszültségi összetevő fellépése nélkül is a kívánt megközelítőfeszültség lép fel. Példaképen az 5. ábra a találmány szerinti adóberendezés ilyen kiviteli alakját szemlélteti, melynek működését a 6. ábrán látható diagrammok kapcsán fogjuk megmagyarázni. Az 5. ábrán látható adóberendezés 1 impulzusgenerátort tartalmaz, mely egyenlő időközű impulzusokat hoz létre, melyeket a 2 vezérlőkészülékbe vezetünk, mely utóbbit a különbözeti feszültség vezérli, úgy hogy az a különbözeti feszültség előjelétől függően vagy az 58 vagy pedig az 59 impulzusismétlőt vagy —- megújítói süti el. Ezek az 58 illetve 59 impulzusismétlők vagy — megújítok ellentéte előjelű impulzusokat állítanak elő, melyeket — ha szükséges, a 3. ábrán látható módon kiszélesítve — az összerakó 60 erősítőn keresztül a jelfrekvencia-integrálé 61 műhálózatba juttatunk. Az integráló műhálózat kimenőfeszültségét a 62 vezetéken át az 5 különbségképzőbe vezetjük, amelyhez emellett a 7 bemenő sarkok útján az átviendő jelet is hozzávezetjük. A különbségképező 6 kimenővezetéken újból a különbözeti feszültség jelentkezik. Az 5. ábrán szemléltetett adóberendezés egyes elemeit most — amennyire a találmány megértéséhez ez szükségess»— részletesebben is ismertetjük. A 2 vezérlőkészülék 63 kapcsolócsövet tartalmaz, melynek elektronsugár előállítására való szervei vannak. Ezeket a szerveket vázlatosan a 64 katódával és a nem ábrázolt anódáramforrás 66 pozitiv sarka és a föld közé kapcsolt 67 és 68 ellenállásokból álló potenciométer különböző pontjaihoz kapcsolt két fókuszozó 65 elektródával szemléltetünk. Az ekként előállított elektronsugár a két 69 és 70 eltérítőelektróda, valamint még egy csonkakúpalakú járulékos fókuszozó 71 elektróda mentén halad el, átmegy a 72 rácselektródán ßs azután — a 69 és 70 eltérítőelektródákon mutatkozó feszültségtől függően — a 73 és 74 elektródák egyikét éri, mely utóbbi elektródák szekundéremissziós segédkatódákként vannak kialakítva, és amelyek nagyon nagy értékű, pl. 1 megohmos 75 illetve 76 ellenállások útján az anódfeszültségforrás pozitiv 66 sarkához vannak kötve. A 69 eltérítőelektróda és a 71 fókuszozó elektróda az említett 67, 68 potenciométer megcsapolási pontjaihoz vannak kapcsolva és így nagyobb egyenáramú feszültséget kapnak, mint amekkora egyenáramú feszültséget a 72 rácselektróda kap, mely a cső anódájaként működik és amely a 77 ellenálláson keresztül ugyancsak a 67, 68 potenciométer megcsapolási pontjához van kapcsolva. A 71 fókuszozó elektródához és a 72 anódához vezetett egyenáramú feszültségeket a 78 ill. 79 kondenzátorok simítják. A 2 vezérlőkészülék és 63 kapcsolócsövé a következőképen működik: Ha a 63 csőben az elektronnyalábot úgy irányítjuk, hogy az a 73 szekundéremissziós elektródát éri, az ebből az elektródából felszabadított szekundérelekronok a 72 anóda felé fognak repülni, feltéve, hogy a 72 anóda potenciálja nagyobb a 73 elektróda potenciáljánál; ezzel szemben vissza fognak térni a 73 elektródához, ha ennek a potenciálja a nagyobb. Ha a ,73 elektródát érő primer elektronok száma nagyobb az ebből az elektródából kilépő és a 72 anódára átmenő szekundérlekektronok számánál, a 73 elektróda potenciálja kisebb lesz az anódfeszültségforrás pozitiv 66 sarkán jelentkező potenciálnál. A 73 elektródához ekkor folyó egyenáramot „pozitív" előjelű egyenáramként nevezhetjük el. Ha azonban a 73 elektródából kilépő szekundérelektronok száma nagyobb az azt érő primer elektronok számánál, negativ előjelű egyenáram jön létre, azzal a következménnyel, hogy a 73 elektróda potenciálja nagyobb lesz a 66 sarok potenciáljánál, így azt találjuk, hogy a 73 elektróda potenciálja teljesen az ezen elektródából kilépő szekundérelektronok számának függvényévé tehető. Ha azonban a 72 elektróda potenciáljának befolyását is figyelembe vesszük — minthogy ez a potenciál dönti el azt, hogy a primérelektronokkal felszabadított szekundérelektronok vagy azok egy része a 73 elektródához visszatér-e vagy sem, nyilvánvaló, hogy ha a 73 szekundéremissziós elektróda áramkörében fekvő 75 ellenállás értékét elég nagyra választjuk, úgy a 73 elektróda potenciálja úgy állítódik be, hogy lényegében a 72 anóda potenciáljának felel meg. Ha a 72 anóda potenciálját növeljük vagy csökkentjük, a 73 elektróda potenciálja ezt a potenciálingadozást azonnal követni fogja. A 72 anóda már most a 80 csatolókondenzátoron át az 1 impulzusgenerátorhoz van kapcsolva, és így az utóbbi gerjesztette impulzusok a 72 anódán át a 73 elektródára fognak átvivődni, ha az elektronnyaláb erre az elektródára irányul. Ha viszont az elektronnyaláb a másik 74 szekundéremissziós elektródára irányul, az 1 impulzusgenerátor szolgáltatta impulzusok a 72 anódán át a 74 elektródára fognak átvivődni. A 63 cső tehát lényegében érintkezőjét váltakoztató kapcsolóként működik, amelyen át az eitérítőlemezeken uralkodó feszültség függvényében a hozzávezetett impulzusok vágy a 73 vagy pedig a 74 elektródákhoz jutnak. A csőben az elektronnyaláb irányát az 5 különbségképezőn előállított és á 6 vezetéken át a 70 eltérítőlemezhez vezetett különbözeti feszültséggel vezéreljük. Különbözeti feszültség hiányában az elektronnyaláb középre irányul, míg különbözeti feszültség fellépése esetén, annak előjelétől függően, a 73 vagy 74 elektródát éri. Az ezekhez az elektródákhoz vezetett impulzusokat a 81, illetőleg 82 csatolókondenzátor útján az 58, illetve 59 impulzusismétlőhöz vagy — megújítóhoz vezetjük, melyek az 1. és 4. ábrákon látható 3 impulzusismétlőkhöz vagy —• megújítókhoz hasonló felépítésűek lehetnek, de kimenőköreik úgy vannak megszerkesztve, hogy az 58 impulzusismétlődő vagy — megújító negatív előjelű, az 59 impulzusismétlő