142369. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló erőművileg reteszelt zárral

2 142.369 ezen csekély, a íherendezés érzékenységi határán innen maradó áramváltozások alkalmával az impulzus nem elegendő a zár kioldásához, és tehát a kapcsoló nem váít ki az ilyen áramváltozásokra. Mihelyt azonban az áramváltozás nagysága és meredeksége tekintetében, eléri a 'berendezés érzékenységét, akkor a zár nyílik és az ^érintkezők a kikapcsolórúgó hatására szétválnak. Ha az áramlökés még nagyobbra növekszik, akkor a kiváltóitrapulzus nagyobb erejű le3Z, mint amekkora a zár .nyitásához szükséges, úgy, hogy a zár gyorsabban nyílik, és az energiatöbblet átvivődik a'z elmozduló érintkezőszervekre, amivel elérjük, hogy ezek kikapcsolósebessége nagyobbra nő, mint amekkora a kikapcsolórúgó erejéből magából telnék ki. Ha az áramlökés még nagyobbra fokozódik, akkor a berendezés tulajdonképpeni működési időtartama egyre csökken, a kikapcsolósebesség viszont növekszik. Beláthatjuk tehát, hogy az új kapcsoló alkalmazása révén a kikapcsolás időtartama az a'zt kiváltó áramlökés erősségétől függővé válik, még hozzá oly értelemben, hogy csekély, tehát csupán kevéssé veszélyes áramlökések alkalmával a kikapcsolótartam hosszabb, mint nagy lökéseknél. Ebből következik, hogy a kikapcsolóirúgót csupán oly erősre kell méreteznünk, hogy oldósebessége csekély áramok kikapcsolásához legyen csak elegendő, hiszen az oldósebesség nagyobb áramok 'kikapcsolása alkalmával amúgyis felnövekszik a főáramkörből merített energiatöbblettel. A rajzok egyenáramú gyorskapcsoló művi berendezésiéként tüntetik fel a találmány egyik kiviteli példáját. Az 1. ábra a teljes kapcsolónak függélyes metszete. A 2. ábra a zárnak magának az előbbiénél nagyobb léptékű, függélyes metszete, bekapcsolt állásban. A 3. ábra ugyanilyen metszet, kikapcsolt állásban. Az 1. ábra szerint a teljes kapcsoló az—1—alapkeretben négy szigetelő lábon áll, melyek közül az egyik, —2 és 3—• párt látjuk. A lábakon 'belül a —4— szögieitvias és az —5— gyám közé fogjuk be äz elfúvómágnest, amelynek —6— magja, —7— karjai és —-8—• pólussarúi vannak. A —6— magra a vörösirézszialag —9— csévét tekercseltük, melynek egyik végét —10—• csatlakozóvá vezettük ki, másik végét pedig a zár —11—• szekrényéhez kötöttük. A —11—• szekrényen van a helytmaradó —12— érintkező. Ennek —13— érintkezőpárja a másik —14— csatlakozón van. A kapcsoló bekapcsolt állásában —15— híd vezetőleg köti össze egymással ia —12 és 13— érintkezőket, amely hídnak alsó végét —16— rúgó a —12—• érintkezőre, felső végét pedig a —17'— rúd a —13— érintkezőre szorítja. Amint az ábrából kitetszik, az áram útja a kapcsoló (bekapcsolt állásában a —14—• belépési csatlakozón, a —13— érintkezőn, a —15— hídon, a ,—12— érintkezőn, a •—11—• szekrényen és a —9— csévéh át vistz a —10— kilépési csatlakozóig. A —17— rúdj el van reteszelve az egészében •—18—• jelzésű zárban, ez viszont —19— csapokkal izül a helytmaradó —21— csuklócsap körül elforduló, villás —20— szögemeltyűhöz, amely emeltyűt a szigetelő —22— húzórúd mozgatja. A —22— húzórudat —23'— nyomórúgó köti a —25— vezérlőtengtelyre "ékelt <—24— forgattyúhoz. Ha a —-25— vezérlőtengelyt 1. ábrabeli állásába forgatjuk el, akkor a —-23— rúgó összenyomódik és a rúgó ereje a —22—• húzórúd, a —20—• emeltyű és a —17— rúd útján a —15—r

híd felső végére szár^ mazik át, amely érintkezőnyomással tapint a :—12— érintkezőkre, és a —23— rúgó a —16—. rúgó hatása ellenében bekapcsolt állásában tartja a —15— hidat. Rövidzárlat pillanatában az áram 'gyorsain erősödni kezd, és a fojtótekercsként ható —9— csévén oly feszültséget idéz elő, amelynek hatására a —17— rúd a —18— zárhoz képest a később leírandó módon lazává válik. Eibben a pillanatban a —16— rúgó kikapesolóállásába forgatja el a —15— hidat úgy, hogy a —13— érintkező és ia —15— híd felső vége között villamos fényív támad. A fényív a mágneses mezőtől a —8— pólussarúk között a —26— oltófcamrába vetődik fel és ött kialszik. A fényívtől felhevült levegő a kamrából felfelé tódul, útközben lehűl a —27— csillapítóban, és azután a s'zabadba távozik. A 2. ábra bekapcsolt, a 3. ábra pedig kikapcsolt állásában tünteti fel magát a tulajdonképpeni zárt, amelyet az 1. ábrában —18— jelöl a maga egészében. A zár —28— karmantyújából áll ki oldalt a már említett két —19— csaikóosap (1. 'ábra), amelyekhez a villás —20— szöigemeítyü izül, amint ezt az 1. ábra kapcsán ismertettük. A karmantyú jobboldali vége hengeres hüvely, és ezt kerületén egyenletesen elosztott három kerek nyílás töri át. A nyílásokban lévő—29— golyók a —17— rúd) vékonyításába nyúlnak, és nem engedik jobbra eltolódni ezt a rudat. A vékonyítás kúpos vállai a golyókat a nyílásokba benyomni igyekeznek, ami azonban mindaddig nem sikerülhet, amíg a —30— szelence baloldali vége kívülről közrefogja őket. Ily módon a —17—• rudat a —29— golyók segélyével szorosan elreteszeltük a —2S—• kannmntyúban és e réven bekapcsoló állásában rögzítettük a —15—• hidat. A —29— golyók helyes működésének biztosítása végett átmérőjük nagyobb, mint a —28— karmantyú áttört hüvelyének húsvastagsága, azonban legfeljebb kétszer .akkora, mint e húsvastagság. A —2S—• karmantyún van továbbá a szigetelő —31—• karima 'és ez a —32— elkattantócsévét rejti, amelyeit a •—33 és 34—• csatlakozói útján a —9'—• csévéhez (1. ábra) párhuzamossá kapcsoltunk. A —32^— csévével szembeesik a már említett —30—• szelencét hordozó és villamosan vezető —35'— korong. A —9— eséve ohmos ellenállása jóval kisebb, mint a —32— elkattantócsévéé, miért is stabilizált üzemi állapotban csaknem a teljes áram a —9— csévén át halad. Az, induktivitást illető viszonyok azonban fordítottak, mert a —9—• eséve induktivitása nagyobb, mint a —32«— csévéé, minek folytán hirtelen áramváltozáskor eleinte a'z áram legnagyobb része a —32i—• csévén át halad, és csak stabilizálódás után kerül vissza az áram ismét a -—9— csévébe. Így tehát a —32— csévében áramlökés keletkezik, amely e eséve áramáéval ellenkező irányú szekunderáramot indukál a villamosan •vezető —35— korongban. A —32— eséve többé vagy fcevésblbé az áramlökés nagyságának mérvében taszítja el a —35— korongot. Ez a hatás ön-