142369. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló erőművileg reteszelt zárral

142.369 3 magában ismeretes, és javasolták is azt már Mkapesolás céljára, A —35— korong természetesen magával viszi a —30— szelencét, ez viszont igen rövid pálya befutása után feltárja a —28.— karmantyú hüvelyének kerületi nyílását, és így a —-17— rúd vékonyításinak kúpos vállai sugárirányban kifelé nyomhatják a —29— golyókat úgy, hogy a —17— rúd tengelyirányban szabadon eltolódhat közöttük, amely rudat a —16— rúgó jobb felé tolni igyekszik. Ha "az elkaittanitócsévebeli áramimpuilzus oly csekély, hogy az éppen csak hogy a zár nyitásához elegendő, akkor a —17— rúd és vele együtt a —15—.'híd is csupán a —16— kifeapcsolórúgó hatása alatt mcHadlul el. Erősebb áramimpulzus esetében azonban a —35— korong a zár kinyílását követően tovább mozdul el, és tengelyirányban belülről rávág a —17— rúd —36— fejére úgy, hogy ez nagyobb sebességgel meneszti magával jobbfelé a —17— rudat, mint amekkora magából a —16— rúgó erejéből telnék ki. Könnyűszerrel beláthatjuk, hogy eszerint a berendezés tulajdonképpeni működési időtartama csökken, a kikapcsoló -sebesség pedig az áramerősség változásával, és «nmek főáramkörbeli sebességével arányosam fokozódik. Ily módon elérjük, hogy a kapcsolónak tulajdonképpeni, és az áramválto*£ás nagyságától, úgyszintén sebességétől függő működési időtartama 1.103 másodpercnél kevesebbre rövidül, míg eddigi egyéb, fentebb említett berendezéseknél ez az idő 8 — 4.10-3 másodpercre rúg. A kikapcsolás időtartamának ez a megrövidítése döntő jelentőségű az oltókamra méretezésére, mert hiszen 'minél rövidebb a kikapcsolás időtartama, annál kisebb értékekre szökik fel a rövidzárlati áram, és annál kisebb kamra elegendő a fényív eloltásához. A kapcsolót úgy kapcsoljuk be, hogy a —25— vezértengelyt balra forgatjuk el, mikor is e'z lefelé húzza a —22— húzórudat> amely viszont végeredményben jobbra tolja el a —28— karmantyút úgy, hogy a —37—• rugóval záróállásiba kitolt —30— szelence rézsútos baloldali vége a —17— rúd véfconyításáiba nyomja be a golyókat. Ekkor a —26— vezértengelyt jobbra forgatjuk el, mikor .;

s a golyókkal elreteszelt —17— rúd a már leírt módon .eszközli a bekapcsolást. Eközben a —24— forgattyú tú'lkerül holtpontján, nekiütközik a vele szemibeeső csavarnak, és ebben az állásában vesztegel. Amint az elmondottakból kitűnik, a találmány elsősorban villamos kapcsoló, erőművileg reteszelt zárral, amelyet erőimpulzus vált ki, és jellegzetessége, hogy >a zár oldásakor a& említett impulzusból fennmaradó rész a kapcsolónak elmozduló érintkezőszervére vivődik át, és ennek sebességét növeli. Az 1.—3. ábrabeli példa szerint az erőimpulzust, önmagában ismeretes módon, a fő áramkörből vesszük, azonban másként is származitathatijuk ezt az impulzust, pl. valamely kondenzátort sütünk ki a —32— csévébe, vagy a főáramkörből, avagy valamely segéd áramforrásból táplált elektromágnessel rántjuk el a —36— korongot. A találmány további jellegzetessége a 2. és 3. ábrával jelzett tulajdonképpeni zár szerkezeti megoldása. Az eddig előadottakból külön hangsúlyozandó, hogy a —15— híd és a tulaj doniképpeni kioldóelem, t. i. a —30— szelencés —35— korong közé csupán két, igen könnyű reteszelősaerv van közbetéve, t. i. a —29— golyók és a —17—• rúd. Az új zár további lényeges jellegzetessége, hogy a kioldókorongnak a zár nyitásához megteendő útja oly rövid, hogy a —35— korong akár 4000 A nagyságrendű áramerősségeknél már egy ezíedrésznyi másodpercnél rövidebb idő alatt vág rá a —17— rúd —36.— fejére, és máris megszakítja az érintkezők fémes összeköttetését. Végül szintén a * találmány jellegzetessége a —17— rúd és a —20— karmantyú közötti laza játék mérve. E játéknak legalább oly nagynak kell lennie, hogy a karmantyúnak, főként pedig a golyókat felvevő nyílásoknak feltételezhető gyártási pontatlansága mellett oly nagy sugárirányú játéka maradjon a —17— rúdnak, hogy a —29— golyók egyenletesen fészkeljenek a rúdvékonyítás > kúpos válifelületei között. Ha ez nem így volna, hanem a —17— rúd túlszorosan vezetődnék a —28— karmantyú furatában, akkor a —17— rúd kúpos vállfelülete esetleg csupán egyetlen golyót fogna meg. Ettől az illető golyó, valamint a —17— rúdnak golyófogó felülete, úgyszintén a ^-2&— karmantyú is túlságosan szenvednének az elnyomástól, ezenkívül •— amint tapasztalatilag bebizonyult — a rendes kioldőerő többszöröse válnék szükségessé. Könnyen beláthatjuk, hogy az említett előnyt úgy is biztosíthatjuk, hogy a —30— szelencét a —28— karmantyúhoz és a —17— rúdhoz képest lazítjuk, amely utóbbiak ekkor szorosan vezetődhetnek egymáson, végül úgy is, hogy a —30— szelence és a —17— rúd szorosan illenek egymásra, azomban a —28— karmantyú laza hozzájuk képest. Szabadalmi igénypontok: 1. Villamos kapcsoló, erőművileg reteszelt zárral, amelyet erőimpulzus vált ki, jellemezve az impulzusnak a zár oldására fordított részén felül fennmaradó energiatöbbletét, a kapcsolónak elmozduló érintkezőjére, ennek kikapcsoiósebességét növelő értelemben átvivő szervvel. 2. Az 1. igénypont szerinti villamos kapcsoló kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tulajdonképpeni !zár szimmetriás forgástest, melynek alkatrészei a hengeireis alakú és egyfelől három, vagy több, a kerületen egyenletesen elosztott kenek nyílással sugárirányban áttört hüvelyben végződő karmantyú (28), továbbá a karmantyú (28) tengelyirányú áttörésében hosszában eltolható és kúpos vállfelü letekkel határolt vékonyításiú rúd (17), ezenkívül a karmantyú (28) hüvelyéire illeszkedő és ennek kerületi áttöréseit kívülről átfedő szelence (30), valamint az ezen kerületi áttörésekbe helyezkedő és a rúd (17) vékónyításába mélyedő golyók (29), amelyek átmérője nagyobb, mint a karmantyú (26) sugárirányban áttört hüvelyének húsvastagsága, azonban legfeljebb kétszer akkora, mint e húsvastagság. 3. A 2. igénypont szerinti villamos kapcsoló ki-' viteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szelence (30) a golyók (29) feltárása után a rúd (17) odaeső végére vág és magával meneszti e rudat (17).