142369. lajstromszámú szabadalom • Villamos kapcsoló erőművileg reteszelt zárral

V Megjelent 1954. évi augusztus hó 15-én. ÖÄSzlGÖS fMlLMAÍff! fllfATÁL SZABADALMILEffiAS 142,869. SZÁM. 21 e. 28-.5S. OSZTÁLY. - SA—581. ALAPSZÁM Villamos kapcsoló, erőmífvileg reteszelt zárral CDK—STALINGRAD Náíödni Podftik cég Praha-bön, ZájiC Vladislav tnéMiÖk Píana-báft é§ Taiínr Vfatlslav méfttök Chodov-ban (Praha fnéllétt). A bejelentés napja: 19§2. áflíilis 30. Csehszlovákiai elsőbbségé: 1Ö5Í. inájüs 5. / • A találmány villamos kapcsoló, és főként ennek ériművi berendezését, nevezetesen pedig ú. n. „kapcsol vagy szabadonfut" működésű kiváltőrés'zét illeti. Az űj erőmüvi berendezés különösen egyenáramú tyoíákapcsotókéilt válik be, azonban más sztefkezetekhez, mint pl. váltóáramú kapcsolókhoz, esetlég nem csupán villamos, hanem másnemű készülékekhez is alkalmazható. Számos legkülönfélébb zárószerkezet ismeretes, amelyek bukortetessziel vagy átdöfőművel vannak berendezve. A főáramköriből tetszőleges módon, pl. valamely közvetlen vagy közvetett relé segélyével származtatott kioldoerő mindegyik esetben a zárószerkezet bizonyos. alkatrészét váltja ki, amely azután nyílik, és oldja a tulajdonképpeni kikapcsoló-érintkezőket, amelyeket ekkor a. kikapcsolórúgó ereje választ szét. Ismereteseik továbbá ú. n. rögzítőirnágineges gyorskapcsolók is. Ezek lényégé, hogy a valamely segéd egyená-ramforrásból egyenáriaimmal táplált elektromágnes sarui horgonyt tartanak fogva, amely az érintkezőket a kikapcsolórúgó húzóhatásával szemben, akár közvetlenül, akár tetszőleges áttevés segélyével, záróállásukban tartóztatja. Az ú. n. rögzítőmágnes mágneses körén a terhelőárammal átjárt, vagy pedig a terhelő áramkörbe iktatott fojtótekercshez párhuzamosan kapcsolt vezető vonul át. Normális terheléskor a rögzítőmáignesein a rögzítőtekercs Amper-menetei vannak túlsúlyban az ott átvezetett — „demagnetizáló kábel" nevem ismeretes — vezető Ampermeneteihez képest, és a mágnessatrúk fogva tartják a magukhoz vonzott horgonyt. Ha az első változatot tekintjük, melynél a terhelőáram közvetlenül táplálja a demagnetizáló kábelt, akkor ez esetben az áram növekedtekor a mágnes vonzóereje foko'zatosan csökken, míg végül a horgony leválik és a kapcsoló kikapcsol, E kivitelnél a főáramkört átjáró áram» egyszerű nagyságával foganatosítja a kikapcsolást. A második változatnál, vagyis midőn fojtótekersan kapcsoljuk a demagnetizáló kábelt, az ezen a kábelen áthaladó áram erősségét a fojtótekercsen a főáramkörbeli di/dt áramváltozással arányosan uralkodó feszültség szabja meg- Stabilizált terhelőáramnál csaknem a teljes áram a fojtótekercsen halad át, mert ennek hatásos ellenállása sokkal kisebb, mint a demagnetizáló kábelé. Hirtelen áramváltozás pillanatában, p. o. rövidzárlatkor, a fojtótekercs nagy ellenállást fejt ki az árammal szemben, és az áram ekkor a demagnetizáló kábelen halad át. Ettől a rögzítőmáighes vonzóereje lecsökken és a horgony elválik tőle úgy, hogy a kapcsoló kioldódik. Az ilyet dinamikus kikapcsolásnak nevezik, megkülönböztetésül az előbbitől, melyet sztatikusnak mondanak. Mindegyik eddig említett esetben a kikapcsolóérintke'zők sebessége csupán a kikapcsólórúgők. erejétől, a kapcsoló tulajdonképpeni működési ideje, vagyis ia túláram keletkezésétől a fémes érintkezés megszűntéig eltelő időtartam pedig a rugók tehetetlenségi tömegeitől, úgyszintén erejétől függ, míg a kioldóimpulzus nagyságának semmi említésre méltó hatása sincs a mondott időtartamra. Ez az olyan rögzítőmágnes esetére is érvényete, amelynél közvetlenül a Ziavaróáram váltja ki a kioldó-impulzust, hiszen a zavar keletkezésétől a horgony leválásáig eltelő időköz csupán csekély töredéke a kapcsoló teljes erőmüvi működési időtártamának. Hangsúlyozandó még, hogy mindezen alkalommal oly erős kikapcsolórúgók szükségesek, hogy az érintkezők sebessége, úgyszintén a kapcsoló tulajdonképpeni működési ideje az adott esetben minden előforduló áram megszakításához elegendő legyen. A találmány már most villamos kapcsolói, eröművileg reteszelt zárral, aarielyet' hasonlóképpen, mint az imént ismertetett rögzítőmágíie&nél, a főáramkörből sízármazitatott impulzus váít ki. A találmány további jellegzetességé azonban, hogy a kiváltóerő á zár oldódása után átViVődi'M a tulajdonképpeni kikapcsolőérintkezőkre, úgy, hogy &t hozzáadódik a kikapcsolórúgó erejéhez.