142325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réteget nem képező fémionokat tartalmazó foszfátfürdőkben az iszapképződés megakadályozására
Mégjelent 1954. évi március hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 142.325. SZÁM. 48 d. OSZTÁLY. - ME-157. ALAPSZÁM. Eljárás réteget nem képező fémionokat tartalmazó foszfátfürdőkben az iszapképződés megakadályozására Metallgesellschaft Aktiengesellschaft, Frankfurt/Main A bejelentés napja: 1952. május 21 Nyugat-Németországi elsőbbsége: 1951. június 28 Ismeretes, hogy fémfelületek korróaió'álfóségát foszfátbevonatokkal fokozzák, amelyeket főösszetevőkként foszforsavat és/vagy réteget nem képező foszfátokat tartalmazó oldatokban állítanak elő. Ezek az oldatok rétegképző foszfátok oldataiban is használt gyorsítókat tartalmáénak; kis mennyiségben nehezen oldódó foszfátokat képező fémionok is jelen lehetnek. A fenti, réteget nem képező foszfátok közé tartoznak iaa alkálifémek savanyú foszfátjai, például a nátrium-, kálium- vagy ammóniumfotszfát. E foszfátok oldatai például pH = 2,9—4,2 hidrogénionkoncentráció határok között dolgoznak. Ezekből az oldatokból kiinduló eljárásokat vas, 'acél, horgany és egyéb fennek felületeinek a kezeliéséhez használnak, és ilyen eljárást ismertet például az 517.049 számú brit szabadalmi leírás. Réteget nem képező foszfátok alkailimaizásának a nehéz fémeket tartalmazó, ismert rétegképző foszfátok alkalmazásával szemiben az az előnye van, hogy a fürdők hevítésekor vagy semlegesítésekor disszociáció következtében nem válnak ki oldhatatlan foszfátok, mint. a rétegképző fémfoiszfátokart tartalmazó, egyensúlyban lévő oldatok esetéin. A vegyszerfogyasztás, valamint a fűtőtesteken keletkező lerakódások, végül a fecskendező fúvóka eltömődései réteget nem képező foszfátfürdőkben a minimumra csökkenthetők. Kitűnt azonban, hogy oly fürdőkben való foszfatáláskor is, amelyek gyakorlatilag nem tartalmaznak rétegképző fénradalékotoat oldatban, különösen amikor vastárgyakat gyorsítóként oxpáló szereket tartalmazó fürdőben kezelünk, a kezelés alatt álló fém, az oldatok savassága miatt, hacsak kis meny-. myiségben is, oldatba megy, és hogy túltelítéskor iszapképződésre való hajlamosság lép fel. Ilyen esetekben az iszap sokszor a foszfatáló fürdőiben kezelt tárgyra rakódik le, és a későbbi feldolgozás folyamán zavarólajg hat, különösen, ha a felületekre lakkot vagy festékeket kell felvinni. Ügy találtuk, hogy a kezelendő fémmel komplex vegyületeket alkotni képes, meghatározott vegyszereknek a fürdőbe való a,lagolásával az iszapképződés a fürdőben vagy teljesen megszüntethető, vagy legalább is oly mértékben késleltethető, hogy az iszap nem rakódik le közvetlenül a fémalkatrészekre, hanem a folyékony fázisban csak bizonyos idő elteltével mint zavaroso'dás jelentkezik, és végül is a fenékre rakódik le. Az adalékokat különösen előnnyel adiaigoljuk oly oldatokhoz, amelyek réteget nem képező foszfátokat, nem fémes gyorsítókat és — legfeljebb kis mennyiségben — rétegképző fémeket tartalmaznak és pH-értékük 2,5—6,5, előnyösen 2,9—A,2, mert az iszapképződésnek a találmány szerinti meggátlása annál inkább sikerül, minél kisebb a pH-érték. Az ilyen adalékok azonban nagyobb pH-értékeknél is lehetségesek éa hatásosak. Az iszapképződést csökkentő vagy gátló vegyszereket előnyösen csak akkor adagoljuk a fürdőkhöz vaigy a fiecskendezésre használt oldatokhoz, amikor az oldat megzavarosoidlik., Azonban, különösen ha az elkészítésihez vaigy kiegészítéshez használt vegyszereket szilárd alakban alkalmazzuk, úgy szilárd, az iszapképződést gátló vegyszereket már a kiindulási és illetőleg a kiegészítő sóhoz is adhatunk, és amennyiben a savasság a só oldásakor túlságosan kicsiny, ^.vagy túlságosan nagy, az oldat pH-értékét megfel*lően beállíthatjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy az elkészítéshez és a kiegészítéshez ugyanazt az oldatot, illetőleg ugyainazt a sót alkalmazzuk, és azután a pH-értéket sav, különösen foszforsav, vagy alkália, például szóda vagy alkálikusan reagáló, az i'Szapképződést gátló szer hozzáadásával állítjuk be. Az oldatok foszforsav-, illetőleg foszfáttiartalma előnyösen 3 — 30 g P2 0 5 /liter, míg azok gyorsítóként például klorátot 2—20 g C103 /liter és/vagy nitrátot, előnyösen nátriumnitrátot, célszerűen 0,3'— 2,0 g NOg/liter mennyiségben tartalmaznak. Az oldat pH értékét előnyösen szódával vagy nátronlúggal állítjuk be, úgy hogy a nátriumtartailom körülbelül 2,5—20 g Na2 0/liter. Ezekhez a gyorsítókat tartalmazó foszfátoldatokhoz a találmány szerinti
