142183. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antibiotikumok előállítására

142.183 5 állításánál is a felszín alatti, aerob tenyésztési módszert alkalmazzuk. Korlátolt mennyiségek készítésére rázólombikbart és palackban foganatosított felületi tenyésztés is használható. Azonfelül, mint ismeretes, ha a tenyésztés nagy tartályokban történik, akkor a tartályok beoltására célszerűen a szervezetnek vegetatív formáját használják, az antibiotikum termeíésében kifejezett lemaradásnak és a berendezés ezzel járó gyenge kihasználásának elkerülésére. Ehhez képest kívánatos a, szervezet vegetatív oltványának előállítása oly módot«, hogy a tenyésztő közeg aránylag csekély mennyiségét oltjuk be a szervezet spóralakj avail és ha fiatal, aktív, vegetatív oltványt biztosítottunk, akkor a vegetatív oltványt aszeptikusán visszük át a nagy tartályokba. A közeg, melyben a vegetatív oltványt előállítjuk, azonos lehet az antibiotikum termelésére használt közeggel, vagy attól különböző lehet. Streptomyces erythreus, M5—12559 törzs, kb. 25 C° és kb. 37 C° közötti •hőmérsékleteken jól tenyészthető. Optimális antibiotikum-termelés akkor lép fel, ha tenyésztő közeg -hőmérsékletét kb. 26— 30 C°-on tartjuk. Amint az antibiotikumok felszín alatti tenyésztésénél szokásos, steril levegőt, fúvatunk át a táp közégén. A szervezet hatásos tenyésztése és hatásos, antibiotikum-rtermelés céljából; az erythrimycinnek tartályban való termelésénél a tápközeg térfogategységenként percenként 0,1 térfogategység levegőt fúvatunk be. Hatásosabb tenyésztés és antibiotikum-termelés biztosítható, ha a befúvatott levegő percenként, a tenyésztő közeg térfogat-egységenként legalább 0,4. Az antibiotikum termelési sebessége és az anti-f biotikum hatásosságának töménysége könnyen ellenőrizhető a mikroorganizmus tenyésztési • periódusa alatt. E célból a tenyésztő közegből próbákat veszünk és meghatározzuk ezeknek antibiotikus hatékonyságát, oly szervezetekkel szemben, melyek az antibiotikumokkal szemben fogékonyak. Ilyen pl. a Staphylococcus aureus (S. aureus) és Mycobacterium tuberculosis (M. tuberculosis). Ily meghatározások sikeres elvégzése céljából a tenyészet-próbákból sorozatos hígításokat készítünk, a felhígított próba részlegeket megömlesztett nutriens agárhoz adjuk, az agart Petri-csészében megdermesztjük, a csészét S. aureus vagy M. tuberculosis fiatal tenyészetével beoltjuk és meghatározzuk a tenyészet azon maximális hígítását, mely a nutriens agáron a szervezetnek fejlődését teljesen megszüntetni képes. .. Az antibiotikum előállítását zavarosság mérési próbák is követhetik, amilyenek más antibiotikumok előállításánál szokásosak. Az antibiotikum-termelés rendesen legnagyobb a tenyésztő közeg beoltását követő kb. 2—5 nap alatt a felszín alatti tenyésztés és kb. 5—10 nap alatt a felületi, vagy rázólombikos tenyésztés esetében. A találmány szerinti antibiotikus vegyületek a tenyésztő közegből kivonatolható vagy adszorpciós módszerekkel különíthetők el. Az előbbieknek az ipari termelésnél adunk előnyt, mert kevesebb időt igényelnek és olcsóbbak. Az antibiotikus vegyületnek a tenyésztő közegből való kivonásánál a vízzel keverendő, poláros pzerves oldószereket részesítjük előnyben. Ezek közé tartoznak a zsírsavak alkilészterei, pl. etilacetát és amilaeetát; klórozott szénhidrogének, pl. etilénkiorid és etiléndiklorid; vízben gyengén oldható alkoholok, pl. butanol és amilalkohol; vízben gyengén oldható ketonok, pl. metiliamilketon; és éterek, etiléter és dibutiléter. Más hasonló tulajdonságú oldószerek is használhatók. A tenyésztő talaj szerves oldószeres kivonatában foglalt antibiotikus anyagot célszerűen vákuumban kiszáradásig bepárologtatjuk, amikor is az antibiotikumot nyers állapotban kapjuk. Egy változat szerint az antibiotikus anyag a tenyésztő talajtól úgy különíthető el, hogy a szűrt tenyésztő talajt adszorbeáló szerrel hozzuk érintkezésbe. Adszorbeáló szerek adszorpciós kromatográfiai úton való tisztítására is sikerrel felhasználhatók, mimellett adszorbensekként aktivált timföldet, szilikagelt, magnézium-alumínium-szilikátot és más eféléket használunk. Az antibiotikumot az dszorbenstől oly poláros oldószerrel mosható ki könnyen, mely az antibiotikus vegyületet oldja. Aktív szén nem alkalmas, különösen nem kromatográfiai oszlopban, mivel a'szén erősen adszorbeálja az antibiotikumot úgy, hogy az adszorbeált anyag csak nehézségek árán mosható ki. Azonban aktív szén sikeresen haszinálahtó az antibiotikumnak közvetlenül a tenyésztő talajból való adszorbeávására,: ha a szenet előzetesen valamely szerrel, pl. ecetsavval vonjuk be oly célból, hogy csökkentsük a szénnek az antibiotikummal szembeni lekötő képességét. Ha csupán kivonási eljárást használunk az- antibiotikum kinyerésére, akkor az antibiotikumnak a kivonat-oldatból való kinyerésének célszerű-módja az, hogy az oldatot az oldószer zömének elpárologtatásával besűrítjük, majd az antibiotikumot az oldószerből oly keverhető oldószer hozzáadásával kicsapjuk, melyben az antibiotikum-gyengén, oldható. Az antibiotikus anyagot, mely nyers, de szilárd, sőt néha kristályos alakban is kicsapódik, azután tovább tisztítjuk, egy vagy több oldószerből vagy ezek elegyéből való átkristályosítás útján. Alkalmas oldószerek e célra, többek között, a vizes aceton, a vizes metanol, a vizes etanol stb. Az erythromycinnek bázisa alakjában való elkülönítésének jelenleg előnyösnek tartott módja szerint, a leszűrt tenyésztő közeget kb. pH 9—pH 10 értékig lúgosítjuk, majd alkáliacetáttal, pl. amilacetáttal extraháljuk. Az amilacetátban feloldott erythromycin-bázist azután vízzel extraháljuk, melynek pH-ját 6,5 alatt fekvő értékre, célszerűen kb. pH = 5-re beállítottuk. A vizes kivonatot pl.' vákuumban való elpárologtatással, a kezdődő kicsapódásig besűrítjük, azután kb. pH = 9,5-ig lúgosítjuk, amikor is az erytromycín-bázis szilárd, szokásos kristályalakban kiválik. A 'bázist szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük és átkristályosítással tisztítjuk. Az erythromycinnek sav hozzáadására keletkező sói úgy állíthatók elő, hogy eryth.romycinbázis vizes oldatát egyenértékű savval kezeljük és az oldatot vákuumban beszárítjuk. Egy másik;

megoldás szerint az erythromycin-bázisnak szerves oldószeres oldatát kezeljük a savval vagy ennek oldatával és az erythromycinsőt közvetlenül az oldatból kicsapjuk. Ha a sót erős sav hozzáadásával képezzük, akkor a savnak az antibiotikumhoz való hozzáadása közben figyelemmel kell lennünk arra, hogy lokáli-