141935. lajstromszámú szabadalom • Textilszövet és eljárás annak előállítására

141.935 3 a találmány eredményes foganatosítása érdekében szükséges, hogy a töménységet, az időt és a hőmérsékletet úgy válasszuk meg, hogy a szövet fent leírt tulajdonságait elérjük. A találmány szerinti eljárás folyamán a duzzasztás közben a szövetet elővigyázatosan kell kezelni, hogy azt önkisimulóvá és nedves állapotban gyűrésállóvá tegyük. A fonalak és a szövetek a kezelés közben a lehető legkisebb feszültség alatt álljanak. Az alkálilúg vizes oldatának hatása a kezelés közben ismert módon, más elektrolitoknak, mint például alkoholok közömbös sóinak vagy nedvesítő anyagoknak az oldatokba való bekebelezésével szabályozható. Ez előnyös, ha közepes töménységű vizes alkálilúgoldatokkal dolgozunk, hogy a regenerált cellulóza oldását megakadályozzuk és hogy az eljárást nagyobb biztonsággal foganatosíthassuk. Ügyelnünk kell arra, hogy a duzzasztó anyagot jól kimossuk, nehogy az a szövetben oly töménységben és oly hosszú ideig legyen jelen, hogy az a szövetet veszélyeztetné. Látens gyűrődéseket tartalmazó szövetek alkalmazását kerülni kell. Némely szövet száraz állapotban puha és sima, azonban vízzel való nedvesítéskor ráncosodik. Az ilyen szövetről mondjuk, hogy látens gyűrődéseket tartalmaz. A tényleges gyűrődések a látens gyűrődésekből nedvesedés közben önként alakulnak ki annak ellenére, hogy a szövetét semmiféle külső erőbehatás nem veszi igénybe, tehát azt nem gyűrjük. Az ilyen gyűrődés a szövetben száradás közben és után is megmarad, sőt ha azokat mángorlással vagy vasalással megszüntetjük, ezt követő nedvesítéskor ismét előtűnnek. Az ilyen látens gyűrődés nem szűnik meg szükségképen, ha a szövetet önkisimulás és nedves állapotban való gyűrésállóság elérése végett duzzasztóanyaggal kezeljük. Mivel a találmány célja oly szövet előállítása, amely mosás után kevésbbé szorul mángorlásra és vasalásra, lényeges, hogy az ne tartalmazzon látens gyűrődéseket. Ha ilyeneket mégis tartalmaz, úgy azok a szövet nedvesítésekor biztosan előtűnik és ez esetben *a találmány szerinti eljárás előnyös eredményeinek nagy része elvész Ezért lényeges, hogy a találmány szerinti eljárás foganatosításakor az egyes müveleteket úgy vezessük, hogy a szövetben látens gyűrődések ne keletkezzenek. Erre ugyancsak ügyelnünk kell a találmány szerinti eljárást megelőző műveletek közben is. Fonás és szövés közben a fonál és a szövet különböiző mechanikus igénybevételeknek vannak alávetve, az ezekből eredő feszültségek azonban a következő első nedves kezelés közben nagyrészt megszűnnek. Hogy a találmány szerinti eljárással a lehető legjobb eredményeket érjük el, lényeges, hogy ezt a nedves kezelést ne foganatosítsuk olymódon, hogy a szövetet hajtogatjuk, úgy hogy abban ráncok vagy más törések keletkezzenek és hogy a szövetben ne létesítsünk más egyéb, a sík felületet megtörő alakváltozásokat. Arra is ügyelnünk kell, hogy az egész szövet minden része egyformán pihenjen, ugyancsak arra is, hogy a pihentetés teljes legyen és hogy a nedves kezelés alatt a szövetet ne terheljék egyenlőtlen nyomások. Ha a szövetet duzzasztó anyaggal kezeljük, ugyancsík ügyelnünk kell, hogy abban látens gyűrődéseket ne létesítsünk. Itt sem szabad a szövetet egymástól eltérő nyomásokkal terhelni, miközben az a duzzasztó anyaggal érintkezik, és akkor sem, amikor abból a duzzasztó anyagot eltávolítjuk. A duzzasztó anyaggal való kezelés rendszerint nem távolítja el azokat a látens gyűrődéseket, amelyek a kezelést megelőzően keletkeztek, azonban néhány látens gyűrődés eltávolítható, ha az anyagot a duzzasztó anyaggal való kezelés előtt, alatt és/vagy után és a szárítás előtt oldalirányban megfelelő módon nyújtjuk. Célszerűen a találmány szerinti eljárás folyamán alkalmazott minden nedves kezelést akkor foganatosítunk a szöveten, amikor abban feszültségkülönbségek nincsenek. A találmány szerinti szövet önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló tulajdonságai összefüggésben látszanak lenni a vízfelszívó képességgel és a rostok ennek következtében jelentkező duzzadásával. A szokásos állandósító eljárások a szövetben rendszerint bizonyos duzzadást gátló tulajdonságot létesítenek és ezért azt várhatnék, hogy azok vagy az önkisimuló képességet, vagy a nedves állapotban való gyűrésállóságot vagy mindkét tulajdonságot megszüntetik. Mi azonban úgy találtuk, hogy lehetséges oly szövetet készíteni, amely állandósítható és egyben önkisimuló és nedves állapotban gyűrésálló. Az állandósító kezelés csökkenti mind a szövet kiterjedési képességét nedves állapotban, mind annak nedves állapotban való lágyságát, azonban mi úgy találtuk, hogy egészben vagy részben regenerált cellulózából álló, önkisynuló és nedves állapotban gyűrésálló szövetek állandósíthatok a fenti két tulajdonság csökkentése nélkül, sőt azok fokozásával, mimellett oly szövetek állíthatók elő, amelyeket mosás után nem kell vasalni. Megjegyezzük, a vasalás szükségessége attól is függ, hogy a szövetet milyen célra használják és hogy attól milyen mértékű lágyságot kívánnak meg. Az állandósítási eljárás, amelyet a találmány szerinti eljárás folyamán alkalmazunk, lehet az az önmagábaíi ismert eljárás, amelyben a szövetet az elemi rostokban és lényegében nem azok között elosztott műgyantával impregnáljuk, vagy az az ismert eljárás, amelynél az anyagot savval és formaldehiddel vagy savval és glioxállal kezeljük! önmagában ismert másik állandósító eljárás szerint gyantaszerű kondenzációs terméket vagy polimereket alkalmazunk, amelyek nem hatolnak a rostba. Ezek a kezelések bizonyos mértékben csökkentik a szövet önkéntes kiterjedés! képességét és vízbe merítés okozta lágyságát, azonban úgy találtuk, hogy óvatos kezeléssel oly szövet állítható elő, amely önkisimuló, nedves állapotban gyűrődésálló és emellett állandósított egyéb tulajdonságai vannak. A találmány szerinti eljárás foganatosításakor előnyösen az alábbi duzzasztó anyagokat alkalmazzuk: Nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátriumcinkát és toenzil trimetilammoniumhidroxid, vagy ezek keverékei; cinkkíorid, ásványi savak, különösen salétromsav vagy kénsav, valamint rézammóniumhidroxid, • Nátriumhidroxid és káliumhidroxid oldatai a hatást szabályozó anyagokként tartalmazhatnak nátriumkloridot, nátriumszilikátot vagy nátriumfenolátot. Ugyanezen célból a kénsav oldatához formaldehid adagolható. Mint már említettük a duzzasztó anyag hatása-