141830. lajstromszámú szabadalom • Bordás kötés mintázását önműködően végző kézi harisnyakörkötőgép

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.830. SZÁM. 25. a 7-10. OSZTÁLY. - JU-41. ALAPSZÁM. Bordás kötés mintázását önműködően végző kézi harisnya-körkötőgép. Juristovszky Sándor körkötőgépszerkesztő Budapest. A bejelentés napja: 1951. május 12. Kézi harisnya-körkötőgépeknél ismeretes már oly szerveknek, vagy kötési módoknak alkalmazása, melyeknek segélyével a gép függőleges hengeralakú tűágyában elhelyezett tűk közül egyesek, valamilyen meghatározott rendszer szerint, egy vagy több sor lekötésének idejére önműködően üzemen kívül helyeződnek, miáltal ezek a tűk az öblükben, vagy a szárukon néhány szálat, összegyűjtenek és azokat egyszerre kötik le, ami mintás kötést eredményez, Ezeknél a kötési módoknál tehát a mintázás1 a sima kötést végző függőleges helyzetű kötőtűk szemeinek összegyűjtése által jön létre. Ezt a mintázási módot csipkézésnek és az így előállított harisnyákat csipkeharisnyáknak nevezik. Az elmondottakból következik, hogy ez a csipkés mintázás csak sima kötésben alkalmazható, tehát harisnyáknál, valamint zoknik lábfej-részénél, míg ellenben ott, ahol a rugalmasság fokozása céljából nem sima kötéssel, hanem külső és belső oldalon történő öltéssel, vagyis bordáskötéssel kötünk, (pl. zoknik száránál, az ú. n. mandzsettánál), ez a mintázása mód nem alkalmazható. Tetszetősebb kivitelű férfi- és női zoknik készítésénél az utóbbi időben felmerült az a kívánság, hogy a bordás részen is legyen mintázás alkalmazva. Az ilyen bordáskötésHmintázást eddig csak úgy tudták elvégezni, hogy két-három sor bordáskötés lekötése után a kötőmunkás a gépet megállította, a bordáslakaton lévő fogantyú segítségével a belső öltéseket végző ú. n. bordástűket üzemen kívül helyezte, azután megint kötött két-három olyan sort, melyben csak a külső öltést kötő függőleges hengertűk dolgoztak, míg ezeknek a soroknak a kötésénél a vízszintes síkban mozgó bordás tűk alatt a szál szabadon lebegett. Ez a játék folyton ismétlődött, miáltal egy domborműszerü minta keletkezett, amit darázskötésnek neveznek. Természetesen a minden második-harmadik sor után való folytonos megállás, az állandóan megismétlődő lakatnyitás és lakatcsukás az ilyen kötést igen lassúvá és így drágává teszi. Ezen a hiányon segít a találmány, mély lehetővé teszi azt, hogy a gép bordáskötés-mintázást önműködően végezze el. Az ilyen önműködő bordáskötés-mintázó szerkesztésénél a főnehézséget az okozza, hogy a vízszintes síkban mozgó bordástük sugárirányú elhelyezkedése folytán a tüágyak középpontja közelében a tülábak túl közel vannak egymáshoz és így csaknem elkerülhetetlen az, hogy a tűk helyzetének váltásakor, tehát a váltó önműködő elmozdulásakor a tű lába belé ne ütközzék a kényszerpálya hegyébe. További nehézséget pedig a váltót állító helytálló vezérlőszerkezet elhelyezése okozza, minthogy a bordáslakat a függőleges hengertűk pályáján belül forog, körülötte pedig körben jár a bordáskészülék tartőkarja és az adagolt fonal, amik megakadályozzák azt, hogy a vezérlőszerkezetet kívülről lehessen a gép közepébe bevezetni. Ezeket a nehézségeket a találmánynál olymódon küszöböljük ki, hogy a bordáslakatnak eddig használt kétágú váltóját olyan vezetőtesttel helyettesítjük, melyben a tűláb nem tud megakadni és a váltót, illetve vezetőtestet állító helytálló vezérlőszervet a bordáslakat tartóhüvelyén belül a gép tengelyére húzott perselyen alakítjuk ki. A találmány a csatolt rajzon példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve. ' Az 1. ábra a7

bordás tűk ágyát alkotó, vízszintes helyzetű rögzített korongnak, az ú. n. bordáskorongnak és a fölötte elhelyezett forgó bordáslakatnak, valamint,a lakat tartókarjának oldalnézete, a 2. ábra ugyanennek felülnézete, a 3. ábra a bordáslakatnak alulnézete, a 4. ábra a 2. ábra A—B vonalán át vett függélyes metszet, az 5. ábra a 4. ábra C—D vonalán át vett vízszintes metszet, a 6. ábra pedig a vezetősín egy másik kiviteli alakjának felülnézete. A rajzon —a— jelöli a körkötŐgépekné'l ismeretes, rögzített helyzetű vízszintes' korongot, az ú. n. bordáskorongot, melynek felső felületén az —r— bordás tűk befogadására sugárirányú —b— csatornák vannak. É korong fölött helyezkedik el az ugyancsak ismert —c— bordáslakat, melynek —g— hüvelynyúlványa lazán iá van húzva a gép függőleges —d— tengelyére; kötéskor a lakat a rajzon fel nem tüntetett függőleges helyzetű hengertűk pályája által alkotott képzeletbeli hengeren belül, a gép függőleges —d— tengelye körül vízszintes síkban körben forog. A forgási az —e— tartókarról vivődik át a —c— lakatra olymódon, hogy a tartókaron áthaladó függőleges —-f— orsó vége belenyúlik a lakattest csapfúratába. A —g— hüvely-