141830. lajstromszámú szabadalom • Bordás kötés mintázását önműködően végző kézi harisnyakörkötőgép

2 141.830 nyúlvány belsejébe a -^—d— tengelyre húzott —h— persely van helyezve, mely az —1— csavarral hozzá van erősítve az —a— bordáskorong alsó részéhez, úgyhogy a persely a koronggal együtt helytállóan van rögzítve. E persely felső szélén —i— karima van, melyből —j— bütyök áll ki; ez képezi a bordás tűk helyzetének váltására szolgáló váltónak, illetve vezetőtestnek vezérlőszervét. A —c— bordáslakatnak alsó oldallapján, mely szembenéz az —a— korong felső síkjával, van elhelyezve az —r— bordástűk mozgását irányító váltószerkezet, mely a —k— forgáscsap körül elforgatható —1— ' vezetősínből áll (3. és 6. ábrák). E vezetősínből —m— csap áll ki, mely a lakattest —n— vezetőhasítékán keresztül fölnyúlik a bordáslakat felső síkja fölé; ehhez a felnyúló csapvéghez az —-o— tekercsrugó van erősítve, melynek feszítőereje az —1— vezetősínt a 3. ábrán teljes vonallal feltüntetett kiinduló helyzetben tartja. Ebben a helyzetben a vezetősín benne fekszik a lakat alsó felületéből kiemelkedő —p— középbetétnek az öblébe, úgyhogy az —a— korong —b — csatornáiban elhelyezkedő —r— bordástűk —s— lábára még nem gyakorol vezetőhatást. Ha azonban a —fapersely —i— karimájából kiálló —j— vezérlőbütyök az —1— vezetősínt kinyomja a —p— betét öbléből a 3. ábrán pontozottan jelölt helyzetbe, akkor a vezetősín az —r— bordástűk —s—- lábát kifelé szorítja és így a tűknek kanalas fejrésze kinyúlik az —a— korong —b— csatornájából, miáltal a fonal a tű öblébe kerül. A —j— vezérlőbütyökről a mozgást az egybeépített —t— fogaskerék és az alatta fekvő —v— csillagkerék, valamint a —w— kapcsolókar viszi át az —1— vezetősínre. Az egy testet alkotó;

—t, v— kerekek a —c— bordáslakat testéből fölfelényúló függőleges —z— tengelyre vannak lazán ráhúzva, úgyhogy azon felle csúsztathatók és szabadon elforgathatok. A —j— bütyök belenyúlik a —t— fogaskerék fogainak forgási pályájába, úgyhogy a —c— bordáslakatnak mindén körfordulatánál a —j— bütyök egy fogtávolsággal elforgatja a —t— fogaskereket. ,,A —t— fogaskerékkel együttforgó alsó —v— csillagkeréknek ágai közé viszont belenyúlik az —x— forgástengellyel bíró —w— kapcsolókarnak —y— nyúlványa, melynél fogva a csillagkerék a —w— kapcsolókart az —x— tengely körül elforgatja, illetve saját magától hátrafelé elnyomja. Aszerint, hogy milyen a csillagkerék alakjának a kiképzése, a —w— kapcsolókar hátranyomott helyzetben marad addig, míg a —t— fogaskerék egy vagy több fogköznyi távolságnak megfelelő szögfordulatot végez és utána visszatér eredeti helyzetébe; ez a játék, tehát a kapcsolóitar hátranyomása, majd pedig viszszatérése, állandóan ismétlődik. A kapcsolókarnak horgas szabad vége nekifekszik az —m— csapnak, úgyhogy a kar hátranyomásakor az —m— csap is hátranyomódik az —ó—• rúgó hatása ellenében az —n— vezetőhasítékban és ezáltal megtörténik az —1— vezetősínnek a —k— forgástengely körül való kiforgatása a 3. ábrán pontozottan jelölt helyzetbe. Amint a -^w— kapcsolókar —y— nyúlványa ismét beugrik a csillagkerék ágai közé, az —o— rúgó feszítőereje az —1— vezetősínt, az —m— csapot és —w— kapcsolókart visszatéríti eredeti helyzetébe. A bordáskötés önműködő mintázása tehát a következőképpen történik: A körkötőgépnek —a— korongja, melynek —b— csatornáiban az —r— bordástük vezetődnek, egy helyben áll és ugyancsak egy helyben áll a —h— persely is, míg ellenben a —c— bordáslakat az —e— tartókarral együtt körben forog a gép —d— tengelye körül. A rajzon fel nem tüntetett függőleges, hengeralakú tüágyban mozgó tűk végzik a külső oldalon az öltéseket, az ú. n. sima kötést, míg az —a— bordáskorongnak —b— csatornáiban mozgó —r—- tük a belső sima oldalon öltenek és így jön létre a bordáskötés. A —c— lakat forgása közben a helytálló —j— vezérlőbütyök egy-egy fogközzel elforgatja a —t— fogaskereket, miáltal a —v— csillagkerék a —w— kapcsolókar útján működteti, vagyis a —k— forgástengely körül kinyomja az —1— vezetősínt, úgyhogy ez utóbbi az —a— korong —to— csatornáiban lévő —r— tűket a középponttól eltávolítja; ezeknek kanalas vége tehát ekkor a bordás korongból kinyúlik a szabadba. Ekkor a tük a felettük elhaladó szálvezetőnek diójából adagolt fonalat az öblükbe fogadják. Továbbforgáskor a bordáslakaton elhelyezett ismert behúzósín visszahúzza a tűket a korong középpontja felé, miáltal az előző sornál képzett öltés a tű kanalát becsukja és a most elfogott szálat bezárja. A tűk behúzódása folytán az öltés a bezárult kanálon keresztül a tűkről leesik, a tű öblébe zárt fonalat áthurkolja éa ezáltal a most adagolt fonalból egy új hurok képződik, mely a tű öblében marad. A —v— csillagkerék alakjának kiképzése szerint az —1— vezetősín a gép egy vagy több körfordulata közben, tehát egy vagy több sor lekötése alatt, kinyomott helyzetben marad és a tük ezalatt a fent leírt müveletet végzik. Amint azonban a —v— csillagkerék a —w— kapcsolókart szabadon visszaengedi eredeti helyére, az —1— vezetősín is viszszatér korábbi helyzetébe és így a tűk nem bújnak ki az —a— korong —b— csatornájából, nem fogják meg az előttük elhaladó szálat-, hanem azt lebegni hagyják. Bizonyos számú sor lekötése után ismét kinyomódik az —-1— vezetősín és ez a játék folyton ismétlődik, ami a bordáskötés mintázását eredményezi. A különböző kötési módok beállíthatása céljából a —c— bordáslakatnak felső oldallapján a —2— beállítókart helyezzük el, mely a —3— tengely körül elforgatható. Ennek a karnak egyik végén a —4— bütyöknyúlvány van, mely a kar megfelelően beállított helyzetében alácsúsztatható a —v— csillagkerék alá. A kar másik végén pedig —5— mutató van, mely ráállítható a lakattestbe vésett négy jelzésnek valamelyikére. E négyféle jelzés a négyféle kötési módra való beállíthatóságot mutatja; ezek a kötési módok a következők: 1 sima kötés, 2. darázskötés, 3. a bordásöltéseken történő csipkeszerű mintázás, 4. bordáskötés. Simakötés esetén a beállítás úgy történik, hogy kézzel, vagy alkalmas emelővel megemeljük a —v— csillagkereket és most a —2— állítókar mutatóját beállítjuk a megfelelő jelzésre, miközben a kar —4— bütyöknyúlványa a —v— csillagkerék alá kerül. Ezáltal a —t— fogaskerék a —j— vezetőbütyök síkjánál magasabb helyzetbe jut, úgyhogy azzal nem tud kapcsolódni. Ennek folytán a gép működése közben az —1— vezetősín állandóan benne marad a —p— betét öblében, abból nem nyomódik ki, tehát