141815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szondázott talajrétegek vizsgálatára

4 . 141.815 nem eresztő szakasszal kapcsolatos jelenség valószínűleg onnan származik, hogy az elektródák közötti távolsághoz viszonyítva kis felületű talpat alkalmaztunk, amihez még az is hozzájárult, hogy a talp és az alakulat között iszapréteg maradt vissza. Ilyenkor sönthatás keletkezhetik', mely a legnagyobb elektródatávolsághoz tartozó látszólagos ellenállás jelzését erősebben befolyásolja, mint a legkisebb. elektródatávolságnál. Mindenesetre azonban az áteresztő és át nem eresztő rétegeket a fenti módon meg tudjuk különböztetni egymástól. Mégis tapasztalat szerint a 2. ábra szerinti típusú diagrammokat kapunk, ha a berendezés megtervezésére és felhasználására még nagyobb gondot fordítunk. Van még egy jelenség, mely pontos adatokat nyújt az áteresztő alakulatok meghatározásához. Amint a 2. és 2A. ábrákon látható, a látszólagos ellenállás diagrammjának az áteresztő alakulatoknál felvett része lényegesen jobban le van kerekítve, mint az át nem eresztő alakulatoknál felvett része, aminek oka a geológiai alakulatoknál egyenletesebb összetételű, tekintélyes vastagságú iszaplepény jelenléte. A 3. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál két ellenállásmérést végzünk, két pár M, N és M', N' potenciálelektródával, melyek közül az M, N elektródákat 47, 48 vezetők révén a 49 potenciál-feljegyző műszerhez, az M' N' elektródákat pedig 53. 54 vezetők révén az -50 potenciálfeljegyző műszerhez kötjük. A háromelektródás rendszerek előnyösebbek a kételektródásoknál, amikor aránylag vékony lepényeket kell vizsgálni. Az AM, MN, M'N, elektródatávolságok ekkor pl. 7 mm körüliek lehetnek, az NM' elektródatávolság pedig kb. 13 mm. A 3. ábra egyúttal a rugókalitka és a reteszelőmű újabb kiviteli alakját is szemlélteti. Az 55 kalitkának két ívelt 56, 57 rugója van, melyek felső végét kilengethetően ágyazzuk a 16 galléron. E gallért pl. 76 csavarok útján mereven rögzítjük' a 10 csőhöz. Éppígy az 56, 57 rugók alsó végét kilengethetően ágyazzuk az alsó 17 galléron. Az ívelt 56 rugónak a végei között beljebb fekvő, egyenes 62 része van, melyhez a 63 merevítődarabot erősítjük. Az A, M, N, M', N' elektródák a hajlékony szigetelő anyagból, pl. gumiból készült 69 talpban létesített 64, 65, 66, 67, 68 üregekben foglalnak helyet, úgyhogy az egyes elektródákat a fúrtlyuk falától szűk hézag választja el, amikor a készülék a 3. ábrán szemléltetett helyzetben van. Az ívelt 57 rugónak is lehet 77 talpa a készülék mozgásának megkönnyítésére a fúrtlyukban. A 68 talpban erős, hajlékony 70, 71, 72, 73, 74, 75 rugók vannak, melyek egymással szemben fekvő végeit valamilyen módon, pl. forrasztás útján, az ívelt 56 rugóhoz erősíthetjük. Az említett rugók a 68 talpat harántirányú tágulásra kényszerítik, miértis a talp a fúrtlyuk falával érintkezésben marad a fúrtlyuk átmérőjének változásakor és akkor is, ha a készüléket pl. különböző átmérőjű fúrtlyukakban akarjuk használni. Avégből, hogy a 68, 77 talpak ne érjenek a fúrtlyuk falához, amikor a készüléket a fúrtlyukba leeresztjük, az alsó 17 gallért lejjebb húzzuk és a 3C. ábrán szemléltetett reteszelőmű segítségével a 10 csövön rögzítjük. Az alsó 17 galléron 78 belső fogak vannak, melyek a 10 cső 78' hosszhasítékában csúsznak, és amelyekkel a 10 cső belsejében a 80 csapszeg körül kilengethető 79 kilincs kapcsolódhatik. A 79 kilincsre erősített 81 rugó a 79 kilincset rendszerint távoltartja a 78 belső fogaktól. A 80 csapszeg körül 82 kar is kilenghet, mely a 84 szárra erősített 83 bütyökkel dolgozik együtt. A 84 szárat a 10 csőben rögzített 85 szolenoid működteti. A 82 karra szerelt 86 rugó a 79 kilincset a 78 belső fogakkal kapcsolódásba hozni törekszik. A 87 nyomórugó a 83 bütyköt rendszerint (a 3C. ábrán szakadozott vonallal jelölt) legfelső helyzetében tartja. A 85 szolenoidot valamilyen alkalmas módon a talajszintről látjuk el árammal, így pl. annak egyik kapcsát a 88 helyen a 10 csőhöz mint tömeghez köthetjük, míg másik kapcsa a 89 vezető révén a 91 áramváltó egyik 90 érintkezőgombiához csatlakozhatik (3. ábra). Az áramváltó 92 mozgó érintkezőjét a 41 árammérő műszerrel sorba, másik 93 érintkezőgombját pedig a 40 vezetőhöz köthetjük, mely a 11 fúrtlyukban levő A elektródában végződik. Világos, hogy ennél a megoldásnál az áramforrást a 91 áramváltó kezelésével akár a 85 szolenoida, akár pedig az A elektródára kapcsolhatjuk. Mielőtt a 3. ábrán látható készüléket lebocsátjuk, a 17 gallért annyira lehúzzuk, hogy a 69, 77 talpak ne. érjenek a fúrtlyuk falához, majd a 92, 90 szervek, között érintkezést hozunk létre (3. ábra). Ennek hatására a 85 szolenoid áramot kap, a 83 bütyköt letolja és a 82 kart a 3C. ábrán teljes vonallal jelölt helyzetbe jobbra nyomja. E helyzetben a 79 kilincs a 78 belső fogakkal kapcsolódik és így az alsó 17 gallért a 10 csövön elreteszeli. Az 55 készüléket ezután lebocsátjuk a fúrtlyukba és amikor elértük a kívánt mélységet, a 92 átváltó érintkezőt (3. ábra) a 90 helytálló érintkezőről átkapcsoljuk a 93 érintkezőre. A 85 szolenoid nem kap áramot és így elereszti a 79 kilincset, úgyhogy a 17 gallér addig emelkedik fel, míg a 69, 77 talpak a fúrtlyuk falához nem érnek. Ugyanekkor a 43 áramforrás az A elektródára kapcsolódik, úgyhogy a készüléket a fúrtlyukban felfelé elmozdítva, az ellenállás-diagrammokat felvehetjük. A 3C. ábrán feltüntetett reteszelőmű egyik előnye, hogy segítségével a 17 gallért a 10 csövön elreteszelhetjük, miután a fúrtlyuknak csupán egy részét viszgáltuk meg. Evégből, miután a diagramm kívánt részét felvettük, a 91 áramváltót (3. ábra) működtetve, a 92 mozgó érintkezőt a 90 érintkezőre állítjuk, mire a 85 szolenoid áramot kap és a 79 kilincset a 78 belső fogakkal kapcsolódásba hozza. (3C. ábra). Amikor azután az 55 készüléket a fúrtlyukban felhúzzuk, a 17 gallér olyan helyzetben van elreteszelve, amely az előforduló -legkisebb fúrtlyuk-átmérőnek felel meg. A készüléket ekként nagyobb sebességgel és a 69, 77 talpak kisebb kopása mellett húzhatjuk fel a felszínre. Az 1. és 3. ábrán feltüntetett kiviteli alakoknál megvan a lehetősége — ámbár kicsiny a valószínűsége — annak, hogy a kábel vezetői közötti szigetelés annyira lecsökken, hogy az az áramrészleg, amelynek az A elektródán kell keresztülfolynia, az ellenállásmérő áramkörökben folyik, ami a mérést meghamisítja. E lehetőség kiküszöbölésére az áramforrást valamely adott frekvencián működtethetjük és a potenciálelektródákból kapott potenciálokat különböző frekvenciájú árammá alakíthatjuk át, mielőtt azok a felszínen levő jelzőmüszerbe jutnak.