141815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szondázott talajrétegek vizsgálatára

141.815 5 Az ehhez való berendezést a 4. ábra tünteti fel, ahol a 69 talpban elhelyezett A, B áramkiboesátó elektródák igen közel vannak egymáshoz és azokat, a 116, 117 vezetők 95 transzformátor 94 szekunder tekercshez kötik, míg a 96 primer tekercset a 12 kábelben haladó 97, 98 vezetők a felszínen elrendezett 99 váltóáramú forráshoz kötik, mely alkalmas frekvenciával, pl. 400 periódussal működik. Az M elektróda és az ettől nagy távolságban a kábelre szerelt N alapelektróda közötti potenciálkülönbséget ismert 100 erősítő-egyenirányító kapcsaihoz vezetjük, mely az így kapott váltóáramú potenciálkülönbséget felerősíti és egyenirányítja. A 100 erősítőből kapott egyenáramot a 12 kábelben haladó 101, 102 vezetők a felszínen elhelyezett 103 feljegyző műszerbe'vezetik, még pedig szokásos 104 kisfrekvenciás szűrőn át, ha a váltóáramot el akarjuk távolítani. * Hasonló módon az M' elektróda és az N' alapelektróda között kapott váltóáramú potenciált egy másik ismert 105 erősítő-egyenirányító kapcsaiba vezetjük; a kapott egyenáramot a 106, 107 vezetők a felszínen levő ismert 108 egyenáramú mérőműszerhez továbbítják. Ha kívánatos vagy szükséges, 109 kisfrekvenciás szűrőt iktathatunk a 108 műszer és a 106, 107 vezetők közé, hogy a 108 műszerbe ne juthasson váltóáram. Ennek a megoldásnak működési módja könnyen levezethető a fentebb ismertetett többi kiviteli alak működéséből. A 100 és 105 erősítők hőmérsékleti karakterisztikájának természetesen gyakorlatilag azonosnak kell lennie. A 100, 105 erősítő-egyenirányítók helyett erősítő-modulátorokat is alkalmazhatunk, ha az öszszegyüjtött potenciálokat 400 periódustól különböző frekvenciájú váltóáramú jelekké akarjuk átalakítani. Az előzőkben ismertetett feljegyző készülékeket kalibráló készülékkel egyesíthetjük, amikoris az ellenállásmérésekkel egyidejűleg a fúrtlyuk átmérőjének változásairól is adatokat kapunk. A 7. ábra olyan feljegyző készüléket láttat, mint az 1. ábra, de kalibráló készülékkel együtt. Ezen az ábrán az ívelt 14, 15 rugók alsó végét 110 összekötő szervhez csatlakoztatjuk, melynek 111 szárát mágneses anyagból készítjük. Ez a Hl szár a 10 cső fenekének 114 nyílásába hatol és két (nem ábrázolt) induktív csatolású szerv csatolását módosítja. E szervek egyikét a talajszinten elrendezett 112 váltóáramú forrás táplálja, míg a másikat ugyancsak a talajszinten elhelyezett 113 feljegyző készülékhez kötjük. Az utóbbi segítségével kapott diagramm tehát a 11 fúrtlyuk átmérőjének függvénye. 49, 50 készülékkel végzett két ellenállásmérést és a fúrtlyuk átmérőjének a 113 feljegyző készülékkel kapott mérését célszerűen egy diagrammba jegyezzük fel. Ha tehát a 20 talp a fúrtlyuk oly nagy átmérőjű bővületén vagy üregén haladna át, hogy a talp már nem szorulna a fúrtlyuk falához, a diagramm ezt is jelzi. így megtudhatjuk, hogy a szóbanforgó szinten a látszólagos ellenállásnak az M, M'> elektródákkal végzett potenciálmérésekből eredő adatait a fúrási iszap ellenállása módosítja. Az említett egyesítés rendkívül kívánatos, mert lehetővé teszi ellenállás-diagrammok pontos egybevetését a kalibrálási diagrammal, ami pedig igen nehéz, ha az ellenállás-diagrammokat és a kalibrálási diagrammot a fúrtlyukban külön-külön veszszük fel. Bizonyos esetekben a fúrtlyukban alkalmazott iszap nem alkot vastag lepényt az áteresztő alakulatok előtt, hanem csak vékony védőréteget, mely meggátolja a fúrtlyukban levő folyadék behatolását ezekbe az alakulatokba. Hogy az ilyen igen vékony iszaprétegeket is a találmány szerint felfedhessük, az elektródákat rendkívül közel kell hozni egymáshoz. Ha körkeresztmetszetű kis elektródákat használnánk, miként az 1., 3. és 4. ábrán, akkor ezek ellenállása oly nagy volna, hogy a méréseknek ártana. Ilyen esetekben ezért az 5., 5A., 6.' 6A. ábrákon szemléltetett elektródákat előnyös alkalmazni. Az 5. ábrán három vékony, lemezalakú A, M, M' elektródát helyezünk a 20 talpba. Amint az 5A. ábrán látható, előnyösen három elektróda van a 20 talp felülete mögött, úgyhogy azok a mérések alatt nem érintkezhetnek a fúrtlyuk falával. Ezt az eredményt elérhetjük köralakú A, M, M' elektródákkal is (6. ábra), melyeket vékony anyagból, pl. fémhuzalból készítünk és a 20 talp mélyedéseibe fektetünk (6A. ábra). A találmány, amint fentebb ismertettük, a fúrtlyuk különböző mélységeiben lehetővé teszi az alakulatokon levő iszaplepények jelenlétének vagy hiányának megállapítását. Ha erősen lokalizált ellenállásméréseket megfelelően választott két vizsgálati mélységben végzünk olyképpen, hogy a méréseket az iszaplepények különböző mértétben befolyásolják akkor valamely lepény jelenlétét vagy hiányát könnyen megállapíthatjuk, vagyis az áteresztő, alakulatokat az át nem eresztőktől megkülönböztethetjük. A különböző elektródacsoportokkal egyszerre kapott ellenállásértékek ugyanis egyszerre jelenhetnek meg és így összehasonlításuk kívánság szerint önműködően is történhetik, nem úgy, mint a diagrammok vizuális vizsgálatakor, Az 1. és 7. ábra szerinti 20' segédtalpak, ill. a 3. és 4. ábra szerinti 77 segédtalp természetesen más elektródarendszereket is hordozhatnak, pl. olyan elektródát, amely a fúrtlyuk falához szorulva a szabadon fellépő potenciálokat méri. Amikor a fenti leírásban valamely' adott frekvenciájú potenciálkülönbségnek más frekvenciájú jellé való átalakításáról volt szó, ez nem csak két különböző frekvenciára vonatkozott, hanem arra az esetre is, ha egyenáramot váltóárammá vagy váltóáramot egyenárammá alakítunk át. Az 1A., IB., IC. ábrákon feltüntetett kiviteli alaknál a 38 relé helyett más alkalmas szerkezetet is használhatunk a 32 gyutacs meggyújtására. így pl. a szokásos differenciális puffer-relét is használhatunk, amilyent golyós lyukasztók tölteteinek szelektív gyújtásához szoktak alkalmazni. A 40 vezetőt ugyancsak közvetlenül az A elektródához, a 32 gyutacsot pedig a 43 áramforráshoz köthetjük, még pedig olyan külön áramkörön át, amilyent pl. a 3C. ábrán a 85 szolenoid számára alkalmaztunk. Ilyen esetben nincs szükség reléváltóra. Az ismertetett berendezéseken természetesen még számos más módosítás is lehetséges a találmány keretén belül. így pl. bármilyen áramforrást használhatunk, akár egyenáramút, váltóáramút vagy lüktető áramút, megfelelő jelzőműszerekkel, ma-