141789. lajstromszámú szabadalom • Villamos ellennyomatékú forgó relé

141.789 A csatolt 1—7. ábrák közül az 1. és 4—6. ábrák a találmány szerinti motorrelé egyes kiviteli pél­dáit, a. 2 -3. ábrák pedig példaképpen az 1. ábra szerinti relé számára ellenáramot szolgáltató áram­körök változatait mutatják, míg a 7. ábrán egy találmány szerinti földzárlatjelző relé van feltün­tetve, Szerkezetileg az 5. és 6. ábrák szerinti relé'lc elektrodinamikus elvűek, az 1., 4. és 7. ábrák sze­• rinti relé pedig Ferraris-rendszerűek. Az 1. • ábra szerinti Ferraris-rendszerű relé d tárcsája az előreAajtás irányában a v feszültség­tekercs és a c áramtekercs kölcsönhatása alatt fo­rog, s az áramtekercs kapcsaira az r ohmikus sza­bályozó ellenálláson keresztül az ellenáramot szol­gáltató áramkör a—b vezetékei vannak kötve. Ez utóbbi áramkör a2 ábra szerinti példaképpen a vonalfeszültségről táplált, egymással sorbakapcsolt /-, és f2 fojtótekercseket tartalmaz, melyek közül az f- tekercs telítetlen, az f2 tekercs pedig telített, s kapcsairól vagy egyik kapcsáról s valamely köz­benső megcsapolásáról a relé c áramtekercséiiez ve­zető a—b vezetékpár van leágaztatva. A feszültség bizonyos értékénél az /., tekercs telítődik, minek következtében a további feszültségnövekedés túl­nyomóan az ft tekercs veszi fel, úgy hogy a telíto­dési állapot bekövetkeztétől kezdve az 1. ábra sze­rinti relé c áramtekercsén átfolyó ellenáram az /.. tekercs kapocsfeszültségének gyakorlati állandósága, következtében a vonalfeszültség növekedése dacára tovább lényegesen már nem erősödik. A szuperponált áram, létesítésére szolgáló szerv egy másik változata a 3. ábrán látható elrendezés­ben párhuzamos áramágakba iktatott t\ és Í2 transz­formátorokból áll, primer tekercseléseik elé oly mó­don kapcsolt Cv ill. C, kondenzátorokkal, hogy a í, transzformátorral csupán a C,, a t2 transzformá­torral ellenben mindkét kondenzátor sorba van kap­csolva, úgy hogy a C, kondenzátor a párhuzamos leágazás előtt, a C2 kondenzátor pedig e mögött fekszik. Az alkalmazástól függő módon a transz­formátorok egyike, ill. különböző telítodési pontokra értve esetleg mindegyike is telített, a szekunder te­kercseléseik a szúperponálandó áramot vezető a —b vezetékek áramkörében egymás ellen vannak kap­csolva; a í, transzformátor telítődése esetén a sze­kunder áramkörben állandó feszültséget, ill. állandó ellenáramot kapunk. A forgórelé ez ábrán, éppúgy, mint az előző 2. ábrán, az 1. ábrával való kapcso­lási összefüggés feltüntetése céljából vázlatosan ' R-rel van jelölve. A 2. ábrán feltüntetett kapcsolási vázlatott tartva szem előtt, tegyük fel, hogy az 1. ábra szerinti Ferraris-relé áramtekercse állandó beállítású ohmos ellenálláson át a vonalfeszültségről van táplálva, úgyhogy a c tekercsben folyó reléáram a feszült­séggel arányos; ekkor a relé feszültségeié gya­nánt használható, ha az f., fojtótekercs telítodési pontja úgy van megválasztva, hogy a tekercs már a legalacsonyabb gyakorlati üzemfeszültséghé! is telített állapotba jut. Ez utóbbi feltétel kielégítése mellett pedig áramrelé adódik, ha a c tekercsen az üzemárammal arányos áram van átvezetve, vi­,szont a v fészültségtekercs a vonalfeszültségtől füg­getlenül gyakorlatilag állandó feszültségre van köt ve, ami elérhető, ha a feszültségtekercs — minden­esetre-még az 1., ill. 2. ábrabeli r ellenállás meg­kerülésével _- szintén az f2 fojtótekercs kapcsai­ról, vagy ennek valamelyik kapcsáról s égy közbenső megcsapolásáról van táplálva. Végül ugyanezen telí­tési feltétel mellett, t. i. ha az /, fojtótekercs máv a legalacsonyabb üzemi vonalfeszültség esetén is telített állapotú, wattrelét kapunk, ha az 1. ábra szerinti c tekercsben az üzemárammal arányos áram folyik, a v tekercs pedig a vonalfeszültségre van kapcsolva. Úgy é wattrelé, mint az előbbi fe­szültségrelé v feszültségtekercse a teljes vonalfe­azültséghelyett egyébként a telítetlen /,' fojtótekercs által felvett feszültségről is táplálható, miáltal a vonalfeszültségnek az f.2 tekercs kapcsai közti feszült­ségre átvitt változásai ez utóbbi feszültségre vo­natkoztatva százalékosan nagyobb mértékben jeleni: kéznek. A most leírt feszültség- és wattrelé eüeimyoma téka az ellenáram gyakorlati állandóságára való te­kintettel a feszültséggel arányos, míg az áramrelé esetében az ellennyomaték állandó. Az ellennnyoma­téknak a feszültségtől való függősége, és pedig a feszültséggel egyértelműen való változása a fentiek értelmében főleg wattrelé'k esetében fontos, s ekkor az arányosnál nagyobb mértékű változás is kívá­natos lehet. A 4. ábrán példaképpen! megoldásban ily utóbbi tulajdonságú wattrelé van bemutatva, mely mint primer wattrelé ismét Ferraris-elvű forgótárcsás műszer a d tárcsára ható v feszültség­és- c áramtekerccsel. Az ellenáramnak a c áramte­kercsben a rendes reléáramra való iszuperponálása a vonalfeszültségtől gerjesztett telítetlen vasmagú t transzformátorral történik, melynek szekunder áramkörében a szekunder tekercs az r szabályozó -ellenálláson át a relé c áramtekercse ellen van kap­csolva. A relé küszöbértékét megállapító ellenáram a megoldásból következő módon mindaddig állandó, amíg a vonalfeszültség is állandó, úgyhogy a relé akkor indul meg, ha a c tekercsben folyó áram, mely a vonalárammal arányos, ez utóbbinak meg­növekedése esetén az ellenáramot abszolút értékére nézve meghaladja. A feszültség megnövekedése ese­tén azonban a t transzformátorból nyert ellenáram is nagyobbá válik, s így a relé megindulásához na­gyobb vonalfeszültségen ez esetben is nagyobb áram- ill. watt-küszöbérték szükséges, míg a vonal­feszüitsé'g csökkenése esetén a watt-küszöbérték is megfelelően csökken. Az ohmos r szabályozóellen állás a küszöbérték beállításán kívül az ellenáram­nak a műszer működéséhez megkívánt fázisbeáili­tására is szolgál. Az ellenáram és a vonalfeszült­ség szorzata által meghatározott ellennyomaték a megoldási példában a feszültség négyzetével ará­nyos, minthogy az r ellenállás állandó beállítású értékénél az ellenáram is a feszültséggel arányos. Az eddigi példáktól eltérően az 5. ábra szerinti feszültségrelé elektrodinamikus rendszerű műszer, melynél az egyik relétekercsben szuperporált ellen­áramot a relével sorban a vonalfeszüitségre kötött telített vasmagú t transzformátor szolgáltatja. A telítési állapot bekövetkeztével az r induktív ellen­állással beállítható ellenáram gyakorlatilag állandó értékűvé válik, míg a feszültség további emelke­dése esetén a relé pv p 2 tekercsrendszere által fel­vett feszültségkülönbség fokozottan növekszik, minthogy a í transzformátor telített állapota miatt az egész feszültségnövekedést a p,, p2 tekercsrend­szernek kell felvennie. A telítési pontot a vonalfe­szültség üzemi változási körzete alatt választva,

Next

/
Thumbnails
Contents