141703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cserzőhatású új kondenzálási termékek előállítására
141703. A találmány szerinti cserzőhatású kondenzálási termékeket, esetleg a hidroxilcsoportban éterezett, fenolszulfonsavak hevítésével nyerjük. E fenolszulionsavaik a fenolos hidróxilcsoporthoz az egyik orto- vagy a para-helyzetben még legalább egy helyettesíthető hidrogénatomot tartalmaznak. A hevítést csökkentett nyomáson 150 C° fölötti hőmérsékleteken végezzük; a fenol mennyisége kisebb lehet, mint amennyi a 4,4'di-oxi-difeniszulfon képzéséhez szükséges; a reakciós' termékeket utólagosan kondenzáljuk formaldehiddel és karbamiddal vagy tiokar.bamiddal, illetve karbamidnak vagy tiokarbamidnak előkondenzált termékeivel, mint dimetilol-karbamiddal vagy dimetiíol-tiokarb-' amiddal. Olyan eljárás már ismeretes, mely szerint 130—180 C° hőmérsékleteken fenolszulfonsavak csökkentett nyomáson fölös mennyiségű fenolokra hatottak, melyek a hidroxilcsoporthoz orto- vagy para-helyzetben helyettesíthető hidrogént tartalimaztaK,' amikor is vízlehasadás mellett dioxi-difenilszulfonok képződtek; ezt az eljárást főleg olyan hőmérsékleten' kivitelezték, amely 150 C°-ot nem haladott meg és az eljáráshoz annyi fenolt használtak, amely az elmé(HO-C0H4—SOsH)« L >-' leti mennyiségnek a sokszorosa volt. Ezzel ellentétben azt találtuk, hogy ha a fenólmennyíséget kevesebbre vesszük, mint amennyire a - >- (H2O) n- i+HO—CeH4—SOa reakcióséma szerint nagyobb molekulasúlyú polihidroxii - polifenilszulio.nl - monoszulíonsavak keletkeznek. Ezek a nagyobb molekulasúlyú monoszulfonsavak részint tartalmazzák a kívánságnak megfelelően dúsúlt fenolos hidroxilcsoportokat, részint pedig ez utóbbiaknak savanyú karaktere a negatív szulfonilcsoportok szaporodása folytán olymódon erősödik meg, hogy a nyersbőr-anyag fokozott mértékben képes a találmány szerinti kondenzálási termékeket felvenni. Ha mármost ezeket a találmány szerinti _ fenolos kondenzálási termékeket, melyek összehasonlítva például fenolszulfonsavakkal vízben nehezen oldhatók, formaldehiddel ill. formaldehidet leadó szerekkel és karbamiddal vagy tiokarbamiddal, továbbkondenzáljuk, akkor váratlanul vízben jól oldható kondenzálási termékek keletkeznek, melyeknek gyengén savanyú vizes oldatban rendkívül jó cserző hatásuk van. A találmány szerinti kondenzálási termékeknek ezt a jó oldhatóságát vízben azért nem lehetett előrelátni, mert általában; vízben csak nagyon könnyen oldható fenolszulfonsavakat lehet karbamiddal és formaldehiddel cserző célokra elegendő mértékben oldható, kondenzálási termékekké egyesíteni, melyeknek azonban, ellentétben a találmány szerinti szintetikus cserzőanyagokkal, csak kis hatóanyagtart&lmuk van és ezenfelül csak savanyúbb vizes oldatban csereznek. A találmány szerint felhasználható fenolos kondenzálási termékek előállításához egész általánosságban fenolszulfonsavakat vehetünk, melyeknek a benzolgyűrűben a fenolos hidroxil-HO—CeH4—SO2—OH+H—CeH4—OH >H2O+HO—CeH4—SO2—CeH4—OH képlet szerint dioxi-difenilszulfon képzéséhez elméletileg szükség van és 20 mm-nél kisebb jó vákuumban dolgozunk, különösen 10—12 mm higanyoszlop-nyomáson, ugyancsak folyamatos víziéhasadás következik be, feltéve, hogy a tömeget 150 C° fölötti reakciós hőmérsékleten tartjuk, vagyis, hogy ilyen reakciófeltételek mellett fenolszulfonsava'k is kondenzálhatok egymás közt. Mennél kisebbre választjuk a vákuumot, a reakció lefolyása annál gyorsabb és annál világosabb színűek a találmány szerinti fenolos kondenzálási termékek. A reakció hőfokától (mely fölfelé a fellépő elszenesedés miatt kb. 190 C°-ra korlátozódik) és a reakció tartamától függően, a kondenzálás mindig nagyobb molekulasúlyú és vízben mindig nehezebben oldható fenolos testeket eredményez. Feltehetjük, noha ebben biztosak nem vagyunk, hogy a _(_C«H4 -SO*-j,,-*—CaHsSOsH I. | OH OH csoporthoz képest orto- vagy para-helyzetben még legalább egy helyettesíthető hidrogénatomjuk van. Nagyon előnyösnek mutatkozott azonban, ha magukat a fenolszulfonsavakat használtuk fel. Gyengébb eredménnyel lehet o-, mvaigy p-krezol-monoszulfonsavakat alkalmazni, és pedig vagy egyenkint vagy mint ipari keverékeket. A találmány szerinti eljárásban szükségtelen, hogy a fenolszulfonsavakat tiszta alakban hasznosítsuk, hanem egyenesen előnyös, ha ipari fenolokból ill. fenolkeverékekből szulfonálószerekkel közvetlenül kapott masszákat 150 C° fölötti (de 200 C° alatti) hőmérsékleten vákuumban kondenzálunk. Lehet éterezett fenolokat, így anizolt és homológjait szulfonálni és a megadott hőmérsékleti határok közt vákuumban kondenzálni, amikor ugyancsak a találmány szerint használható fenolos kondenzálási termékeket nyerünk. Mint szulfonálószerek különösen olyanok alakalmasak, amelyek a szulfonálóvizet kötni képesek, \?v pl. nagyértékű oleum és klórszulfonsav. A szulfonálószert a fenolhoz viszonyítva előnyösen monomolekuláris mennyiségben használjuk, bár kisebb eltérések ettől az aránytól mindenképen lehetségesek, amikor is azonban figyelemmel kell lennünk arra, hogy a szulfonálószer tetemes fölöslege kisebb cserzőképességű végtermékekhez, a fenolösszetevő tetemes fölöslege pedig dioxi-difenilszulfoh képződése miatt olyan végtermékeikhez vezet, amelyeknek oldhatósága vízben túl csekély. A találmány szerinti fenolos kondenzálási termékek kondenzálása formaldehiddel ill.
