141586. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillin kinyerésére

I 2 141586. használhatunk gyengén alkalikus rá. beállított ,. puffer-old atokat is. Az így nyert és penicillinnek alkáli vagy alkáliföldfém sóit tartalmazó oldatok előnyösen felhasználhatók arra, hogy azokat a penicillinnek a kísérő szennyezésektől való elválasztása céljából a jelen bejelentés szerinti kivonatolása eljárásnak újra alávessük. Bármilyen tisztaságú penicillinnek alkálival, vagy alkáliföldfémekkel képezett sóit tartalmazó oldatokból átvihetjük szerves oldószerbe a' penicillint tercier bázisokkal képezett sói forpmájában. Az így nyert és organikus oldószerekkel képezett oldatokból, melyek a penicillinnek tercier bázis sóját tartalmazzák, a már említett gyengén alkalikus vizes oldatokkal, vagy szuszpenziókkal kivonhatjuk a penicillint, amikor is a színezőanyagok tetemes része a szerves ollószerben marad, a penicillin pedig gyakorlatilag veszteség nélkül átmegy a. vizes oldatba. Aszerint, hogy erjedéses úton nyert penicillin oldatból, vagy különféle, esetleg nagyobb tisztaságú penicillin, vagy penicillin só vizes oldatából indulunk ki, a szerves oldószerbe való átvitelt és ez utóbbi oldatból a penicillinnek újra vizes oldatba való átvitelét egyszer vagy többször végezzük el egymásután, célszerűen annyiszor, hogy gyakorlatilag tiszta penicillin só vizes oldatához jussunk. Ebből a vizes oldatból azután a penicillin sója, mint amilyen a penicillin-nátrium, vagy penicillin-kalcium, a szokásos módon kinyerhető. Tercier bázisként előnyösen olyanokat alkalmazunk, amelyek organikus oldószerben lehetőleg jól oldódnak és penicillinnel képezett sójuk is oldódik az alkalmazott oldószerben. Előnyös, ha az alkalmazott bázis vízben nehezen, vagy egyáltalán nem oldódik. Ilyen bázisokként főképen alkaloidákat alkalmazhatunk, mint amilyen a papaverin, perparin, kinin, atropin, kokain, cinkonin. morfin, stb., de alkalmazhatunk más tercier bázisokat is. melyek fenti követelményeknek megfelelnek. A tercier bázis sójaként bármilyen szerves, vagy szervetlen, savval képezett sót használhatunk, de előnyösen alkalmazhatunk ásványi savakkal képezett sókat, mint amilyen a papaverinklőrhidrát, vagy perparinklórbidrát, vagy atropin-szulfát, stb. Az alkalmazott tercier bázis sójából hasznai» hatunk elméleti mennyiséget, ha nagyobb tisztaságú és már kellő töménységű penicillin só oldatait kívánjuk tovább feldolgozni. Hígabb .penicillin só vizes oldatainak feldolgozásánál célszerű a tercier bázis sóját feleslegben alkalmazni. A tercier bázis penicillin sóját tartalmazó vizes oldatnak szerves oldószerrel való kivonatolásával hígabb oldatok esetében célszerű a szerves oldószerben előzőleg tercier bázist feloldani, ami a penicillinnek a szerves i oldószerbe történt átvitelét elősegíti. De.törnéd iiyebb oldatok esetében eltekinthetünk attól, hogy ercier bázist oldjunk a kivonatoló oldószerben. ' Szerves oldószerként olyan oldószereket használunk, melyek az alkalmazott tercier bázis és a bázisnak penicillinnel alkotott sóját jól oldják és vízzel nem elegyednek. Előnyösen alkalmazhatunk benzolt, kloroformot, etilacetátot, széníetrakloridot, diklóretánt, étert, stb. . Az eljárásnak igen nagy előnye egyrészt az, hogy nem kell a penicillint 2—3 pH-értékre megsavan'yított oldatban tartani a kirázás tartama alatt, ami tetemes penicillin-veszteséggel jár, másrészt az, hogy aránylag kis mennyiségű szerves oldószer alkalmazásával minden penicillint gyakorlatilag veszteség nélkül át tudunk vinni a szerves oldószerbe és így az erjesztés után kapott nagy térfogatokat már a feldolgozás következő szakaszában igen kicsi térfogatokra csökkenthetjük. Az eljárás igen előnyös kivitelezési módja, ha az erjesztéses úton' nyert vizes penicillin oldatot az oldhatatlan, részek eltávolítása után, célszerűen feleslegben alkalmazott papaverin-. klórhidrát vizes oldatával hozzuk reakcióba és az elegyet papaverin-bázist tartalmazó* kloroformmal kirázzuk és a nyert kloroformos oldatot alkálibikarbonáttal/ pl. nátrium-bikarbonátotdattal kirázzuk. Ily módon a penicillin gyakorlatilag benne foglaltatik a -kloroformos oldat kirázása után nyert vizes .oldatban. Előnyösen alkalmazhatjuk az előbbi feldolgozási módot bármliytn tisztaságú penicillin vagy penicillinnek alkálival, vagy alkáliföldfémmel képezett sóinak vizes oldatánál is. A kivonatolási eljárás során a kísérő színező és szennyező anyagok nagy része a szerves oldószerben marad, úgy hogy a kivonatolási müveletek megismétlésével kis térfogatban nagy tisztasági fokú penicillinhez juthatunk. Példák: 1.) 20 mg kristályos, penicillin-nátriumot feloldunk 20 ccm vízben és 5 ccm vízben oldott 20 mg papaverinklórhidrátot adunk hozzá. A penicilin-nátrium-oldat eredeti semleges körüli pH-ja nem változik. Ezután a vizes oldatot kirázzuk 5 ccm kloroformmal és a kloroformos oldatot vákuumban 0° körüli hőmérsékleten bepároljuk. 35 mg színtelen .maradékot kapunk, amely vízben oldódik. Florey vizsgálat alapján a vizes oldatban maradt a penicillinnek 30% -a, a kloroformos oldat maradékába pedig a penicillinnek 70%-a ment át. Ha a vizes oldatot 5 ccm 1 % papaverin-bázist tartalmazó oldattal újra kirázzuk, az abban maradt 30% penicillin gyakorlatilag teljes mennyiségben átmegy a kloroformos oldatba. 2.) 20.2 mg kristályos penicillin nátriumot feloldunk 150 ccm vízben, mely 100 mg papave-