141526. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyamatos fordulatszám-változásra, főként valamely lövésszabályozó készülék hajtásához

2 141.526 hajtó egységek) a -—14— aljzatba ágyazott —13— tengelyen elforgathatok. A —11 és 12— tömbök belsejében egy-egy, a hajtott —13— tengelyre ékelt —15— korong van. A -—15— korong agyára már most szabadon forgathatóvá ágyazzuk a —16— állítógyürűt (2—8. ábra) és ennek kerületén a —17— peremgyűrük (8. ábra) közötti három vájatában két-két —18, 19—, —20, 21— és —22, 23— henger (3. ábra) van könnyen eltolhatolag ágyazva, amelyeket a —24— rugók páronként széjjelterpesztenek és a —16 állítógyűrű —25— ütközőfelületei (8. ábra) ellenébe szorítanak. E célból a vajatokat —55— harántfalak (8. ábra) osztják meg. A szomszédos —18, 23—, továbbá —19, 20—, valamint —21, 22— hengerek tengelytávolsága nullállásban, úgyszintén minden munkalöket elején mindig egyenlő a vonatkozó —26— betétek ideális menesztési kapaszkodóegyeneséivel. E betétek cserélhetően ágyazódnak a —11 és 12— tömbökben és —27— csillapítóikkal támaszkodnak a —11 és 12— tömbökkel levehetően összekötött —28— keretek ellenébe. E tömbök ívalakú —29— résekkel (1. ábra) vannak ellátva, amelyekbe a karos —30-- köztengely nyúl. Az illető kar —31 -csapja a —16— állítógyűrű —32— hornyába (1. és 2. ábra) nyúl. A —30— közlőtengellyel kap csolt a —33— kar és ennek —34— csapja a —35— kar villájába nyúl. A —35— kar szilárdan van összekötve a —36— tengellyel. E —36— tengelyre ékeltük a —37— csigaszegmenst. Ebbe a szegmensbe kapaszkodik a —39— beállítótengely —38— csigája és e tengely másik végére további, a —41— csigakerékbe kapaszkodó —40— csigát ékelünk. A —41— csigakerék az excentrikusságot folyamatosan változtató —3 —berendezés (1. és 2. ábra) alkatrésze. A —42— kézikerék (vagy a a —43— áttevés) bármely értelmű forgatásakor az excentrikusságot folyamatosan változtató —3— berendezés —4— végcsapja (e —4— csap nullállásban koaxiális a —2— tengellyel) nullállásából az —5 és 6— forgásirányok (1. ábra) egyike vagy másika értelmében valamely, a —4— és a —44— helyzetek közötti állásba megy át, mimellett a mon. dott csap tengelyének különböző köröket kell leírnia (pl. a —45— kört), amelyek középpontja a —2 —hajtótengely forgástengelyébe esik. Ezt a hajtótengelyt — amint említettük — az —1— hajtóerő-forrás hajtja. A —4— (—44—) csap körmozgása —7 és 8— húzórúdak útján a •—11 és 12— tömbökre vivődik át, amelyek így lengőmozgásra kényszerülnek, mimellett a —11— tömb kilendülései a —12— tömbéhez képest ellentétesek. A két tömb kilendülései egyforma nagyok és egyenes arányban állnak a —4— csapnak nullállásából való átállításával (kitérítésével), mimellett a —4— csap átállításértelmének semmi befolyása sincs a —11 és 12— tömbök lengő elmozdulásának nagyságára. A —42—• kézikeréknek (vagy a —43— áttevésnek) forgatásával egyszersmind a —30— 38— közlőelemek útján mindkét —Í6— állítógyürűt is vezéreljük, miközben azok átállítás-értelme mindenkor azonos. Tetszőleges kézi, erőművi vagy villamos átállítószerveket használhatunk. Ezek szerint mindkét hajtóegység nullálása tökéletesen megegyező és az 1—3. ábrában van feltüntetve. A —42— kézikerék (vagy a —43— áttevés) forgatásakor pl. a —11— tömb és ennek —16— állítógyűrűje (menet közben) nullállásából (1. és 4, á"bra) a —18, 19—, —20, 21— és —22, 23— hengerekkel egyetemben kilendül úgy, hogy eme hengerek egyike sem változtatja az illetőleges —26— betétek ütközőfelületeihez viszonyított helyzetét az első működési fázis (vagyis az üresjárati löket fele) folyamán. Eme üresjárati féllöket befejeztére közvetlenül következik az első munkalöket (5. ábra), mikoris a —11— tömb —46— szögnyire kilendül és ez adja a munkalöketet, mert a dolgozó —23, 21 és 19— hengerek, amelyek a —26— betétek ütközőfelületeinek, valamint a —15— korongnak nekifekszenek, ezt a korongot —47— szögnyire elforgatják és ez ugyanakkora, mint a —46— szög, vagyis amennyivel a —11— tömb éppen kilendült. A munkalöket szögnagysága, vagyis a —15— korong elfordulása is (és vele együtt a hajtott —13— tengelyé is) egyenes arányban van az illető pillanatban éppen beállított excentrikussággal. A szóban forgó munkalöket közben a dolgozó —23, 21 és 19— hengerek közeledtek a nyugvó —22, 20 és 18— hengerekhez (amelyek ennél a t'orgásértelemnél nem avatkoznak a szerkezet működésébe) és összenyomták a —24— rugókat, amelyek a —11— tömb legközelebbi —48— kilendülésekor (üresjárat) a dolgozó —23, 21 és 19— hengereket az illetőleges —26— betétek ütközőfelületeinek követésére szorítják úgy, hogy ezek a hengerek <a hajtott —13— tengely eme forgásértelménél sohasem hagyják el ütközőfelületeiket (azaz sem a munkalöket folyamán, sem az üresjárati löket közben, sem a nullállásban), ami lehetővé teszi nekik, hogy a —11— tömb bármely munka-kilendülését bármely pillanatban a —15—- korongnak és tehát a —13— tengelynek is elforgatására (pl. —47— szögnyire) hasznosítsák. Minthogy a —12—tömb a—11—tömb kilendülései vei ellentétesen mozog, közvetlenül a —11— tömb munkalökete után nyomban a—12—tömb munkalökete (tehát a—11—tömb üresjárata folyamán) következik, mégpedig azért, mert a két —16— állítógyűrű átállításakor a —33— kar közösen vezérli e gyűrűket úgy, hogy a —12— tömbbeli állítógyűrű azonos —49— szögnyire (6. ábra) és azonos értelemben kényszerül kilendülni, mint ahogyan ez a —11— tömbbeli állítógyürüvel (4. ábra) történik. Azonban a —12— tömb ugyanebben a pillanatban azonos —50— szögnyire (6. ábra) lendül ki az ellenkező értelemben, miközben a —23, 21 és 19— hengerek a —26— betétek ütközőfelületei ellenébe feszülnek és így a —15— korongot a —49— szöggel azonos —51— szögnyire forgatják el. Ebben a fázisban a dolgozó —23, 21 és 19— hengerek közelednek a nyugvó —22, 20 és 18— hengerekhez és összenyomják a —24— rugókat, amely rugók a legközelebbi, —52— szögnyi kilehdülés alkalmával, vagyis üresjáratkor, a dolgozó hengereket folytatólag a —26-^- betétek után nyomják úgy, hogy ezek a hengerek a hajtott tengely eme forgáséi--