141507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás penicillinnek tömény, vizes oldatokból történő kinyerésére

Megjelent 1952. évi szeptember hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 141.507. SZÁM. 30. h. 1-8. OSZTÁLY. - KO-238. ALAPSZÁM. Eljárás penicillinnek tömény, vizes oldatokból történő kinyerésére. Bejelentő: Központi Biokémiai Ipari Kutató Laboratórium A bejelentő által megnevezett feltalálók: * Dr. Krámli András vegyész. Mizsei Antal gyógyszerész, Dr. Gerecs Árpád vegyészmérnök. Bejelentés napja: 1950. április 1. G-penicillinnek és amorf, úgynevezett sárga penicillinnek, erjesztéses oldatokból történő kivonása és a kivonatok ismert módon történt bekoncentrálása után nyert tömény penicillin-oldatokból szjlárd penicillinnek előállítására többféle módszer ismeretes. Az egyik eljárás az, hogy a töményes, vizes penicillin-oldatot megfagyasztják és a jeget erősten csökkentett nyomás alatt szublimációval távolítják el. Egy másik eljárás abból áll, hogy a töményített penicillin-oldatot erősen csökkentett nyomású térben történő elporlasztásával szárítjuk be. Ismeretesi az az eljárás is, hogy a töményített, vizes penicillin-oldathoz a penicillin kristályosítására alkalmas, vízben rosszul oldódó, alacsony, szénatom számú alkoholokat adnak és azután a vizet az azeotrop desztillációval távolítják el. Az első két eljáráshoz költséges berendezés szükséges. Az azeotrop desztillációval történő víztelenítésnek pedig az a hátránya, hogy a kinyert penicillin mennyiséghez viszonyítva, aránylag nagymennyiségű vizet kell eltávolítani, ami gyakorlatban, nagyobb mennyiségeknél azt eredményezi, hogy a desztilláció aránylag hosszú ideig tart. Azt találtuk, hogy G-penicillint, vagy penicillinkeverékeket igen előnyösen állíthatunk elő töményített vizes oldatból, olymódon, hogy a vizes oldatókból G-penieillint, vagy nyers penicillin-keveréket kisózzuk, ezt elkülönítve vagy anélkül a G-penicillin kristályosítására alkalmas, vízzel nem elegyedő szerves oldószerben feloldjuk, az oldatban lévő víznyomókat önmagában ismert módon elkülönítjük, majd a G-peniciílint kikristályosítjuk és ennek anyalúgjából a többi penicillinnek keverékét valamilyen szerves oldószerrel — melyben a penicillinek nem oldódnak — kicsapjuk. A G-penicillin vagy penicillin-keverékek kisózására igen előnyösen használhatunk ammóniumszulfátot, használhatunk ammóniumkloridot, vagy kalciumkloridot is, de használhatunk más sókat is. A kisózáshoz annyi szervetlen sót használunk, hogy az oldatban volt penicillin gyakorlatilag mind kiváljék. De, ha az a célunk, hogy a nyers penicillinkeverékből a szennyező anyagokat elkülönítsük, olymódon is eljárhatunk, hogy a kisózást frakcionáltan végezzük és az egyes kisózott frakciókat elkülönítjük. A kisózás hatására kivált G-penicillint, vagy penicillin-keveréket szűréssel különítjük el, de elkülöníthetjük dekantálással is, különösen oly esetben, amikor nyers és erősen szennyezett termékekről lévén szó, a penicillin-keverék ragacsos állapotban válik ki. A kivált és elkülönített G-penicillint vagy penicillin keveréket, a Gí-penicillin kristályosítására alkalmas, vízzel pem keveredő oldószerben oldjuk fel és a penicillin-oldatból a nyomokban jelenlévő vizet önmagában ismert módon, mint amilyen pl. az azeotrop desztilláció, eltávolítjuk. Előnyösen használhatunk ehhez benzolt, tolóit, vagy xilolt. A víznyomok eltávolítása után kivált kristályos G-penicillint szűréssel vagy centrifugálással elkülönítjük. . A kicsapott penicillin Oldására" szerves oldószerként előnyösen használhatunk vízben nem oldódó alkoholokat, mint amilyen a szekundér butilalkohol, normál butilalkohol, vagy a különféle amiU alkoholok. Célszerű az említett alkoholokat vízmentes állapotban alkalmazni, hogy ezáltal további vízmennyiségeket a rendszerbe ne vigyünk be. Ilymódon elérhetjük azt, hogy a kioldás után nyert alkoholos penicillin-oldatokban csak kévés víz van jelen és ezáltal az azeotrop desztilláció csak rövid ideig tart. Eljárhatunk egyszerűbb módon úgy is, hogy a kisózás után a kivált G-penicillin vagy penicillinkeveréket nem különítjük el, hanem annak elkülönítése nélkül végezzük a butil- vagy amilalkoholban történő oldást és ezután az alkoholos oldatot a visszamaradó vizes oldattól elválasztjuk és szükség esetén az oldást megismételjük. Ha csak penicillin-keveréket akarunk előállítani, úgy is eljárhatunk, hogy a penicillin-keverék oldására — akár a vizesoldattól történt elkülönítés után vagy elkülönítés nélkül — ecetsavas észtere-