141399. lajstromszámú szabadalom • Mágneses "mag" elektromágneses berendezés számára

Megjelent 1952. évi július hó Í5-én. ■ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS •*» 141399. SZÁM. 21 g, 1—16. OSZTÁLY. — P-l 1730. ALAPSZÁM. Mágneses „mag“ elektromágneses berendezés számára. N.V. Philips’ Gloeiiampenfabrieken cég, Eindhoven (Németalföld). A bejelentés napja: 1949, március .24. Németalföldi elsőbbsége: 1948. március 27. A találmány mágneses „mag“ elektromágnes ses berendezés, pl. nagyfrekvenciás önindukció­­cséve vagy nagyfrekvenciás transzformátor számára. A „mag“ kifejezésen általában vala­mely elektromágneses berendezés mágneses körének minden részét, tehát pl. egy nagyfrek­­vendiás önindukciócsévei köpepnyét is kívánjuk érteni. Bizonyos célokra kívánatos, hogy az ilyen mágneses magban a megengedhető mágneses indukció lehetőleg nagy legyen. Ismeretesek pl. nagy egÿenfeszültség keltésére való kapcsolá­sok, melyeknél ezt a feszültséget ama feszült- Ségimpulzusok egy önirányítása szolgáltatja, amelyek olyan önindukciócsévében keletkeznek, melyet szakaszosan keltett és megszakított áram jár át és melyhez párhuzamosat! kapaci­tás, pl. a cséve parazitér kapacitása van kap­csolva. Minél nagyobb az a mágneses B induk­ció, amelyet a maganyagiban megengedhetünk, mielőtt a 80 C°-ig terjedhető üzemi hőmérsék­leten tetemes mértékben eltérnénk a maganyag mágneses B indukciója és a mágneses H tér­erősség közötti egyenes aránytól, annál kiseb­bek lehetnek a mágneses kör méretei, aminek az a következménye, hogy az ilyen önindukció­­cséve parazitér kapacitása csökken és a keltett Vo feszültség növekszik. Az utóbbi értékét ugyanis a Vo = i0 K L/Cp egyenlet határozza meg, ahol i0 a csévét átjáró áram maximális értéke, L a cséve önindukciója és CP annak párhuzamos kapacitása, kiváltképen annak pár­huzamos parazitérkapacitása. Ismeretesek továbbá katódsugárcső eltérítő­­csévéit átjáró eltérítőáram keltésére való kap-, csolások. Itt az eltérítőcsévék transzformátoron keresztül egy kisütőcső kimenőkörével vannak csatolva, melyhez fűrészfogalakú vezértőfeszült­­séget vezetnek és melynél ú. n. „efficiency­­diódát“ („visszatápláló' diódát“) alkalmaznak, amely az eltérítőcsévékben felhalmozott ener­gia egy részét visszaszolgáltatja. Az ilyen kap­csolásnál veszteségként végeredményben' a transzformátor tulajdonságai által megszabott veszteségek lépnek fel. Ezért fontos, hogy a transzformátor ferromágneses veszteségei lehe­tőleg kicsinyek legyenek, hogy lehetőleg gazda­ságos kapcsolást kapjunk, míg másrészt a mágneses B indukciónak, ennek nagy értékéig, a mágneses H térerősséggel gyakorlatilag'line­árisan kell növekednie. Ezért a találmány célja az ilyen kapcsolások számára alkalmas mágneses magok megvaló­sítása, melyeknek 50 C°-ot meghaladó üzemi hőmérsékleteken megengedhető mágneses in­dukciója az eddig elérhető értékeknél, azaz 1500 Gauss-nál nagyobb. Emellett a „meg­­engiedhető“ kifejezésen, mint az előzőkben már említettük, azt az indükcióértéket kívánjuk ér­teni, amelyig a mágneses B indukció és a mág­neses H térerősség közötti egyenes aránytól még nem térünk el tetemes mértékkel; az egye­nes aránytól való eltérés nagyságát pl. a mág­neses B indukcióban való' nem-lineáris torzí­tással fejezhetjük ki, ha színuszalakúan változó mágneses H mezőt alkalmazunk. A 887.083, 904.800 és 906.784 számú francia szabadalmi leírásöbkól ismeretes nagy frek­vencia mellett kisveszteségű és nagy kezdeti permöabilitású, ferromágneses ferritek’ előállí­tása zsugorítás útján, az oxigéntartalom alkal­mas beállításával. Ez anyagok legtöbbje azon­ban a körülírt cél számára kevésbbé használ­ható, mert a megengedhető mágneses indukció túlságosan alacsony. A találmány mármost az említett szabadalmi leírásokban ismertetett féle­ségű ferritek terjedelmes körzetéből való sze­lekcióban van. Kitűnt ugyanis, hogy a jófor­mán tömörré zsugorított, tehát 10%-nál kisebb pórustérfogatot mutató mangántartalmú ferri­tek, melyeknek Curie-pontja 250 C°-on felül fekszik, a megengedhető mágneses indukció igen nagy értékei révén tűnnek ki és ebben a tekintetben tehát igen alkalmasok az elő­zőkben körülírt mágneses mag anyaga szá­mára, A „Curie-pont“ kifejezésen itt azt a hő­mérsékletet kívánjuk érteni, amelyen a mágne­ses anyag gyakorlati célok számára nem­mágnesesnek minősítendő állapotba megy át. A fent megadott definíció alá eső, mangánt

Next

/
Thumbnails
Contents