141359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hornyolt tengelyszimmetriás munkadarabok előállítására

• » 141359. 2 tén egyenletes, úgyhogy a teljes kikészítéshez már kevés munkaművelet szükséges. A hornyo­kat készméretre alakítjuk. A találmány szerinti eljárás befejezése után a munkadarab felületét a csavarmenetek kialakítása előtt már csak ki­készítési eljárásnak, például csiszolásnak, vagy finomesztergályozásnak kell alávetni. Az ilymó­don elért anyag- és munkamegtakarítás igen tekintélyes. A kiindulási átmérő úgy választható meg, hogy az nagyobb, mint'a kész darab tör­zsének átmérője, de kisebb, mint annak külső átmrője, ami szintén hozzájárul az anyagmeg­takarítás növeléséhez. A találmány szerinti eljárás foganatosítására alkalmas berendezés, illetőleg készülék lénye­ges jelemzője, hogy az ütőszerszámok egyben a kiszorított anyag által elfoglalt teret határoló eszközök, amelyeket előnyösen forgattyús vagy excenteres hajtómű működtet és egyidejűleg a munkadarab egész kerületére mérnek ütéseket. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál a hornyokat kialakító, önmagában ismeretes torlasztó szerveken kívül a szerszámnak hatá­roló felületei is vannak, amelyek a. gerincek ke­rületmenti felületeit akkor alakítják, amikor azok az előírt helyen kezdenek kialakulni. E határoló felületek előnye, hogy a gerincek és a hornyok közötti átmenet, amely az eddigi eljá­rásokkal készült munkadaraboknál rendszerint le van kerekítve, sarkos profilú, úgyhogy pél­dául menetes szerszámoknál ehelyütt is éles menetek keletkeznek, egyben pedig a hosszirá­nyú íveltség is ki van küszöbölve. A találmány értelmében a munkadarab az ütőszerszámok között tengelyirányban halad át, úgyhogy az anyag el nem kerülhető folyása a hosszirányban egyenletesen megy végbe és az ismert eljárásoknál rendszerint előforduló kö­zépmenti erős megvastagodás messzemenően megvan akadályozva. Emellett a munkadarabot mozgató eszközök a szerszámokat hajtó eszkö­zöktől függetlenek és a munkadarab megfele­lően kialakított befogószervben önműködően központosán helyezkedik el. A találmány további jellemzője a megmun­káló szerszámban van. A szerszámnak hasáb­­alakú főtestén, a munkaoldal körzetében közé­pütt elrendezett kiszorító teste és ehhez ten­­gelypárhuzamosan csatlakozó, a kiszorított anyagot határoló felületei vannak. Hogy az anyag kiszorításához, a kiszorított anyag szövegeiének lehető kismértékű befolyá­solása mellett, a lehető legkisebb munkateljesít­mény legyen szükséges, a kiszorító testnek mind hosszirányban, mind a hosszirányra merőleges két tengely mentén is hajócska alakja van, melynek felületei átmenő felületek útján csatla­koznak a szérszámtest külső határoló felületei­hez. A következőkben ha jócskaorr“ alatt a szer­szám két vége felé irányuló, középső kerek tele keresztmetszetből kiindulva a két vég felé szé­les vágóélekbe átmenő és magasabbrendű görbe mentén a vízszintesbe csatlakozó alakot értünk, amelynek oldalt is előre és hátrafelé elkeske­nyedő alakja van, ezenkívül az egész testet határoló felülethez csatlakozó átmenő felületei vannak. A hornyokat szapora kalapácsütések­kel alakítjuk ki a törzsben. Azokon a helyeken, ahol a munkadarab anyagát kiszorítjuk, igen nagy erők lépnek fel, amelyeket a kalapács­fejeknek kell felvenniük. Nagy mértékben ter­helt, szabatos működésű kalapácsfejek ágyazá­sára több javaslat ismeretes. Az ily megmunkálási folyamatoknál lényeges előfeltétel, hogy a kalapács fejének különösen gondos vezetése és jó kenése legyen, mert üzemzavar csak így küszöbölhető ki. Kereszt­fej módjára ágyazott kalapácshordozók az út rövid volta és a nagy fajlagos nyomások miatt a kitűzött célra nem alkalmasak. A szerszám­­hordozó pusztán ide-odamenő Xiozgást végez és a hajtórúdnak a keresztfejben fekvő vége lengő mozgást végez. A csészében ágyazott golyós fej nem alkalmas, mert a fej csak igen kicsiny, tehát olajfilm kialakulásához elégtelen mozgást végez, úgyhogy a fej a csészébe rágó­dik, ami a szerszám előírásos működését aka­dályozza. Ezért a találmány értelmében a golyós fejet és a csészét azzal kerüljük el, hogy a hajtórudar mint a szerszám hordozóját alakítjuk ki és fe­jét kulisszakőben ágyazzuk, melyet akként ala­kítunk ki, hogy á fejnek szabad ■ játéka legyen. Ez a megoldás előnyösen alkalmazható, akár hornyokat kell tengelyszimmetriás darabokban megmunkálni, akár pedig tengelyszimmetriás munkadarabokat más adott alakra kell ková­csolni, például az átmérő megváltoztatása köz­ben kerek vagy sarkos profilú testet kell ki­alakítani. A szerszám arra is felhasználható, hogy helytálló munkadarabba különböző alakú hornyokat sajtoljunk. Mivel a kalapácsfej a munkadarab közepe körül lengő mozgást végez, amelyet a munkadarab nem követ egészében — amint azt a gyakorlatban megállapítottluk — a szerszám kis mértékben oldalirányú mozgást végez, amelynek következtében a hornyok szegélyéi igen kis mértékben bővülnek, illetőleg oly munkadarab felületének kezelésekor, amely­nek átmérőjét forgácsolás nélküli művelettel változtatjuk meg. a szerszám a külső felületen kis mértékben ide-oda elcsúszik. Ezt az utóbbi hátrányt a találmány értelmében azzal szüntet­jük meg. hogy a szerszámot hordozó rudakat, vagy a fejek végeit alakítjuk ki szerszámként, mimellett azok oly hordozó kimetszéseiben csúsznak, amely maga is követi minden egyes rúd lengő mozgását, miközben saját tengelye körül ide-oda lengő mozgást végez. Egy rúd helyett többet is alkalmazhatunk, amelyek a kerület mentén szabályos vagy sza­bálytalan ívszögök alatt vannak elrendezve. Valamennyi rúdnak közös hordozója lehet. A hajtórudak és a rúdfejek hordozója között nincs szükség szabatos felfekvésre, mert a két elem pontos beállítálsa esetén elékelődés nem fordulhat elő. A találmány értelmében továbbá a hajtórudak ágyainak hordozóját lengő tárcsa­ként alakíthatjuk ki, amelyben maguk a rudak dolgoznak. Ez a lengő tárcsa a kovácsológépen lazán forgathatóan van ágyazva és akként van kialakítva, hogy a rudak könnyen behelyezhe-

Next

/
Thumbnails
Contents