141339. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acetilén-gamma-glikolok indirekt oxidatív felhasítására alfa-oxisavak laktidjainak vagy pedig polikondenzációs polimerjeinek képződése mellett
141339. A keletkezett laktidot a hozzákeveredett anyagoktól a reakcióedényben alkalmas oldószerekkel foganatosított extrahálással megszabadítjuk. A polikondenzációs reakciót annál a legmagasabb hőmérsékletnél, mégpedig 20—60 C°nál foganatosítjuk, amely hőfok még az alanti (16) egyenlettel kifejezett lebontási reakció kizárását megengedi. R R HCO OCH ! R Ca(OH)2 I •• , • z H+--------;2H —C —OH + HOH + Ca3(BO3)2 éo ~ . I! 2 ' O (16) A polikondenzációnál uralkodó hőmérséklet az átmenetileg közegként szereplő aromás szénhidrogén mennyiségétől függ, amely aromás szénhidrogén a polikondenzációs reakció valamennyi lépése alatt oldatban tartódik. Az alfa-eszter-savahhidrideknek, amelyeket a találmány szerinti oxidativ hasítással kapunk, átalakítására természetesen számos lehetőség kínálkozik. A találmányt tehát semmiképen sem korlátozzuk sem az alábbi kiviteli példákra, sem pedig a fent elmondottakra. Analóg módon más di-észter-származékok is használhatók és ugyanúgy a gázalakú oxigén helyett levegőt is használhatunk oxidálószerként. Az alábbiakban röviden rámutatunk azokra az előnyökre^ amelyeket a jelen találmány az ipar előző állasához képest nyújt. 1. E találmány szerint az oxidativ hasításnál nagyobb nagyságrendű kitermelési hányadokat érünk el, mint aiáekkorákat eddig elértek. 2. A gázalakú oxigénnek vagy éppen levegőnek a találmány szerinti alkalmazása gazdaságosabb, mint azoknak az oxidálószereknek az alkalmazása, amelyek korábban a gyakorlatban alkalmazást találtak. , 3. Az alfa-észter-savanhidiridek, amelyek a jelen találmány szerint az oxidativ hasításnál közvetlen termékekként adódnak, olcsón átalakíthatok közvet|enül értékesíthető1 vegyületekké, elentétben az eddig előállítható reakciótermékekkeí Példák. A következő példák a jelen találmány megvilágítására valók anélkül, hogy azt bármiképen is korlátoznák. /. példa. A tejsav laktidjának szintézise 2^-diol-hexin-3-ból. . Keverővei ellátott olyan edénybe, amely egy Bidwells— Sterling-előtét útján egy függőlegesen felállított, vízzel hűtött kondenzálóval van öszszekÖtve, 175 g bórsavat és 1350 g xilolt vezettünk be. Az edényt ezután addig hevítettük, amíg visszafolyás melletti forrás nem következett be, Á vízből és x41olból álló gőzök a kondenzálóba illantak, ahol cseppfólyósítódtak és az eőtéttel összekötött-felfogóedénybe csepegtek le. Egy két fázisból álló desztillátum gyűlt össze, amelyben a xilol a felső réteget, a víz pedig az alsó réteget alkotta. Ahogy a reakció előrehaladt, az előtéthez tartozó felfogóedény kondenzátümmal töltődött meg, úgyhogy a beléje való további folyadékáramlás a benne felgyűlt felső, xilolból álló rétegnek az- edénybe való folytonos átfolyását idézte elő. A felfogóedényből a vizet eléggé* sűrű egymásutánban levezettük, hogy a xilol olyan rétegmagasságát biztosítsuk, ami a xilóinak à víztől való tiszta elválását lehetővé teszi az edénybe való lefolyás előtt. • Miután az ezen művelet során összegyűlt víz mennyisége azt az értéket elérte, amennyi a rendszerbe eredetileg bevezetett bórsav 1—1 móljára 114 mól víznek felelt meg, a visszafolyatás alatti forralást megszakítottuk. Az edényben lévő masszát leszűrtük, hogy a képződött poralakú pirobórsavat a xiloltól megszabadítsuk, amelyben az mechanikailag elosz- 4 ott állapotban volt. Ügyeltünk arra, hogy a szűrölepénny eb nedves levegő ne érintkezzék. A szűrőpéldányt ezért nem szívtuk le száraz állapotra, hanem a rátapadt x ilo 1 la 1 megnedvesített állapotban tartottuk. Az ekként előállított pirobórsavat 200 g 2,5-diol-hexin-3-nak 750 cm3 dietiléterben való oldatához adtuk, mimellett az így előálló reakciórendszert erőteljesen kevertük és állandóan 30 C°-os reakcióhőmérsékleten tartottuk. A xjlollal megnedvesített pirobórsavat fokozatosan adtuk hozzá, akként, hogy körülbelül oly mértékben adtuk azt a masszához, mint ahogy az reakcióba lépett. Ezt a reakciórendszert a pirobórsiavhozzáadás befejezése után egy óra hosszat kevertük és e keverési periódus alatt a reakciómássza‘hőmérsékletét állandóan 30 C - on tartottuk. A keverés befejezése után a reakcióhoz használt oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláltuk, miután az oldatot az összes kicsapódott bórsavtól, a várt di-bórsav-észterszármazékra számított 5%-os maradékmennyiség kivételével előzőleg ülepítéssel elkülönítettük. Miután ilyen módon a reakciórendszerből az oldószert eltávolítottuk, a di-bórsiav-észterszármazék hőmérsékletét 110 C°-ra emeltük. E 110 C -os hőmérsékletnek a reakciómasszában 4(4 órán át való fenntartása mellett, 4‘4 órai reakcióidő alatt (normálállapotra redukáltan) 91,5 liter oxigént vezettünk be a reakciótermékbe. , Ezután a reakciómasszát 40 cm3 vízhez.adtuk, és az' ezzel létrejövő reakciórendszert erőteljesen kevertük. Az oxidativ hasítással kapott
