141335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékkal vagy géppel töltött tubusok előállítására
.141335. moplasztikus tintával készítünk nyomatot. A csőbe magot helyezünk és. a nyomathordozót a csőfalra fektetjük, majd a nyomathordozón át a rugalmas csőre hőt és nyomást engedünk hatni úgy, hogy a cső képlékennyé válik, de lehűlve rugalmasságát visszanyeri, mire eltá- . volítjük a nyomathordozót, mely a nyomatot a „csövön hátrahagyja. A nyomtatást közvetlen úton, pl. gumibélyegzővel is végezhetjük, akkor azonban a. tubust a nyomatás után rövid ideig, pl. kemencében, hevíteni kell. A találmány további, nagyon fontos kifejlesztése olyan összenyomható, csőalakú tubus, amelynek egyik vége valamilyen kívánt alakra, pl. nyakszerűen el van szűkítve. Ha hlyen tubust péppel töltünk meg és a nyakon lyukat vagy olyan hasítékot létesítünk, amely a nyak ■ végétől bizonyos távolságban, a nyak szélességében, előnyösen, 90°-os szögben vonul, de a nyak fél kerületénél nem hosszabb, és ha az ilyen tubust megnyomjuk, akkor a töltet, várakozás ellenére, nem jön ki a tubusból, hanem a nyomás növekedtével a nyak megmerevedik és a nyílást még jobban elzárja. A tubus töltetét csak úgy lehet kinyomni, hogy a nyakat a nyílásnál az ellenkezői oldal felé meghajlítjuk és ezzel egyidejűleg a tubus falára nyomást gyakorolunk. E két műveletet tehát egyszerre kell végezni. A nyaknak mindkét oldalán is lehet egy-egy nyílás, mely esetben a nyak meghajlításakor és a csőfal megnyomásakor a töltet csak azon a nyíláson jön ki, amelytől a nyakat ellenkező irányban elhajlítottuk. Ha a tubust és nyakát közfal osztja ketté, akkor ez a töltetet is két részre osztja. Ilyen esetben a tubus egyik rekeszének tartalmát a - nyak egyik oldalán alkalmazott nyíláson át, a tubus másik rekeszének tartalmát pedig a nyak ellenkező oldalán létesített nyíláson át nyomjuk ki. A. nyílás nagysága a töltet viszkozitásához igazodik. Így pl. folyadékok esetében a nyílást tűvel szúrjuk ki, sűrű pépek esetében azonban hasíték szükséges. , Jóllehet a nyílások csak nyomásra vagy hajlításra és nyomásra nyílnak, egyszerű érintésre azonban nem, a tubusokat szállítás-kor kívánatos lapszerű anyaggal borítani, melyen állandó ragasztószer van és melyet a. tubusra ragasz- ’ tünk, vagy pedig merev burkolatot használunk védelem céljára. A találmány szerint készült tubusok lezárt végei lebenyszerűek és bizonyos szélesség mellett arra használhatók, hogy azokkal a kinyomott töltetet a kívánt felületen szétteregessük. Ez esetben a nyílásokat a lebeny szomszédságában alkalmazzuk. A lebenyen továbbá bevágásokkal rojtokat is létesíthetünk, amelyeket mint kefét használhatunk a kinyomott töltethez. Az egyik lebenyt továbbá a szúrószerszámnak, pl. tűnek befogadására is hasznosíthatjuk. A tubusok találmány szerinti előállításához való csövet, legcélszerűbben, áthúzással hozzuk létre, de előállíthatjuk azt lemezanyagból kivágott csíkból vagy csíkokból is, melyek hosszmenti széleit hő hatása alatt hegesztjük össze. A polivinilklorid-csövet, magon, több rétegben hengerelt, hajlékony lapokból készíthetjük. A rétegek közé egyéb lemezanyagokat iktathatunk, így pl. cellulóza- vagy vulkanizálatlan gumilemezeket, főként azonban termoplasztikus lemezeket. Közbeiktathatunk azonban nem-termoplasztikus anyagokat is, mint pl. papírt, fémfóliát és hasonlókat. Ha rostmentes, nem-termoplasztikus anyagokat iktatunk közhe, akkor azokat a hegesztési helyeken ki kell hagyni. Ha szükségesnek vagy hasznosnak látszik, a csövet beiül vagy kívül belakkozhatjuk, vagy ha a cső rétegekből áll, a rétegek között is alkalmazhatunk lakkbevonatot. A mellékelt rajzok a találmány szerinti élj ábrást és az ezzel készült termékeket több kiviteli példa kapcsán szemléltetik. Az 1. ábra párnaalakú 1 tubust mutat, melyet 2, 2a végein hegesztéssel zárunk el. A tubusfal egyik vége közelében pontszerű 3 nyomatok vannak azoknak a helyeknek jelzésére, amelyeknél a fal át van szúrva. Az elzárt, lebenyszerű 2 tubusvég rojtozott és így azzal a kinyomott töltetet valamely kívánt felületen elsimíthatjuk, ill. szétteríthetjük. Az ugyancsak lebenyszerű 2a tubusvéget esetleges további átszúrásokhoz a tűszerű 3a szerszám befogadására használhatjuk. A 2. ábra az 1. ábrán szemléltetett tubus harántmetszete. A 3. ábra az 1. ábra szerinti tubust mutatja, de azzal a különbséggel, hogy a 2 tubusvég nyakalakú. A hegesztett részeket a szakadozott vonalon lehet átvágni. A lebenyszerű elzárt 2^ tubusvég a 3a tű tartója; 3 az a hely, ahol a falMt a töltet kibocsátásához átszűrjük. A 3a ábra az 1. ábra szerinti tubust azzal a különbséggel szemlélteti, hogy a 2 csővégnek két, hegesztetten 3b nyaka van, melyeket az X—y vonalon éles pengével metszünk be. A töltet kibocsátásához a 2 lebenyt a hasítékokkal ellenkező oldal felé meghajlítjuk és a tubus falát ugyanakkor megnyomjuk. A 3b ábra a 3a ábra szerintihez hasonló elzárt tubust mutat, de azzal a különbséggel, hogy, most három 3b nyak van, melyek zegzugos alakúak. A nyakakat az x—y vonalon métszük be és a tubus töltetét ugyanúgy nyomjuk ki, mint a 3a ábra 'szerinti tubusnál. A 3c ábrán feltüntetett tubus hasonló az 1. ábra szerintihez, de most a tubus újratöltéséhez furatos szemölcsöt és 4 elzárószervet alkalmazunk. A 3d ábra a 3c ábra szerinti tubus harántmetszete a szemölcsön át. A 4. ábra egy sorozat csőalakú tubust mutat, melyek a 3. ábra szerinti különálló tubushoz hasonlóak. Ezek előállításához aránylag hosszú csövet töltetanyaggal megtöltünk és azt a 2, 2a helyeken összenyomjuk, hogy a tubusfalak egymáshoz érjenek, úgyhogy ezek hevítéssel egymáshoz hegeszthetők legyenek. A sajtoló- és
