141335. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékkal vagy géppel töltött tubusok előállítására
2 141335. a csőfal 1 nun-nél vastagabb. A hőnek ugyanis a falak vastagságán keresztül! kell a külsp felületektől a csatlakozó, belső felületekhez jutnia, miértis a falak külső felületének meglágyulása nagyobb mérvű, mint a belső felületé. Ezért a hőnek bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy a falon áthaladva a belső felületet annyira meglágyítsa, hogy az összehegedés végbemenjen, amikor azonban a külső felület eltorzul. Ezt a hátrányt még növeli az a körülmény, hogy a cső meg van töltve és így belső nyomás alatt áll. Ha 1 mm-nél vékonyabb falú csövet használunk és a csőben nincs belső nyomás, közvetlen külső hevítést is alkalmazhatunk, fennáll azonban az a veszély, hogy a felmelegedett szerszám a csőanyagot a hegesztési helyen megsérti és a meglágyult csőanyag a szerszámhoz tapad. Közvetlen külső hevítéskor ezért a hegesztési helyet, a hevítés előtt, például vékonyra hengerelt alumíniumfóliával fedhetjük be, amely a felhevített szerszám és a cső között fekszik, majd a hegesztést elvégezzük és a hegesztési helyet a fémfóliák között hagyjuk kihűlni, kihűlés után a fóliát eltávolítjuk. Ha a hegesztést1 nagyfrekvenciájú villamossággal végezzük, hegesztőpofákként — legelőnyösebben — elektródákat használunk, mely esetben a csőfalak összeérő felületei felmelegszenk és a csőtest sérülése nélkül hegednek össze, főként azonban a hegesztési hely eltorzulása marad el. A sajtoló szerszámokként működő elektródák osztják szét a cső töltetét és végzik el azután a hegesztést. Az elektródák alakja a szükség szerinti. Ha a cső olyan folyadékkal vagy péppel van töltve, amelyben a hő kémiai változásokat okoz, akkor az ilyen anyagot a hegesztési hely környezetétől távol kell tartani. Ezért a hőfejfesztőt hőszigetelő anyaggal vesszük körül. A sajtolószerszám e részének csak az a feladata, hogy a cső töltetét összenyomja és a hegesztés helyének környezetétől távoltartsa. Ha a hegesztőszerszámok elektródák, akkor az ilyen védőövet olyan anyagból kell készíteni, amely a villamosságot nem vezeti. A tapasztalat szerint, minden várakozással szemben, töltött cső-hoisszdarabokat — még íía a töltet nagymértékben gyúlékony is, pl. benzin, nitrocellulózaoldat vagy másefféle — miután a töltetet a hegesztési helyről kiszorítottuk, nagyfrekcenciás villamossággal veszély nélkül hegeszthetünk. Éppígy sikeresen hegeszthetünk olyan csöveket is, amelyek pl. olajokat vagv zsíros pépeket tartalmaznak. A hegesztőszerszámok párnaszerű tubus előállításakor egyenesvonalúak, ha azonban vállal és nyakkal kialakított, csőszerű tubust akarunk készíteni, a sajtólószerszámokat ennek megfelelően kell alakozni. Amint említettük, a cső összehegesztett részeit átvágással választjuk szét, ami megközelítően a hegesztési hely közepén történik, még pedig éles szerszámmal, pl. -ollóval, bármikor a hegesztés után. A szétválasztás gondos legyen, mert a hegesztési hely két tubushoz tartozik. Ajánlatos a szétválasztást a vágószerszámmal a hegesztés után, de még akkor végezni, ami- ■ kor a hegesztési hely még a hegesztőszerszám nyomása alatt áll. Evégből a hegesztőszerszámon rés lehet, amelybe a szélvágáshoz vékony, éles pengét helyezünk. Ha a hegesztőszerszámok elektródák, akkor a.rést ezek egyikében hozzuk létre és a vágópéngét abba (előnyösen földelt elektródába) helyezzük. A mozgatható penge a hegesztés alatt az elektródákon kívül van, mert máskülönben az, villamos vezető lévén, felhevülne és a másik elektródával érintkezésbe jutva az oszcillátort veszélyeztetné. Nagyfrekvenciás hegesztéskor azonban módunkban áll a vágószerszámokat valamilyen nemvezető anyagból, így üvegből, porcelánból ( vagy másefféléből készíteni. Ebben az esetben ‘ a szerszám tartósan az elektródában foglalhat helyet. Minthogy nagyfrekvenciás hegesztéskor az elektródák az ismételt használat folytán felhevülnek, ajánlatos azokat pl. vízzel hűteni, amely célra az elektródákat ürtestekként alakítjuk ki, melyekben a hűtőfolyadék áramolhat. Az elektródákon különféle vésetek lehetnek, ! amelyeket a hegesztéssel egyidejűleg sajtolunk , a tubusfalba. Egyszerre tekintélyes számú tubust készít- 1 hetünk, ha több megtöltött csövet egymással párhuzamosan rendezünk el és ezeket egyide- 1 jűleg kezeljük a sajtoló- és hegesztőszerszá- 4 mokkái. Az ilyképen előállított, egyes tubusok — melyek anyaga hajlékony és termoplasztikus ’ — összenyomhatok és töltetük bizonyos adagjait azokból a szükséghez mérten kiszoríthatjuk. A töltetek egyébként a tubusokban légmentesen ' vannak elzárva. A találmány szerint hajlékony, rugalmas csövet, amely pl. nagy mennyiségű képlékenyítő anyagot tartalmazó polivinilkloridból készül, folyadékkal vagy péppel töltünk' meg, amelyet a cső két végének behegesztésével, légmentesen ' zárunk el. A csőalakú tubus töltetét hegyes szerszámmal, pl. tűvel létesített lyukon át vagy pedig éles pengével vágott hasítékon át nyomjuk ki. Az így készült nyílás, a kinyomás után, a cső rugalmassága folytán, magától elzáródik. A tubust olyan csőből is készíthetjük, amelyet hosszfal két részre, oszt, aholis e részeket különböző anyagok töltik meg. Ezeket viszkozitásuknak megfelelően, egyes tubusrekeszek lyukain vagy hasítékain át nyomjuk ki. A tubuson,'újratöltés céljára, nyílás és ehhez való zárószerv is lehet. Ilyen újratöltéshez pl. "furatos szemölcs felelhet meg, melyet csavarral zárunk el. A találmány szerintii tubuson, általában, felírást is kell alkalmazni a tartalom jelzésére és annak a helynek megjelölésére, ahol a töltetet kinyomni ajánlatos. Ez azért fontosamért ha pl. szúrt lyukak vannak a falon, ezek a rugalmas anyag önzáró tulajdonsága miatt láthatatlanná válnak, már pedig a használónak tudnia kell, hogy hol fog a töltet kinyomódni. A kinyomóhelyek megjelölésére pl. lehúzóeljárással történhetik, amelynél a rostmentes hordozón tér-
