141324. lajstromszámú szabadalom • Berendezés repülőgépeknek a futópályára való leszállásának megkönnyítésére
141324. 3 megrajzolt ábra a 6 antenna alatt elrendezett 11, 12 keretantennapár sugárzási ábrája, amely a földdel megközelítőleg állandó szöget alkot, amelynek azonban alakja és nagysága változik. Az 5>a. ábra az 5. ábrában ábrázolt ábráknak vízszintes síkkal való metszete, amely az alak és mezőerősség változását világosabban szemlélteti. Ha a repülőgép az energiaforrás 1 pontjától jelentékeny távolságban van, a jeleket megközelítőleg az X vonal mentén kapja. Amint a repülőgép helymegállapító nyaláb mentén a futópályához közeledik, a jeleket a Z vonal mentén kapja és végül, ha az ábrákat így állítottuk be, a repülőgép a jeleket az érintkezési pontban az Y vonal irányában fogja kapni. A 6a.—6c. ábrák a sugárzási ábrák félrészének az Y síkkal való metszetei, amelyek azt ábrázolják, miként közeledik a repülőgép pályája fokozatosan a földhöz. A repülőgép nagy távolságban olyan pályán halad, amely az egyenlő jelű és eredményvonallal megrajzolt egyenessel kis szöget alkot és a repülőgép helyzete akkor lesz megállapítható, amikor az az X’ pontba érkezik. Amint a repülőgép az 5. ábrában ábrázolt futópályához közeledik, a felső sugárzási ábra kibővül és meg is hosszabbodhat, aminek következtében kisebbedik az a szög, amelyet az egyenlő jelű vonal a földdel alkot. E második helyzetben a repülőgép a Z’ helyzetet foglalja el. Hasonlóképen az érintkezés pontjában az egyenlő jelerősségű vonal a földdel nagyon kicsiny, megközelítőleg 0°-ú szöget alkot és a repülőgép az Y’ helyzetben földet ér. A repülőgép fődre való leszállásának megkönynyítésére változtatható érzékenységű vevőkészülék is használható. A 7. és 8. ábrában a mezőerősségi ábrák további kombinációját ábrázoltuk, amely a lesiklási pálya meredekségének és az érintkezés pontjának vezérlésére használható. A 7. ábrában a teljes vonallal megrajzolt kör megközelítőleg állandó erősségű antennasugárzás ábrájának alaprajza. A szakadozott vonallal megrajzolt ábra alsó anitennapár sugárzási ábrája, amelynek a földdel bezárt szöge, valamint mezőerőssége és alakja változik. A 8. ábra a 7. ábra szerinti alakzat vízszintes síkkal való metszete, amely az alakzatok és a szög változását világosabban szemlélteti. Azt, hogy a repülőgépnek a leszállási futópályához való közeledésekor miként változik az a szög, amelyet az egyenlő jelerősség vonala a földdel alkot, külön ismertetni nem szükséges, minthogy az hasonló az 5. ábra kapcsán ismertetett változathoz. Az alsó mezőerősségi ábra oly módon is beállítható, hogy az energianyaláboknak csak szöge, vagy csak erőssége, vagy csak alakja változik, azonban e változók bármely kombinációja is használható. Alsó irányítható antenna helyett felső irányítható antenna is rendezhető el; oly megoldása is lehetséges, amelynél mindkét antenna irányítható. Az egyik vagy mindkét antenna irányítási jelleg-görbéinek változtatásával, a lesiklási pálya nem csak homorúvá, hanem domborúvá is alakítható vagy magasabbra, illetve mélyebbre tehető, mikoris az feljebb vagy lejebb kerül. A leszállási pálya alakja ama szög változtatásával is változtatható, amelyet a helymegállapító, energianyaláb síkja a földdel alkot, továbbá azzal, hogy az energianyalábokat úgy alakítjuk, hogy szabálytalan alakú kúpot eredményeznek, vagy az antennarendszer tengelyét elbillentjük. Keretantennák helyett más szerkezetű antennák is használhatók és nem szükséges, hogy teljes kúpot állítsunk elő, kúpmetszet is megfelel, például csak abban a körnegyedben vagy körnegyedekben, amelyeket a repülőgép közeledésekor használunk. Kimutattuk, hogy hiperbolaalakú pálya, amely kúpmetszetből keletkezik, nem érinü a földet, hacsak nem használunk különös sugárzási ábrákat vagy különös készülékeket. Bizonyos távolságban ez a pálya megközelítőleg egyenes vonal, amely a földdel előre meghatározott szöget alkot és az érintkezés pontjának közelében a pálya görbe vonal. A 9. ábrában a pálya egyenes vonalú részét teljes vonallal ábrázoltuk. Ha a repülőgépnek a 14 pontban kell leszállni, akkor annak bizonyos távolságban a teljes vonallal megrajzolt pályát kell követni és az érintkezés pontjának közelében a pálya görbe 13 részére kell leereszkednie. Az ilyen jellegű pálya alakja azonban nem hiperbola, hanem annak a leereszkedés környezetében szabálytalanság van. Ez a szabálytalanság kiküszöbölhető azzal, hogy az egész pályát süllyesztjük, amint azt a 15 szakadozott vonallal ábrázoltuk, bizonyos távolságban azonban nehéz a pálya' alakítása, minthogy a repülőgép nagyon kis körzetben halad el az antennarendszer mellett vagy mozog a körül. További megoldás, hogy az egyenesvonalú részt módosítás nélkül használjuk és az érintkezés pontját úgy változtatjuk meg, hogy túl van azon a ponton, amelyben az evvenes vonalú rész a talajt metszené és a pálya alsó részét úgy állítjuk be, hogy az egyenes vonalú részhez görbe rész adódik, amely az új érintkezési pontig terjed. Ilyen jellegű pályát a 9. ábrában a 13 vonallal ábrázoltunk. Az előzőkben említett második pályát a rajzokon ábrázolt súlyzóalakú ábrák olyan forgatásával érjük el, hogy az Y tengelyhez képest részaránytalanok. A kívánt lesiklási pálya elérésére alkalmas további megoldást a 10. ábrában ábrázoltunk, amely köralakú ábra és az Y tengelyhez részaránytalan, központon kívüli ellipszis kombinációja. Aránylag könnyű a lesiklási pálya alsó részét megváltoztatni, minthogy az a szög, amelyet a repülőgép az antennarendszer tengelyével alkot, nagyon gyors mértékben változik és így a lesiklási pálya alsó részének görbülete az ellipszisalakú ábra vagy mindkét ábra változtatásával könnyen beállítható. A kúpoknak nem kell egyenes körkúpoknak
