141244. lajstromszámú szabadalom • Belső égésű erőgép, különösen előkamrás Dieselmotor
2 141244. az előkarnrából kitörő kamratartalom a dugattyú futópályáját érje és azon lerakódást okozzon. E kialakítás mellett egyben a főelégési tér alakja a keverék meggyújtása szempontjából kedvező hőviszonyokat biztosít. Annak következtében, hogy az elokamra tartalma befuváskor a vályú lapos feneke mentén minden irányban szétterül és a dugattyú pereme mentén felfelé tér ki, örvények keletkeznek,- amelyek a dugattyú lefelé- haladása közben is fennmaradnak és a keveréket minden részében egyenletessé teszik. Ugyanezt a célt segítik elő a perem mentén keletkező járulékos örvények is, amelyek a levegővel -való elkeveredést is hatásosabbá teszik. Bár a találmány szerinti megoldásnál a henger, a főelégési tér és a csatornatorkolat viszonylagos excentricitásai egyenként csak kicsinyek és ugyancsak kicsiny a hatásában excentricitással egyenértékű csatornahajlás is, az egyes excentricitások összegeződő hatása lehetővé teszi, hogy az elokamra és a henger tengely között tekintélyes excentricitást érjünk el. Az összekötő csatorna keresztmetszetét és a gyűrűs rés keresztmetszetét célszerűen egymással összhangba hozzuk, nevezetesen úgy. hogy a gyűrűs résben a legnagyobb mértékű fojtás az előkarnrából való kifuvás közben akkor keletkezzék, amikor a dugattyú a felső holtpontban van. Kísérleteinkből kitűnt, hogy e célból elegendő, ha az elrendezést és a méreteket úgy választjuk meg, hogy a dugattyú felső holtponti helyzetében keletkező gyűrűs rés legszűkebb keresztmetszete körülbelül megfeleljen az összekötő csatorna keresztmetszetének; vagyis a rés magassága a csatorna átmérőjének körülbeiül egy, negyede.. A résen át kiáramló előkamratartalom irányváltozása közben keletkező kontrakció a gyűrűs résben járulékos fojtást okoz, ami a főelégési térben különösen kedvező hatást vált ki. Gömbalakú elokamra alkalmazása mind hőtechnikai szempontokból, mind pedig a levegő és tüzelőanyag keveredése szempontjából is különösen előnyös. Az előkamrát kívülről célszerűen egyben a fúvókát hüvelyszerüen körülvevő betéttel zárjuk' le, ami a hőgazdálkodást kedvezőbbé teszi és az elokamra megmunkálását megkönnyíti. Az összekötő csatornát előnyösen oly betét alkotja, amely a főelégési térbe nyúl és a dugattyúban lévő vályú előnyösen sík fenekével együttműködve a gyűrűs rést alkotja. A találmány szerinti gép gyakorlatilag füstmentes, tökéletes elégést biztosít minimális légfölösleg mellett. A fajlagos teljesítmény igen kedvező. A találmány lehetővé teszi, hogy a hengerek fölött a hengerfejben levő teret zavaró oldalirányú kiszögelések elkerülésével egyenletesen használjuk ki a szelepek, az elokamra és a befecskendező fúvóka elrendezéséhez. A például gömbalakú elokamra, illetőleg az ennek megfelelő' részleges elégési tér a hengerfejjel egy darabban önthető. A rajzban a találmány két példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra a 2. ábrabeli 1—1 vonal menti metszet. A 2. ábra a hengernek a hengerfej felőli nézete, illetőleg alaprajza. A 3. ábra második példakénti kiviteli alak előkamráját metszetben tünteti fel. Az azonos alkatrészeket valamennyi ábrában azonos hivatkozási számok jelzik. A rajzban fel nem tün'tetett belső égésű erőgép 4 hengerében van az 5 dugattyú. A dugattyú fenekében sekély, a henger M} tengelyvonalához képest excentrikus 7 vályút alakítottunk ki, melynek M2 a középpontja. A 8 hengerfejben, a henger tengelyétől oldalt fekvő kisebb 9 kipuffogó szelepet és nagyobb 10 beömlő szelepet rendeztünk el. A hengerfejnek a szelepek által el nem foglalt részében, a hengertér fölött van a részleges elégési teret alkotó, • gömbalakú 11 elokamra, mélynek középpontja M4 . Az előkamrát — esetleg alkalmazott 12 izzógyertya helyének, valamint esetleg a szelepekkel közvetlenül határos falrész kivételével — minden oldalról áramló vízzel hűtjük. Az előkamrát a lényegében a 7 vályú alkotta főelégési térrel 13 csatorna köti össze, amelyet a dugattyúfenék 7 terébe nyúló 14 betét alkot. A 11 elokamra, illetőleg a 14 betét tengelye a dugattyú fenekéhez, illetőleg a henger tengelyéhez rézsútosan van elrendezve és az említett tengelyre merőleges síkkal « szöget zár be, amely előnyösen 70—85° között van. A 14 betét dugattyú felőli végét a 7 vályú fenekével párhuzamos sík mentén vágtuk le és úgy méreteztük, hogy a dugattyú felső holtponti hely- ' zetében a csatorna szájnyílása és a fenék,közötti h távolság akkora, hogy a gyűrűs rés legkisebb keresztmetszete egyenlő legyen a betétben levő csatorna keresztmetszetével. Adott esetben azonban a gyűrűs rés legkisebb keresztmetszete ennél a méretnél nagyobb, vagy kisebb is lehet. A 11 kamrát a betéttel szemben fekvő oldalon az elokamra felől csészealakú 16 hüvellyel zártuk le és ebben rendeztük el a 17 gyűrűs tárcsával a kamrával szemben ernyőzött 18 befecskendező fúvókát, amely a 13 összekötő csatornával koaxiális. Mint a 2. ábrából látható, az elokamra M4 középpontjának a henger sugarának körülbelül a felét kitevő E összexcentricitása az ei, 62 es e:> excentricitások összege, amelyek egyenkint kicsinyek. M, a henger középvonalának megfelelő pont, Me a dugattyúban lévő vályú, M3 a főelégési térben lévő 13 csatornanyílás és M4 a U elokamra középpontja. Ez a négy középpont gyakorlatilag a sugár mentén helyezkedik el, úgy hogy az excentricitások összeadódnak és E = ej + e2 + e 3 . A felvett példában a 10 beömlő szelep nagy mérete következtében csak az M2 középpont esik kissé oldalt az M t —M 4 egyenestől. Az e2 excentricitást az összekötő csatorna' hajlásával fordítva arányosan választjuk meg úgy, hogy az az a csökkenésével nő, és fordítva.
