141225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metakrilsavészterek előállítására
141225. 3 addig desztillálunk, amíg lényegileg a keverékben bennfogialt összes metanol eltávolítódik, ami után a maradékot nyugodtan állni hagyjuk. Ezen állás közben a maradékból egy réteg monomer metilmetakrüát válik ki. g) Az é) alatti művelet előpárlatát a d) műveletbői származó megolvadt jégkristályokkal és az í) műveletből kapott monomérréteggel egyesítjük és ezt a'keveréket a legközelebbi adagban a kondenzált termékkel együtt dolgozzuk fel. Az „anyagfolyadéknak" a benne szuszpendált jégkristályoktól való elkülönítésénél arra kell ügyelni, hogy az elkülönítési művelet közben a rendszer hőmérséklete számottevően ne emelkedjék. Optimális eredmények eléréséhez a következő elővigyázatossági rendszabályok nagy jelentőségűek: 1. A kénsav hozzáadása előtt az acetonciánhidrin bórsavészterét célszerű rézporral összekeverni, mégpedig a kiindulási anyagként alkalmazott acetonciánhidrinadag 1 % -át kitevő mennyiségű rézpornal. 2. Az elészterezési művelet bevezetése előtt célszerű a rendszerhez a kiindulási anyagként alkalmazott aceton ciánhidrin 1/2 %-át kitevő mennyiségű hidrokinont hozzáadni. 3. Abba az előgyüjtőbe, amelyben az elészterezési termékből kapott desztillátumot összegyűjtjük, célszerű a várt monomérkitermelés 1/2 %-át kitevő mennyiségű hidrokinont beadagolni. 4. Valamennyi tisztítási műveletnél és különösen a metilmetakrilátadag ama desztillálásánál, amelynek révén végül a tiszta monomert kapjuk, valamennyi termékhez, amelyek mono* mért szolgáltatnak és amelyeket feihevítésnek teszünk ki, a jelenlévő monomer mennyiség 0.006—1 %-át kitevő mennyiségű hidrokinont célszerű hozzáadni. Azok az előnyök, amelyek a jelen találmány révén elérhetők, a következőket ölelik fel: * 1. Az acetonciánhidrinnek metakrilamiddá való átalakításánál nagyobb kitermelési hányadot és az eljárás megismétlésénél az eredmények nagyobbfokú egyezését érhetjük el, mint amekkora eddig elérhető' volt, .2. A kiindulási anyagként alkalmazott acetonciánhidrinre vonatkoztatva nagyobb közvetlen kitermelést érünk el monomer metilmetakrilátban, mint amekkora eddig elérhető volt. 3. Kisebb veszteség mutatkozik a közvetlen elészterezéssel kapott monomerben, mint amekkora a monomernek a közvetlen elészterezési termékből tiszta állapotban való kinyerésekor eddig mutatkozott. A szakértő az alapvető találmányi gondolat keretében nyilvánvalóan több különböző kiviteli módot választhat. Ilyenek pl. a következők: a) Abban a fokozatban, amelyben az acetonciánhidrin borátészterét 96%-os kénsStvval kezeljük, e 90 %-os vagy magasabb %-os kénsav helyett 20% SO;i -at tartalmazó oleumot. 90 %-nál nagyobb töménységű foszforsavat, valamint vízmentes gázalakú sósavat vagy pedig a klórhidrogénnek nem vizes. közegben való oldatait is alkalmazhatjuk. b) A meiakrilamid elészterezését akként is keresztülvihetjük, hogy 1. az alkoholt sztöchiometrikus mennyiségben va#y pedigN az amid elészterezéséhez szükségesnél nagyobb mennyiségben, 40—80 C°-ig terjedő hőfokokon adjuk hozzá és azután a vizet az amidra vonatkoztatva sztöchiometriku's mennyiségtől egészen 250 %-os feleslegig terjedő mennyiségben adjuk hozzá, amit követően a masszát 4—10 óra hosszat az alkohol visszafolyatása mellett hevítjük és végezetül a monomer észter elkülönítése végett a masszát 'frakcionálásnak vagy vízgőzdesztillációnak vetjük alá, vagy pedig 2. a savanyú metákrilamidoldathoz egyenletes áramlásban metanol és víz keverékét adhatjuk hozzá 1—3 órai "időtartam alatt és 110— 130 C° hőmérséklet mellett, mimellett az átmenő desztillátumot felfogjuk. c) A jégkristályok kiválásával járó kifagyasztási módszer helyett a desztillátümokat, amelyek a vizes monomer észtert tartalmazzák, 0 C°-ra vagy az alá hűthetjük le, mégpedig vízabszorbeáló anyagok, mint pl. vízmentes nátriumszulfát vagy vízlekötő anyagok, mint pl. kalciumkarbid jelenlétében, amit követően ezeket az anyagokat vagy ezek átalakítási termékeit mechanikus műveletek, mint pl. szűrés vagy centriíugálás útján különítjük el a monomer észtertől. Példa a metilmetakrilát-monomér szintézisére. 544 g.. bórsavból kiindulva, melyet 3 liter xilolban szuszpendálunk, pirobórsavat' állítunk elő. amikor is a felhevítéssel lehasadt vizet, ahogy keletkezik, azeotropos desztillálás útján eltávolítjuk. Ezt a műveletet kavarókészülékkel ellátott felhevített edényben visszük véghez, amely függőlegesen felállított vízhűtéses felületi hűtővel van egy Bidwell-Sterling előtét útján összekötve. Amint az átdesztillált reakcióvíz az eredetileg alkalmazott bőrsav 4—4 móljára 5—5 mol víz lehasításának felel meg, az edényben jelenlévő' xilolt vákuumban száradásig elhajtjuk. Ezután száraz benzolt adunk olyan mennyiségben hozzá, amely éppen elegendő arra, hogy az edényben jelenlévő pirobórsavval keverhető kását alkosson. Hűtés végett! az edényt vízfürdővel vesszük körül és azután 850 g acetonciánhidrin hozzáadását kezdjük meg, mimellett. a hozzáfolyási sebességet oly nagyra választjuk, amely a ciánhidrin hozzáadásának egész periódusa alatt az 50 C°-os reakciőhőmérséklet betartásával összeegyeztethető. Miközben a hőmérsékletet továbbra is 50 C°-on tartjuk, a kapott reakciórendszert 1 órán át keverjük. E periódus végén a borsavészter képződése befejeződik. A hozzáadott benzolt ezután vákuumban gyorsan ledesztilláljuk, amiközben a hőmérsékletet sohasem engedjük 50 C° fölé emelkedni.
