141225. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metakrilsavészterek előállítására
2 • 141225. b) A bórsavészter acidolizise a bórsavészterrendszernek az eredetileg alkalmazott acetonciánhidrin 1—1 móljára számítva 1,2—1,6 mol 96% -os kénsavval való elegyítése útján, a reakciórendszerben 60—80 G°-os hőmérséklet mellett. c) Az előző műveletből kilépő, az eredetileg alkalmazott ace'tonciánhidrin 1—1 móljára 1—1 mol vízzel bensőségesen összekevert, rendszernek hőkicserélőn való átvezetése, amikor is olyan átáramlási sebességet tartunk be, hogy az eredő' reakciórendszernek semmilyen része sem mutat 1/2 percnél rövidebb és 2 percnél hoszszabb tartózkodási időt, mimellett a munkakörülmények olyanok, hogy a kilépő tömeg hőmérséklete 125 és 150 C° között fekszik. d) A hőkicserélőt elhagyó massza azonnali lehűtése 60 C°-ra. Annak a fokozatnak a keresztülvitelénél, amelyben av bórsavésztert hozzuk létre, megengedett, hogy a pirobórsavat vagy a bórsavanhidridet fokozatosan adjuk hozzá, mégpedig egy a reakció előrehaladásával összhangban álló mértékben. Azonban az acetonciánhidrint is fokozatosan adagolhatjuk egy pirobőrsavból vagy bórsavanhidridből és benzolból, toluolból vagy xiloiből álló kásához, ami után a kásából képződő közeget az elészterezés befejezése után vákuumban gyorsan elpárologtatjuk és eközben a rendszer hőmérsékletét sohasem engedjük 50 C° fölé emelkedni. Ha a kiinduló adalékként alkalmazott acetonciánhidrin vizet tartalmazott, úgy a Dirobórsavból vagy bórsavanhidridből elegendő felesleget kell hozzáadni, avégett, hogy minden jelenlévő vizet számításba vegyünk. Az acetonciánhidrin és pirobórsav ill. bórsavanhidrid említett mennyiségeinek összekeverése után; a reakciórendszert 10 perctől 2 óráig terjedő ideig keverni kell. A bórsavészter képzése alatt sohasem szabad a hőmérsékletnek 50 C°-ot túllépnie. Annak a vízmennyiségnek a kimérésekor, amelyet a c) pont alatt említett módon a hőkicserélőn átvezetett anyaghoz hozzá kell adni, azt a vízmennyiséget figyelembe kell venni, amelyet • már a 96 % -os kénsavval a rendszerbe bevezettünk. Az így előállított metakrilamiddal való dolgozásikor kitűnt, hogy a metakrifemidnak monomer metilmetak-riláítá való elészterezése 90—95 % -ig végbemegy, ha ezt az elészterezést olyan eljárással foganatosííiuk, amely sorrendben a következő rendszabályokat öleli fel: a) 60 C° hőmérséklet állandó betartása mellett a kiindulásnál alkalmazott acetonciánhidrin 1—1 móljára 1,2—1,7 mol metanolt adunk a keverékhez. b) A kiindulásnál alkalmazott acetonciánhidrin 1—1 móljára számítva 1/3—1/2 mol vizet adunk egyenletes sebességgel 20—40 perc folyamán hozzá. Ez alatt az idő alatt az elészterezési rendszer hőmérsékletét 60 C°-on tartjuk. c) A kiindulásnál alkalmazott acetonciánhidrin 1—1 móljára 2/3—1 mol vizet adunk állandó értéken tartott sebességgel 40—80 perc folyamán hozzá, amely idő alatt az elészterezési hőmérsékletet egyenletesen 130—135 C°-ra emeljük. Az eközben képződő gőzöket egy olyan készüléken vezetjük át, amely 7—10 elméleti fenéknek megfelelő elkülönítési képességű oszlopból (amely 3:1—5:1 visszafolyási aránnyal dolgozik) és egy kondenzálóból áll és a kondenzált terméket összegyűjti. d) Miután a reakciórendszer 130—135 C° körüli hőmérséklete mellett a második adag vizet hozzáadtuk, mimellett a rendszer által előállított gőzöket a c) pont szerint kondenzátumként felfogtuk, a reakoiórendszert vízgőzzel desztilláljuk, mégpedig mindaddig, amíg az oszlopfőben a hőmérséklet 100 C°-o>t el nem ér. A kondenzált terméket, közvetlenül azután, hogy felfogtuk, 10—20 C°-ra lehűtjük, amikor is az, az említett vízgőzdesztilláció foganatosítása után, két fázisból álló rendszernek bizonyul, amelynek felső rétege főösszetevőként metilmetakrilátból, valamint kevésbé fontos összetevőként vízből és metanolból áll, míg alsó rétege legfőbb összetevőként vízből áll, metanol és me'tilmetakrilát mint alárendelt összetevők mellett. Azt taláituk továbbá, hogy az elészterezési termékben bennfoglalt monomerek tiszta állapotban való kinyerése is úgyszólván kvantitativvé tehető, ha sorrendben a következő műveleteket visszük véghez: a) A két fázisból álló kondenzátumot (amely az elészterezési hozadékot jelenti), 3—5 percen át erőteljesen kavarjuk, ami után a rendszert 5 percig nyugodtan állni hagyjuk. b) Az alsó réteget, amely kivált, gondosan elkülönítjük. c) Az a) művelettel kapott felső réteget három egymást követő mosási műveletnek vetjük alá, amikor is mindegyik esetben ugyanakkora térfogatú vizet alkalmazunk, mint amekkora a réteg térfogata és emellett minden egyes mosási művelet egy-egy az a) alatt leírt kavarási és nyugvási periódusból, valamint egy-egy a b) alatt leírt rétegelkülönítésből áll. d) A kimosott felső réteget hirtelen —5-től —20 C°-ig terjedő hőmérsékletre hűtjük le, ami után a lehűtéskor keletkező jégkristályokat az „anyafciy-uléktót" elkülönítjük. e) Ezt az anyaiolyadékot, 'csökkentett vagy pedig közönséges nyomáson olyan oszlop alkalmazása mellett frakcionáljuk, amelynek elkülönítési képessége 10—20 elméleti fenéknek felel meg és amelyet 2:1—7:1 visszafolyási arány mellett dolgoztatunk. Ekkor olyan előpárlatot kapunk, amely valamennyi, az adott nyomás mellett a monomer metilmetakrilát valódi forráspontja alatt forró anyagot tartalmazza, másrészt a tulajdonképeni terméket kanjuk, amely tiszta metilmetakrilátból áll. f) A b) és c) alatt ismertetett műveletekből kapott, egyesített, alsó1 rétegeket atmoszférikus nyomás mellett olyan oszlop alkalmazása mellett desztilláljuk, amelynek elkülönítési képessége 15—20 elméleti fenéknek felel meg és amely olyan visszafolyási arány mellett dolgozik, amely 2:1 és 7:1 között fekszik.' Mind-
