141209. lajstromszámú szabadalom • Berendezés modulált vivőhullámú jelek vételére
2 141209. visszavezethető nyugalmi kimenöfeszültSiégek adódnak, amelyek kiváltképen lengő visszacsatolásos vevőkészülék alkalmazása esetében meglehetősen nagyok lehetnek. Minthogy ezek a feszültségek az erősítő érzékenységének mértékét alkotják, felhasználjuk őket arra, hogy a vevőkészülék érzékenységét önműködőlég bizonyos alapértéken tartsuk. Evégett olyan 15 érzékenységszabályozót alkalmaztunk, amely például frekvenciafüggő erősítőkört és szabályozófeszültség létesítésére való egyenirányítót tartalmazhat. Az érzékenységszabályozó kimeíiőköréhez 17 ellenállásból és evvel párhuzamosan kapcsolt 16 kondenzátorból összetett olyan időállandó kör csatlakozik, amelynek időállandója elég nagy ahhoz, hogy a vett, rövid időtartamú impulzusok ne befolyásolják érezhetően a szabályozófeszüitséget. Ezt a szabályozófeszültséget a 18 vezeték a 12 vevőkészülék egyik szabályozóköréhez jutatja. A berendezés továbbá a 12--14 jelcsatornától elkülönített olyan 20 berendezést tartalmaz, amely egy-egy jel érkezésekor kezdődő és a jel időtartamára megmaradó szabályozófeszültséget létesít. Ebben a berendezésben a 32 vezeték útján a 12 vevőkészülékhez csatlakoztatott 21 impulzusegyenirányító és erősítő van. Az impulzusegyenirányítöt célszerűen olyan csúcs egyenirányítóként alakítjuk ki, amelynek kimenőfeszültsége a hozzávezetett impulzusmodulációs jel csúcsértékétői függő nagyságú. Az egyenirányítóra előnyösen olyan előfeszültséget kapcsolunk, amely azt érzéketlenné teszi bizonyos küszöbértéket el nem érő erősségű jelek iránt.. A 21 egység erősítőrészéhez 22 és 23 letrődák útján energiatárolóként ható 24 kondenzál or csatlakozik, amelyen-a 21 egységgel fogan atosított feltöltésekor szabály ozóíeszültség adódik. A 22 cső 26 kondenzátoron és 27 rácsellenálláson át csatlakozik a 21 egységhez, a 23 csövet pedig ugyancsak- 28 kondenzátor és 29 rácsellenállás köti össze a 22 csővel. A csövek üzemi feszültségeiket a +.B, ,-f-Sc és -Ec feszültségforrásokból kapják. A 24 kondenzátorral párhuzamosan kapcsolt 25 ellenállás olyan méretezésű, hogy a kondenzátor kisütőkörének időállandója többszöröse legyen az impulzusmodulációs jel időtartamának. Az ebben a kisütőkörbeu adódó szabályozófeszültség a 30 vezetéken ás a 12 vevőkészülékbe jut és ennek érzékenységét alapértékénél kisebb értékre csökkenti. A szabályozófeszültségnek előre meghatározott .idő elteltével való önműködő megszakítása végett a 22 cső 35 terhelőellenállásához hosszanti tekercsekből és haráníkondenzátorokból összetett, rövidrezárt késleltető 31 műhálózat csatlakozik, amelynek hullámellenállása egyenlő a 35 ellenállás nagyságával. A berendezés működési módját a 2. ábra szemlélteti. Az -A- görbe a 12 vevőkészüléknek impulzusmodulációs jel vételekor adódó kimenőfeszültségét mutatja. A kis amplitúdójú S? rezgések a vevőkészülék nyugalmi kimenőfeszültségét ábrázolják. A Pj, P2 és P 3 impulzusok a vett irányzójelet ajlkotják, amelynek időtartama TV, azonban T0 -ra is megnövekedhetik. Az eiső Pj impulzus vezérlőimpulzus, a következő két P2 és P 3 impulzust pedig az adóállomásra jellemző időköz választja el egymástól. Az összes említett impulzusok erőssége meghaladja a szaggatott -B- vonallal ábrázolt küszöbértéket.. A P4 impulzus a P t és P 2 impulzusok érkezése közben érkező zavaró impulzus, pl. visszavert impulzus, melynek erőssége ugyancsak meghaladja a -B- küszöbértéket. Ha tehát az -A- görbével ábrázolt kim'enőfeszültséget ebben az alakjában vezetnénk a 19 vezeték útján csatlakoztatott jelző- vagy vezérlőberendezéshez, akkor ez helytelen jelzést adna, illetőleg nem kívánatos hatást fejtene ki. Az -A- feszültség a 32-vezetéken át a 21 impulzusegyenirányítóhoz és erősítőhöz jut, melynek érzékenységi határát ugyancsak a -B- vonal ábrázolja úgy, hogy a 21 egység elnyomja a vevőkészülék nyugalmi S? kimenőfeszültségét. A 21 egység egyenirányítja a tu időpontban hozzáérkező P, -vezérlöimpuizus csúcsát és ezt azután a 22 csőhöz -továbbítja. Ebből a csőből az immüzusíeszültség egyik része a késleltető 31 muhálózathoz jut, másik része pedig pozitív sarkítású impulzus alakjában a 23 csőbe kerül. Ezt az utóbbi impuízusrészt a -(!- görbe I\, impulzusa ábrázolja. A 23 cső ismételten megerősíti ezt az impulzust és fordított sarkíiássál a 24 kondenzátorhoz juttatja. A kondenzátornak az impulzussal való feltöltése következtében a kondenzátoron a -D- görbével ábrázolt negatív szabályozófeszüUség adódik, amely legnagyobb e^ értékét a t, időpontban éri el. A t0—ti időszak csak tört része a P, vezérlöimpuizus t„—12 időtartamának, minélfogva a -D- görbével ábrázolt szabályozófeszültség már az -A- görbével ábrázolt jel T, időtartamának kezdetén kialakul. Ez a szabályozófeszültség a 30 vezetéken át a 12 vevőkészülékbe jut és ennek érzékenységét a 15 érzékenységszabályozóval meghatározott alapérték alá csökkenti, minek következtében a vevőkészülék kimenőfeszültsége az -A-görbével ábrázolt alak helyett az -E- görbével ábrázolt alakot kapja. Ebből a görbéből kitűnik, hogy a Pi vezérlőimpulzusnak csak az első része haladja meg a 21 egységnek a -B- vonallal jelzett érzékenységi határát, minél fogva ez az egység elnyomja az említett impulzus többi részét, valamint a P4 , P 2 -ís P 3 impulzusokat. Ennek következtében a P5 impulzus időtartama is rövidebb a P, vezérlöimpuizus időtartamánál., A 24 kondenzátor kisütőkörének nagy időállandója, következtében a -D- görbével ábrázolt szabályozófeszültség a vett jel legnagyobb T„ időtartamát meghaladó ideig megtartja legnagyobb d értékét úgy, hogy az amplitudókorlátoző az -E- görbének megfelelő bemenőfeszültséget kap. Az amplitudókorlátozó az impulzusoknak csak az -F- és -G- vonalak közé eső részét bocsátja át s így elnyomja mind a P4 zavaróimpulzust, mind a Pu P 2 és P,, impulzusokra ráhelyezett zajfeszültségeket. Az amplitudókorlátozó kimenőkörében ennélfogva a -H-görbével ábrázolt kimenőfeszültség adódik,
