141039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egészben vagy részben gyapjúból álló anyagok kezelésére

141039. Ha a szilárd anyag, miután azt a jelen találmány szeriinti eljárásban használtuk," még mindig képes halogén leadására, azt újból használhatjuk. A jelen találmány szerinti eljárás úgy is alkalmazható, hogy a gyapjú kezelésének mértéke nem elegendő arra, hogy a gyapjú nemezelődési hajlamát számottevően csökkentse, de elegendő arra, hogy festőanyagok iránti affinitását növelje. Ezt a kezelést, ha kívánatos, valamely olyan oxidáló vagy redukálószerrel, mint pl. hidrogénperoxididal való további kezelés követheti, amelyről ismeretes, hogy csökkenti a gyapjú nemezelődési hajlamát. A kezelés mértéke és a kezeléshez szükségelt idő a szilárd anyagoknak, előnyösen finoman elosztott por alakjában alkalmazott, halogénnel szemben iners, szilárd higítószeerrel való összekeverésévei változtatható. A halogén hatása a kezelési idő növekedésévei növekszik és a szilárd) anyagnak a szilárd higítószerrel való hígításával csökken. A kezeléshez szükségelt idő az alkalmazott szilárd anyag természetétői és a kívánt hatástól függ. Valamely adott hatás, mint pl. a nemezclődéssel szembeni: ellenállás, adott foka eléréséhez szükséges idő függ még a gyapjú savasságától vagy lúgósságától is. Általában a kezelési idő hosszabb lehet, ha a gyapjú a semlegesség lúgos oldalán van és rövidebb, ha az annak savanyú oldalán van. Hasonlóképen a kezelési idő a gyapjú nedvességtartalmától is függ. Közönséges határok között a gyapjú nedvességtartalma nem látszik nagy jelentőségűnek, de ha a gyapjú a szokásosnál szárazabb, a kezelési idő hosszabbá válhat. Az a szilárd anyag, amellyel a gyapjút kezeljük, nedves vagy száraz lehet. A kezelést kényelmesen foganatosíthatjuk közönséges hőmérsékleten, 'bár magasabb hőmérsékletek és csökkentett nyomások is alkalmazhatók, ha ez kívánatosnak mutatkozik. A gyapjúanyagot előnyösen a gyapjúval érintkezve halogén leadására képes, finoman elosztott, szilárd anyagba vagy pedig valamely szilárd higítószerrel kevert, ilyen szilárd anyagba ágyazhatjuk. Változatként a szövet egyik oldalát a szilárd anyag rétegével fedhetjük be és a szövetet azután úgy göngyölhetjük fel, hogy a szilárd anyag annak mindkét felületével érintkezésbe kerüljön. A szilárd anyagot a kívánt érintkezési idő utáni akként távolíthatjuk el, hogy a szövetet kigöngyöljük és a szilárd anyagot a szövetből kirázzuk és/vagy kikeféljük, majd a szövetet kimossuk. A mosás célszerűen valamely „antiklór"-anyaggal, mint pl. nátriumbiszulfittal való kezelést is magában foglalhat, amely maga is csökkentheti a gyapjúnak nemezelődési hajlamát. Ha egy gyapjúszövetre fehérítőpoirt szórunk, vagy pedig egy gyapjúszövetet fehérítőporbia temetünk be és a két anyagot több órán át érintkezésben hagyjuk, a gyapjú nemezelődéssel szemben növekedett ellenállást nyer. A szövetnek aközben való' mozgatása, iamíg az a fehérítőporral ériiítkez'ik, az elért eredmény egyenletességét javítja, ami különösen .akkor kívánatos, ha a szövetet, nemezelődés elleni ellenállásának javítására irányuló kezelése után, valamely járulékos kezelésnek -kell alávetni. A fehérítőpornak a gyapjúra gyakorolt hatása kényelemesen késleltethető akként, hogy a fehérítőport valamely olyan szilárd anyaggal, mint pl. kaolinnal, nátriumkarbonáttal vagy pedig finom homokkal keverjük, előnyösen finoman elosztott por alakjában, amely anyag a fehérítőporral szemben iners, amikor is az időegység alatt elért reakciói okot az iners por aránya határozza meg. így pl. két súlyrész iners port adva egy súlyrész fehérítőporhoz, a nemezelődésinentessé.g számottevő fokának eléréséhez szükséges idő, szobahőmérsékleten, kb. 17—18 órát tesz ki. Vízben oldható iners higítóanyagok, mint pl. a fentebb említett náitriumkarbonát, különösen előnyösek, mert a gyapjúból mosással eltávolíthatók. Az alantiakban a találmányt néhány kiviteli példa kapcsán világítjuk meg, anélkül, hogy azt ezekre bármiképen is korlátoznók. /. példa. Mosatlan, kötött, 14—-18% nedvességet tartalmazó tiszta gyapjúanyag1

egyik oldalát teljesen beborítottuk finom poralakú szilárd fehérítőporral, mégpedig úgy, hogy az anyagra IV2 súlyrés? port szórtunk 1 súlyrész gyapjúra. A fehérítőpor pontos összetétele bizonytalan, de általában azt! állítják, hogy az meszet (Ca(0H)2

-t) és kalciumhipokloritot (Ca(OCl)2

-t) tartalmaz. • Az anyagot felgöngyültük és ebben az állapotában szobahőmérsékleten 6—8 óra hosszat hagytuk, majd a port rázassál és keféléssel, továbbá légáramnak . való kitétellel eltávolítottuk. Az anyagot ezután olyan vízfürdőn vezettük át. amely nedvesítőszert is tartalmazott és alaposan, kimostuk egy második hidegvizes fürdőben. Az anyagot ezután 1% nátriutnbiszulfitot tartalmazó fürdőn vezettük át, végül pedig valamenynyi sótól tisztára mostuk és megszárítottuk. A kezelt anyag nemezelödéssel szemben nagyobb ellenállást mutatott, mint a kezeletlen anyag. 2. példa. 1 térfogatrész finom poralakú fehérítőporból és 2 rész víztelenített nátriumkarbonátból álló keveréket egyenletesen felszórtuk egy 50 % gyapotból és 50% gyapjúból álló mosott, szövött, keverékszövetre, amelynek gyapjú része 18% nedvességet tartalmazott. A' kevert pornak a szövethez való súlyaránya 2:1 volt. A szilárd por eltávolítása nélkül a szőve!et hengerre tekercseltük, úgyhogy a szövetnek úgy felső, mint alsó felületei érintkeztek a porral, és a szövetet ebben az állapotában szobahőmérsékleten 18—20 órán át hagytuk. A szövetet ez-