141015. lajstromszámú szabadalom • Feljegyző és megismétlő sakktábla
141015. 3 mozgás megismétlődik. Ilymódiora a feljegyzési lapon minden egyes mező alatt oly nagyságú felületen történik meg a feljegyzés, mint amekkora maga a mező. Ez a feljegyzési mód a; találmány szerinti megismétlődő sakktáblának különösen a legolcsóbb kiviteli alakjában előnyös, mert ez esetben a táblai legnagyobbrészben papírból, vagy hasonlóból állítható elő. A 6. ábra e kiviteli alak olyan további változatát mutatja, amely szerint a feljegyzési lap mozgatható és a sakktábla mozdulatlan. A 7. és 8. ábra a 6. ábra VII-VII és VIII-VIII vonala szerinti metszeteit tünteti fel. A feljegyzési lapot előretoló mechanizmus részletei a 9. és 10. ábrából tűnnek ki. A feljegyzési lapot a -G- lemezen kifeszítjük, amely szorosan a helyén maradó -E- sakktábla alatt fekszik és ehhez képest két merőleges, a sakktábla oldalaival párhuzamos irányban mozgatható. Ezt a mozgást az teszi lehetővé, hogy a -G- lemez célszerűen1 a -16-.villán fekszik fel. E -16- villának két, egymásra merőleges karja van, melyek közül az egyik -16a- kar tengelyirányban a sakktábla alatt, a másik -16b- kar a sakktábiakeret alján van elrendezve. Az egyik kar függőleges összekötőrész segítségével a másikba megy át. A -G- lemez, amelyet 'négy -15- rugó által hordott -14- görgő támaszt alá, a -16a- karra tengelyirányban van elrendezve és ezen ugyancsak tengelyirányban ide-oda mozgatható. Amikor a -G- lemezt a minden egyes lépés után meghatározott mértékben eltoljuk, a mezők alatt oszlopba rendezett bejegyzések ikeletkezneik. A -G- lemez ez elmozgatását akár kézzel, akár a 9. és 10. ábrában feltüntetett berendezés segítségével végezhetjük, amely utóbbit az alábbiakban ismertetjük. Miután a -G- lemezt az -X- nyíllal jelzett irányban olyan darabbal eltoltuk, amely kb. egy mező hosszának felel meg, akár kézzel, akár önműködően ez irány kiindulási állapotába hozzuk vissza, egyidejűleg azonban ez irányra merőlegesen meghatározott mértékben ei kell tol- • nunk, hogy az ugyanazon mezőben végzett feljegyzések második oszlopa az elsőt nem takarja le. A -G- lemeznek ezt az oszlopok irányára merőleges irányú mozgását olykép visszik ki, hogy az egész -16- villát, amelyen a lemez nyugszik," az -Y- nyíl irányába mozgatjuk. E mozgás önműködően mehet végbe, pl. a 6.—8. ábrákban szemléltetett módon. A -16-villa -16b- karja kb. egyetlen mező hosszának megfelelő mértekben fogazással van ellátva. E fogazással két, rugóhatás alatt álló, zárókilincs működik össze, melyek közül az egyik -18- kilincs a -16b- karnak adott helyzetben való rögzítéséről, míg a -19- kilincs annak tovamozgiatásáről gondoskodik. A -19- kilincs a -20- kétkarú emelővel áll kapcsolatban, amely a szilárd -20a- csapon lengethetően van elrendezve és amelynek hosszabb karja a -H- pecek segítségével a -G- lemezen meg van erősítve, minélfogva ez utóbbinak az -X- irányú mozgásával együttmozog. Abban a pillanatban,, amikor a lemez határhelyzetéhez elérkezett, a -20- emelő segítségével a -19- kilincs a -16b- kar fogazásánaik következő fogán hat és a lemeznek a kezdeti helyzetbe való visszamozgásakor azt egyidejűleg egy részhosszai eltolja, amelynek nagysága egy fog hosszának felel meg. Ez a mozgás a -G- lemez visszaraozgatásakor megismétlődik mindaddig, amíg a íogazás teljes hossza ki nincs merítve. A játék kezdetén vagy mindenkor, amikor erre szükség van, a -16b- kart a sakktáblaszekrény oldalán elrendezett -K- gomb segítségével kiindulási helyzetébe hozhatjuk. Ez a gomb a -18- és -19- kilincseket felszabadítja és a kar ilymődon a -16c~ rugó hatására a kiindulási helyzetbe hozható. Azt a berendezést, amely a -G- lemezt minden lépéskor önműködően egy részhosszal eltolja, a 9. és 10. ábra tünteti fel. A -G- lemezen az -L- zsinór van megerősítve, amellyel a lemezt eltoljuk. Az -L- zsinór másik -35- végét a -21- tárcsa tartja, amelyre minden egyes lépéskor a zsinór meghatározott darabja felcsavarodik, minthogy a tárcsát minden egyes lépéskor a -28- kétkarú emelő segítségével meghatározott szöggel elforgatjuk. A -38- rugó hatása alatt álló -28- emelő mindegyik végén egyegy -29-, -29a- csapot hord, amelyek a -31-sakktábla felületén kinyúlnak és a -30-, -30ahasítékokban mozgathatók. A játékos az egyes lépések után elmozdítja a megfelelő -29- vagy -29a- csapot a -30-, illetve -30a- hasíték egyik végéből a másikba, mimellett ujja a -36-, illetve -36a- kiugráson nyugszik. Ez -28- emelő kilengését idézi elő és működésbe hozza a -32- kilincset, amely két egymás felett elrendezett -22-és -23- zárókerék fogaiba kapaszkodik és ezeket egy foggal tovamozgatja. A -22- zárókerék a -21- tárcsával áll összeköttetésben, úgyhogy egyidejűleg a -21- tárcsa is elfordul, amely az -L- zsinór egy darabját feltekercseli, minekfolytán a -G- lemez elmozdul. Az elmozgatott állásban a. zárókerelkeket a -33- kilincs biztosítja. A -22- és -23- zárókerekek, amelyek közül csak a felső van a -21- tárcsával összekapcsolva, egymásnak megfelelő fogazással bírnak, csupán a -22- zárókerék van a kerületem alapállásban a -23- zárókerék -Zn - fogánál fekvő kivágással ellátva. Ezenkívül az alsó -23- zárókerék a felső -22- kerékbe a -37- továbbvivőszerv révén kapcsolódik, amely a -39- nyílásban hat és -22-zárókeréken elforgathatóan ágyazott -24- villával működük össze. E -24- villa másik ága a -22- zárókerék kerületén túlnyúlik. A -22- zárókerék forgatásával tehát a -G- lemez minden egyes lépéskor adott mértékben elmozdul. Abban a pillanatban azonban, amikor a -32-kilincs a -22- zárókerék kerületén lévő kivágáshoz ér és csupán a -23- zárókerékbe kapaszkodik, ami akkor áll elő, amikor a feljegyzési oszlop lezáródásával a -G- lemez visszamozgatásána'k kell bekövetkeznie, a -22- zárókerék felszabadul, aminek következtében a két zárókerék fogazata ellenkező értelmű mozgásba jön. Mivel azonban a két zárókérék fogai már nem állnak egymással fedésben, sem: a -32-, sem a -33- kilincs nem kapaszkodhatok, úgyhogy a -22- záró-
