141015. lajstromszámú szabadalom • Feljegyző és megismétlő sakktábla
2 141015. játéikosnak célszerűen másszínű ceruzája van. Amikor a játékosok feljegyzéseiket már eszközölték, a feljegyzési lapot kézzel vagy más módon oly mértékben eltoljuk, hogy a bejegyzett jelzések éppen eltűnnek, mire a következő bejegyzéseik végezhetők el. Ez esetben tehát a feljegyzési lapon minden egyes mező számára a bejegyzések egy-egy oszlopa keletkezik, az egész sakktábla számára tehát 64 egymással párhuzamosan futó oszlop. Az egyes mezőknek a feljegyzési laphoz való hajlásszögét úgy kell megválasztani, hogy az egymásra követkéz^ mezőik bejegyzései egymást le ne fedjék. A feljegyzési lapnak a sakktáblakeretből való kivétele után a játszma természetesen minden további nélkül nem olvasható le, minthogy nem lehet azonnal látni, hogy az egyes bejegyzések milyen sorrendben keletkeztek és milyen figurákhoz tartoznak. Ha azonban a feljegyzési lapot megint behelyezzük a sakktáblakeretbe és a figurákat a szokott módon felállítjuk, akkor az előtt a figura előtt, amely az első lépést tette, az ablakocskában jelzés jelenik meg és ez a jelzés egyidejűleg a figura által elfoglalandó mezőben is láthatóvá válik. A feljegyzési lap elmozgatása után ismét az előtt a figura előtt jelenik meg jelzés, amelynek a második lépést kell elvégeznie. Ily módon az egész játszma simán kialakul és folyamatosan ismételten lejátszható, úgyhogy a találmány szerinti sakktábla tulajdonosa bármikor abban a helyzetben van, hogy a korábban játszott játszmát változatlan élvezettel megismételje anélkül, hogy minden egyes lépés előtt a figurák állásához az eredeti és megismételt játszmában tartozó koordinátákat meg kellene! határoznia. Ezenfelül a megismételt játék kapcsán1 a koordináták könnyen megállapíthatók és pl. közlés céljaira feljegyezhetők. Az 1. ábra a! találmányi gondolatot vázlatosan, annak legegyszerűbb kiviteli alakjában szemlélteti. A 2.—5. ábrák a találmányi gondolat gyakorlati kivitelezésének néhány részletét tüntetik fel. A 2.—4. ábrák olyan feljegyző sakktáblát szemléltetnek, amely lapos szekrényből áll, amelyben azonbani a négyzetes sakktábla-mező a szokott módon a tábla éleivel párhuzamosan fekszik. Ez esetben azonban a feljegyzési lapot mozgatjuk a sakktábla-mező és a szekrény oldalaihoz képest ferde irányban. A sakktábla szekrény oldalfalaiban1 két, egymáshoz képest eltolt, hosszanti nyílás van elrendezve, amelyeken át a -C- feljegyzési lap behelyezhető és kivehető. A -B- sakktábla síkja alatt -A- vezetőlemez foglal helyet a1 feljegyzési lap számára, melynek szélei felfelé meg vannak hajlítva. A feljegyzési lapot lehet ugyan minden egyes lépés után kézzel is mozgatnunk, ez esetben azonban az előretolások nem mindig egyforma mértékűek. A feljegyzési láp elmozgatásához előnyösen önműködő, a 2., 3. és 4. ábrán — utóbbiak a 2. ábra oldalnézetei — feltünte tett berendezést használhatjuk. A feljegyzési lapot két, mozgási irányára merőlegesen elrendezett henger között vezetjük, melyek egyike az -5- henger. Ez a sakktáblalemez -10- nyílásában van elrendezve'és rugózott csapágyak segítségével van csapágyazva. Erre a hengerre a feljegyzési lapot kizárólag az alatta lévő és a forgatható -2- tengely által hordott -1- henger szorítja rá, amely a feljegyzési lap mozgási irányára merőleges irányban fekszik, mimellett a tengely a sakktábla-szekrény mindikét oldalán két -3- függőleges hoszszanti nyíláson vezetődik ki. A -2- tengely a -4-rugók hatása alatt áll, amelyek azt felfelé nyomják és ezzel az -1- hengert az -5- hengerre szorítják. Ha a -2- tengelyt a -4- rugók hatásával szembeni lenyomjuk, a feljegyzési lap a hengereik közé bevezethető, illetve visszafelé mozgatható. A fljegyzési lapot minden egyes lépéskor a -2- tengely elmozgatásával, az annak két végén elrendezett gombok, vagy -9-emelőkarok segítségével foganatosítjuk, amelyek mindegyik játékos számára a sakktáblaszekrény két ellengező végén vannak elrendezve. Mindkét -9- emelőkar forgatható tengelyre van erősítve, amelyen ezenkívül a -8- kar van elrendezve. Ez utóbbi a -7- kilincs segítségével a -9- emelőkar minden egyes lenyomása alkalmával a -2- tengelyre erősített kis -6- fogaskereket tovamozgatja. Az egyes mezőik feljegyzési ablakocskáit természetesen úgy kell méretezni, hogy a feljegyzési vonal ne legyen hosszabb, mint egy mező oldalának 1/8-a. A találmányi gondolat további kiviteli alakja azt a különleges esetet szemlélteti, amikor a feljegyzési lap alak és nagyság szerint a sakktáblamezőnek felel meg és a sakktáblamező és a feljegyzési lap viszonylagos elmozgása csupán egyetlen egy mező határain belül következik be, úgyhogy egy és ugyanazon mező feljegyzései, különféle elrendezésben, ugyanolyan nagyságú felületre kerülnek, mint amilyen, e mező alatt fekszik. Ez esetben a megfelelő mozgást akár a feljegyzési lap, akár a sakktábla végezheti. Az utóbbi esetben a tábla a feljegyzési laphoz képest mozgatható. E második kiviteli alakot az 5. ábra szemlélteti. A -D- feljegyzési lap helytállóan, pl. kapcsok segítségével van az -E- alaplemezhez erősítve, amelynek méretei a lap méreteiinéi valamennyivel nagyobbak. Az -E- alaplemezen középen, két egymással szemben fekvő oldalél között a -11- vezetés van,- amelynek méretei közelítőleg egy mező méretének felelnek meg. Ebben az -E- alaplemez felett elrendezett -F-sakktábla megfelelő -12- szerve mozog. A -11-vezetés pl. több párhuzamos -13- horonyból vagy rovátkából áll, amelyekben a gombalakúra kiképzett -12- szerv mozog. A vezetést nyeregalakúra is formálhatjuk, amely esetben a -12-szerv ezen mint lovas mozog. E szerv mozgása először valamely -13- horony vagy borda mentén megy végbe, mimellett a sakktábla-lemez csak oly mértékben tolódik el, hogy a megelőző feljegyzés fedésbe kerüljön. Ha a -12- szerv az első -13- horony, vagy borda végére érkezett, kézzel vagy rugóbehatással a kivezető horony vagy borda kezdőpontjára toljuk el, amiilkoris a
