141009. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

2 141009. nénk. A közeg útjainak hosszát p. akkor is ezen a módon választhatjuk meg, ha a közegnek nagyon csekély értékű viszkozitása van. Ha a közeg a fal vagy falrész hűtésénél kizárólag vagy lényegében csak a falon lévő hőkicserélő eszközökkel áll benső érintkezésben, tehát nem a fallal magával, úgy e falrész felülete, amelyen ezek az eszközök el vannak rendezve, legalább is a teljes falfelület felét teszi ki. „Hengeren" a jelen összefüggésben olyan felületet kell érteni, amely egy vonalnak valamely zárt törés nélküli vagy tört vonal mentén való, öfimagával párhuzamosan történő mozgatásával keletkezik, vagy pedig egy olyan felületet, melynek alakja legalábbis közelítőleg ilyen. Avégett, hogy azt az ellenállást, amelyet a közegnek le kell győznie, kis értéken tartsuk, a találmány szerinti hőkicserélőben nagyszámú, rövid, párhuzamosan kapcsolt utat biztosítunk a közeg számára. Ennek az a következménye, hogy a közeg sebességei csekélyek maradnak, ami a hőkicserélést elősegíti. Annak elkerülése végett, hogy a felületegységenkénti hőáram ne érjen el rrieg nem engedhető értéket, a találmány szerinti hőkicserélőt úgy szerkesztjük meg, hogy a hengeres fal felületének legalább is fele részén a közeg a fallal, illetve az e falon lévő hőkicserélő eszközökkel benső érintkezésben álljon. Az a fal, amellyel a közeg hőkicserélő érintkezésben van, sima vagy pedig mint már említettük hőkicserélő eszközökkel ellátott is lehet. E hőkicserélő eszközök pl. kiugró részekből, így pl. bordákból állhatnak. A hőátadás megnövelésére bordák önmagukban már ismeretesek. A találmány szerinti hőkicserélő előnyös tulajdonságai folytán azonban emellett rövidebb kiálló részekkel lehetnek elegendők, mint az ismert hőkicserélőknél. Eltekintve az anyagmegtakarítás ennek következtében általában elért előnyétől, azt a járulékos előnyt is elérjük, hogy a kisütőcső fémrészeinek kapacitásai jelentékenyen 'kisebbek, mint ha az edtíig ismert konstrukciókat alkalmazzuk. Bizonyos esetekben a jelen találmány alkalmazásakor a szokásos folyadékhűtést, mely általában számos bonyolultsággal jár, gáz vagy levegőhűtéssel helyettesíthetjük. A találmány szerinti kisütőcső egy kiviteli alakjánál a hfitendő falrész külső oldalán nagyszámú kiálló részt rendezünk el. mimellett az ezek között a kiálló részek között a hűtőközeg számára rendelkezésre álló utak részben olyan csatornarendszerhez csatlakoznak, melyben annak a környezetnek nyomásához kéoest. melyben a cső helyet foglal, eltérő nyomást tartunk fenn. Ennél a kiviteli alaknál tehát a hűtőközeget mesterségesen keringtetjük: így pl. az említett csatornarendszerben ventillátor (szellőző) rendezhető el. Különösen ennél a kiviteli alaknál jelentkezik az az előny, hogy a cső szóbanforgó falrészónek hűtése különösen hatásos; különösen nagyteljesítményű csöveknél gyakorlatilag mindig ilyen mesterséges keringtetést alkalmazunk. A kisütőcsövet hozzávezető és elvezető csatornarenlszerrel láthatjuk el, de a hűtőközeg részére csupán egyetlen csatornarendszer is alkalmazható, mely ebben az esetben vagy kizárólag a közeg hozzávezetésére vagy pedig elvezetésére való. Ebben az esetben a hűtőközeg hozzávezetése vagy elvezetése közvetlenül a környezetbe torkollik, amelyben a cső el van rendezve. A találmány szerinti kisütőcső egy kiviteli alakjánál a csatornarendszer falait közfalak alkotják, melyek a cső hűtendő falrészén lévő kiálló részeket körülveszik vagy közöttük feküsznek. Már említettük, hogy a találmány alapját tevő felismerés alkalmazása útján olyan hűtőrendszerhez juthatunk, melynek sokkal kisebb méretei vannak, mint annak, melyet az edldig szokásos eljárással hűtött kisütőcsöveknél alkalmaznak. Ha aránylag csekély teljesítményű kisütőcsőről van szó, a találmány szerint általában lehetséges, hogy a cső és a megfelelő . hűtőszerkezet felépítés szempontjából egyetlen egységet alkossanak. Nagyobb teljesítményű kisütőcsövek esetében a kísütőcsőnek a hozzátartozó hűtőrendszerrel való összeépítése, mely hűtőrendszer tehát a közeg útjait alkotó szervekből és egy vagy több csatornarendszerből áll, nem mindig lehetséges. Ebben az esetben a csövet és az említett eszközöket különálló építési elemek alkothatják. így pl. elképzelhető, hogy az ilyen kisütőcső hűtendő alkatrészét, tehát általában anódáját, a szokásos módon alakítjuk ki és azt a hűtőrendszer megfelelő méretezésű üregében rendezzük el. Az utóbb említett esetben a hűtőrendszer csatornarendlszerének részei előnyösen szigetelőanyagból készíthetők avégett, hogy á cső villamos tulajdonságait hátrányosan ne befolyásolják. Ha azonban a cső és a hűtőrendszer felépítés szempontjából egyetlen egységet alkotóan van kiképezve, úgy a hűtőrendszer kicsinyre való méretezése következtében gyakran lehetséges, hogy az egész hűtőrendszer részeit fémből, pl. rézből állítsuk elő. Más lehetőség abban van, hogy a kiálló részeket pl. bordákat az anódára erősítsük és a hűtőközeg hozzá- vagy elvezetésére való csatornákat alakítsuk ki különálló szerkezeti részekként. Ebben az esetben a bordák többnyire fémből, pl. rézből vannak, mimellett a csatornák falait szigetelőanyagból állíthatjuk elő. Ha pl. a kisütőcső hűtendő részének igen nagy hosszúsága folytán időegységenkint igen nagy mennyiségű hűtőanyagot kell a hfitendő csőrész mentén elvezetni és ennek következtében annak veszélye áll fenn, hogy a csatornarendszernek igen nagy sugárirányú méretei lesznek, a találmány szerinti kisütőcső egy további kiviteli alakja szerint ajánlatos ezt egynél több csatornarendszerrel ellátni, mimellett ezeket a rendszereket egymással párhuzamosan kapcsoljuk. A fent ismertetettekből következik, hogy a találmány lehetővé teszi valamely kisütőcső hűtőrendszerének az eddig lehetségesnél sokkal kisebbre való méretezését. Számos olyan eset-