141009. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

x-xxv/u^« V ben, ahol eddig a kisütőcsőhöz folyadékhűtést alkalmaztak, most lehetségessé válik a gázhűtés használata. A hűtőrendszer kis méreteinek kö­vetkeztében értelemszerűen annak hökapacitasa is csekély. Mármost pl. a villamos áramszol­gáltatás megszakadása esetén fennállna annak lehetősége, hogy a hűtőközeget a hűtőrendsze­ren átáramoltatott ventillátor ennek következ­tében megálljon. Bár a feszültség megszűnése­kor a kisütőcső is működésen kívül kerül, benne azonban oly nagy melegmennyiség lehet tá­rolva, hogy ez a melegmennyiség, ha a hűtő­rendszerbe jut, azt megrongálja, így pl. a for­rasztási összekötetések megolvasztása vagy más hasonlók útján. Ennek következtében va­lamely telepben, mely egy vagy több a talál­mány szerint hűtött kisütőcsővel van ellátva, ajánlatos olyan rendszabályok alkalmazása, hogy a kisütőcsövek működésen kívül helye­zése után, függetlenül attól, hogy a villamos feszültség rendelkezésre áll-e vagy sem!, a hűtőközegáram még egy ideig keringésben ma­radjon. Ez pl. úgy érhető el, hogy a ventillátor­tengelyen olyan tömegű lendítőkereket rende­zünk el, hogy a kívánt eredmény bekövetkez­zék. A találmány értelmében a hűtőközeg­nek a hűtendő falrész, vagy pedig az ezen a csőrészen lévő hőkicserélő eszközök mentén lévő párhuzamosan kapcsolt útjai a csőten­gelyre lényegében harántirányban futhatnak. Felépítés szempontjából ez pl. úgy foganatosít­ható, hogy a hűtendő falrészen több gyűrű­alakú lemez van elrendezve, melyeket egymás­tól köztér választ el. Az is lehetséges, hogy erre a csőrészre egy vagy több élére állított fémszalagot tekercseljünk fel és rajta megerő­sítsünk. Hogy az ilyen kiviteli alakoknál a csa­tornarendszereket kialakítsuk, a találmány ér­telmében azoknak a szerveknek külső oldalai­nál, melyek a hűtendő csőrészen a hűtőközeg számára a párhuzamosan kapcsolt utakat al­kotják, a csőtengellyel lényegében párhuzamo­san nyúló, előnyösen háromszögletes több köz­falat rendezhetünk el, melyek akként működ­nék együtt a többi közfalakkal, hogy a hűtő­közeg hozzávezetésére egy bizonyos számú csatorna és annak elvezetésére ugyancsak több csatorna jön létre. Emellett a csövet a közfa­lakkal a hűtőközeg számára való hozzávezető vezetékhez és elvezető .vezetékhez csatlakoztat­hatjuk, mimellett egy ventillátor útján a hűtő­közegnek a hűtendő csőrész mentén való áram­lása lép fel. Általában előnyös a ventillátort nyomóvezetékben, nem pedig egy szívóvezeték­ben elrendezni, mert a hideg, tehát a cső által lealott meleggel még fel nem hevített hűtő­anyag térfogata jelentékenyen kisebb a cső által már felhevített hűtőanyag térfogatánál. Azok a közfalak, melyek tehát a találmány legutóbb említett kiviteli alakja szerint a hűtött csőrész tengelyével lényegében párhuzamosan futhatnak, ebben az esetben egyenlőszárú háromszög alakjában képezhetők ki és akként rendezhetők el a csőtengelyhez viszonyítva, hogy e háromszög csúcsszögének felezője a csőtengelyt merőlegesen metssze. A közfalak ilyen kialakítása általában a közfalak igen kis felületét engedi meg, minek következtében a csőnek, mely ilyen hűtőrendszerrel van ellátva, csekély villamos kapacitása van. Ez a kivitel akkor arra is különösen alkalmas, hogy a köz­falakat és a hűtendő csőrészt egyetlen egység­ként alakítsuk ki. A közfalak ekkor általában fémből készülnek. Ha egy kisütőcső, melynél a hűtendő falrész igen nagy, a fentismertetett módon a hűtőközeg hozzávezetésére és elvezetésére két-két csator­narendszerrel látandók el, úgy a találmány egy másik kiviteli alakja szerint ajánlatos két ilyen csatornarendszernek egy-egy közös hozzáve­zető vagy elvezetővezetékhez való csatlakozta­tása, mely vezeték a hűtendő csőrészt hengeres dobozként veheti körül. A találmány értelmében az is lehetséges, hogy a hűtőközeg számára való párhuzamosan kapcsolt utakat lényegében párhuzamosan! rendezzük el a hűtendő csőrész tengelyével. Az ezeket az utakat alkotó eszközök egy vagy több, zegzugosán hajtogatott fémszalag­ból állhatnak, melyek pl. forrasztás útján van­nak a hűtendő csőrészre erősítve. E szervek körül, melyek tehát a hűtőközeg párhuzamosan kapcsolt útjait alkotják, a találmány értelmében több kamra alakítható ki, melyek váltakozva a hűtőközeg hozzávezetésével, illetőleg elvezeté­sével állnak összeköttetésben. Emellett a kam­ráknak a csőtengelyre merőlegesen álló falait célszerűen derékszögű, előnyösen négyélű, le­mezalakú szervekből képezhetjük ki. A kamrák külső falait alkotó közfalak a találmány szerint a lemezalakú szervek áthajlított részeiből áll­hatnak. A kamrák külső falaihoz csatlakozhatik a hűtőközeg számára való két hozzávezető- és / vagy elvezető-csatorna. Megemlítendő, hogy a jelen találmány sze­rinti hűtőrendszer nemcsak adócsövek hűtésére, hanem röntgencsövek, egyenirányítócsövek stb. hűtésére is alkalmas, röviden kifejezve, vala­mennyi olyan esetben, amikor valamely kisütő­cső hatásos hűtése kívánatos. A csatolt rajzokon szemléltetett kiviteli pél­dákra utalással az alantiakban a találmányt részletesebben ismertetjük. Az 1. ábra egy a találmány szerinti kisütőcső hűtésére való rendszert szemléltet vázlatosan. Ez a hűtőrendszer a kisütőcső tanodájának hűté­sére van alkalmazva, mely kisütőcső a 2. ábrán vázlatos oldalnézetben, a 3. ábrán pedig a 2. ábra X—X vonala mentén vett metszetben lát­ható. Az 1. ábra szerinti rendszerrel van a 4. ábra szerinti kisütőcső is hűtve, mely kisütő­csőnek a 4. ábra XII—XII vonala szerinti met­szetét az 5. ábra szemlélteti. A 6. ábra a talál­mány szerinti kisütőcső némikép módosított ki­viteli alakját szemlélteti, melynél ugyancsak az 1. ábrán látható rendszer szerinti hűtés kerül alkalmazásra. A 7. ábrán a találmány szerinti hűtőrendszer egy másik kiviteli példája látható. Ez a hűtő­rendszer a találmány szerinti kisütőcsőnek a S. ábrán látható példaképem kiviteli alakjánál

Next

/
Thumbnails
Contents