140947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémburkolat alkalmazására villamos kábelek bélvezetékein

* 140947. B oldalán sorakban fekszenek és az egyik oldal görgői a másik oldal görgőihez képest eltoltak. Amint a 2. ábrából világosan kitűnik, külön vázakon két külön görgőcsoport van, melyek egyikéneik egymással szemben fekvő görgői a cső pályája alatt és fölött foglalnak helyet és így a cső görbe helyeit függélyes síkban tudják „kivasalni", míg a másik csoport egymással szemben fekvő görgői a csőtől balra és jobbra vannak és így vízszintes síkban végzik a kiegyehesífést. A két tartóváz, a fekvésüktől eltekintve, lényegileg azonos' kialakítású. Mindegyik csoportban a két sor 48 görgői sorónkint állandó helyzetűek, maguk a sorok azonban egymáshoz képest állíthatók, mégpedig úgy, hogy az egyik sor (a függélyes tartóváznál az alsó), a másik sorhoz közelíthető, ill. attól távolítható, az utóbbi sor pedig az elsőnek említett sorhoz képest kibillenthető. A gyakorlatban a két sort úgy állítjuk be, hogy egymással párhuzamosak legyenek, vagy a cső bevezetésének helyén kissé távolabb legyenek egymástól, mint a kivezető helyen. A kivezető• végen a sorok távolsága egymástól éppen csak akkora, hogy a már egyenes cső át tudjon haladni közöttük. Ekként a cső, miközben a sorok 'között végighalad, az egyik síkban fokozatosan kiegyenesedik. A görgők korlátolt tengelyirányú mozgást is végezhetnek és így a mindenkori egyénesítési síkra merőleges síkban is .igazodhatnak-a cső görbeségéhez. Változatképen alkalmazhatnánk perem nélküli, hosszúkás görgőket is. A cső, miután ekként előbb az egyik csoport sorai, majd a másik csoport sorai között áthaladt, gyakorlatilag egyenes. Ami a részleteket illeti, mindegyik csoportban azt a görgősort, amely a másik felé közelíthető vagy attól távolítható, a 49 lemez elülső felületére, míg a másik sort az 50 lemez elülső felületere szereljük. Ezt a két 49, 50 lemezt hátlapjukkal a közös 51 alaplemezre szereljük. A 49 lemezt ennek végéin alkalmazott egy-egy 53 ha• sítek és ezeken-átnyúló, az alaplemezből kiálló 52 csapszegek révén erősítjük fel. Az 53 hasítákok olyan irányban egyenesek, hogy a kívánt egyenesvonalú beállítást érjük el. Az 50-lemezt pedig ennek 55 hasítékain átnyúló, az alaplemezből kiálló 54 csapszegek révén szereljük az' alaplemezre. Az 55 hasítékok olyan görbe vonal mentén fekszenek, amely a kívánt billentő beállítást teszi lehetővé. A 49, 50 lemezeket csavaranyák útján rögzítjük beállított helyzetükben. A 49 lemezt 56 kézikerékkel, nem ábrázolt átviteli elemek útján állítjuk be és hasonló módon történik az 50 lemez beállítása is.57 kézikerék segítségével. A 13 feszítőszárnak (11. ábra) egymástól tengelyirányban közzel elválasztott két, gyűrűalakú 58, 59 eleme van, melyek viszonylagosan elforgathatok, de tengelyirányban egymáshoz képest nem mozdíthatók el. Az 58 elem diametriálisan szembenfekvő kerületi helyein kiálló 60 peckeket vagy nyúlványokat a T cső végére feszíthető 62 drótszövet-burkolát külső végéből hosszirányba» kinyúló 61 huzalok végéhez erősítjük. Az 59 elem kerületén is egymással szemben egy-egy 63 pecek vagy nyúlvány van; ezekhez az U-alakú (?4 kengyel végeit kötjük, mely kengyelt másrészt az L2 vontató zsinór végéhez csatlakoztatunk. Ilymódon a T cső vége tengelyirányban csatlakozik az L2 vontató zsinór végéhez, de ugyanakkor mind a cső, mind pedig a -vontató zsinór a saját tengelye körül szabadon beállhat és így forgatónyomatéktól mentes. Az 1.1 vontató zsinór szabadon tud a két 59, 58 elemen áthaladni a T csőbe. Az 58 és 59 elemek közötti kötés golyópályát foglal magában, mely az L2 vontató zsinór és a T cső közötti feszültség okozta nyomást felveszi, úgyhogy a két elem a nagy feszültség el-' lenére egymáshoz képest mindig elfordulhat. A vályúszerkezet (7. ábra) egy tömbben foglalja össze a T cső fővályúját, az Ll bélvontató zsinór 17 vályúját és a csatlöszervek visszave• zetésére való 36 vályút. E szerkezethez 65 járda is tartozik. A 18 csatlószerv (12. és 13. ábra) közzel, elválasztott két, kiaxiális 66 agyból áll, melyeket. egy darabból való, hosszúkás, csónakalakú 67 rész köt egymáshoz. Az agyak furatán átha' ladó, csőalakú 68 tagok az agyakban elfordulhatnak, die tengelyirányban nem végezhetnek lényegesebb elmozdulást. A 68 tagok külső végén, egymással szemközt, 69 peckek vagy nyúlványok vannak, melyekhez 70 huzalok végét kötjük. E huzalok hosszirányban indulnak ki a 71 drótszövet-burkolatok végéből, mely burkolatok, a 13 feszítőzár 62 burkolatához hasonlóan, az egymáshoz csatolandó T csövek vége fölé feszíthetők. Ámbár tehát a^ csövek végei egymáshoz vannak! csatolva, azok a tengelyük körül beállhatnak és így forgatónyomatéktól mentesek. Amint a 13. ábrán látható, az Ll vontatózsinór és a C bél szabadon áthaladhatnak a megfelelő, csőalakú 68 tagokon, a hozzájuk, tartozó csövekbe. A csőalakú 68 tagok és a 66 agyak között a csövektől eredő feozitás következtében előidézett nyomást 72 golyópályák veszik fel. A T csövek vége a 68 tagok külső végébe nyúlhat é,s ennek mélyedésébe illeszkedhetik, ami megkönnyíti a. bél és a vontatózsinór bevezetését a csövekbe és megakadályozza azt, hogy a csövek széle a belet és'a vóntatózsinórt megsértse. A helytálló 19 szorító (6. ábra) kevés magyarázatot igényel. Ez; csupán 73-alsó és 74 felső szorítófélből áll, melyek összezárhatok. Mindegyikükben félhengeralakú- 75 mélyedés van, melyek, egymást kiegészítve a T csövet átölelik és megfogják. A 73 szorítófelet az alapzathoz erősítjük, a 74 szorítófelet pedig 76 csuklók révén csatoljuk a 73 darabhoz, hogy azt nyithassuk és zárhassuk. A 74 darab meghúzására a —. derékszögű négyszög három oldala alakjában megvalósított—77 feszítőtag végeit csuklósan erősítjük a 73 darabhoz, úgyhogy a feszítőtag középrésze a 74 darab 78 bütyökfelületével kapcsolódva a 74 darabot a .73 darabhoz szoríthatja. A 77 feszítő-tagnak 79 fogantyúja van. •••.'•-