140930. lajstromszámú szabadalom • Azonos irányban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására
4 :';":> ".': : : ; ''''.'•''v r : ;•' :''':'". Í40ÖM. ••• nem különösen feltűnők és azokat a kereskedelemben általában nem is veszik észre. A legtöbb szövött textilanyagnak vagy ugyanannyi vagy több láncfonaluk van,, mint vetülékfonaluk, úgyhogy a sűrűség szempontjából a .találmánynak csaknem valamennyi jellegzetes alkalmazási esete a 4. ábrán látható vászonkötés (ahol a lánc-, illetőleg a vetülékfonalak végeinek hüvelyenkénti száma ugyanannyikés az ; 5. ábra szerinti vászonkötés közé esik (ahol a lánc- és vetülékfonalvégek hüvelyenkénti végl?száma 2:1).'Emellett a modern fonó és szövő ^felszerelésen való gyártás szempontjai figye;; Iembevételével csaknem valamennyi anyagban és különösen az ipari anyagokban mindeddig v a láncfonalak vastagabbak, mint a vetülékfonalak. Ugyanilyen okból a lánc sodrata csakneiní állandóan nagyobb volt, mint a vetüléksodrat, • úgyhogy a gyakorlatban „láncsodrat" egyértelmű a magas sodrattal, míg a „vetüléksodrat" ; egyértelmű az alacsony sodrattal. A találmány fentemlített alapelvei alapot nyújtottak egy matematikai egyenlet levezeté-. 'sere, mely gyakorlati szempontból általános útmutatóul szolgál a találmány eredményes alkalmazására és használatára a nem göndörödő anyagok tényleges gyártása terén. Az egyenlet a következő: ahol Ma sodrattényező, N a fonal finomsági száma, E a fonalsűrűség (a fonalvégek száma „ hosszegységeinként az alábbiakban angol hüvelyenként), végül w és f a láncra, illetve a vetül ékre utalnak. Ha a fonalaik bármelyik rendszere különböző vastagságú vagy sodrattényezőjű fonalakat tartalmaz, szükséges, hogy mindegyik fonalrendszer hasonló fonalaiból álló minden egyes csoportot külön vegyünk figyelembe és azok eredményeit összeadjuk, hogy mindegyik csoportra megkapjuk a teljes tényezőt. Az egyenletben alkalmazott sodrattényező ugyanaz, amit a textiliparban használnak, tehát értéke a fonál egy-egy hüvelykjére (24,4 mm) eső sodratok számának és a fonal finomsági száma (pamutrendszer) négyzetgyökének hányadosával egyenlő, mimellett az egyenlet céljaira és ebben a leírásban, valamint az igénypontokban mindenféle fonál vastagságát a pamutrendszerben fejezzük ki, így pl. 350 denier finomságú műsélyemfonalat közelítőleg 15/1 számú fonalként osztályozunk és a sűrűséget (fonalvégszámot) úgy kell érteni, nogy az a megjelölt irányban futó vonalak számát jelenti az anyagnak sgyegy* hüvelykjére (25,4 mm-ére). A találmány alkalmazásánál és felhasználásánál nem szükséges feltétlenül szigorúan ragaszkodni a tökéletes egyenlőséghez, minthogy a gyakorlatban szükségszerben találkozunk az egyenlettel meghatározott egyenlőségtől való eltérésekkel, úgyhogy a végső próba az, hogy valamely adott anyag az itt ismertetett és igényelt találmány alapelveit és jellegzetességeit megtestesíti-e vagy sem. Keményített áruk gyártására, melyekre ez a találmány főként irányul, különböző keményítés! módszerek ismeretesek, melyek elvileg három főcsoportba oszthatok. Az első és legszokásosabb módszer vízben oldható rétegnek vagy bevonatnak az alapanyagra való felvitelében van. Ez a csoport magába foglalja a keményítők, különböző szokásos kikészítő mézgák, valamint cukrok, stb. vizes oldatait. Az ezekkel a termékekkel kapott keményítés elvész, ha az anyagot kimossuk. A második módszer vízzel hordozott, vízben oldhatatlan anyagnak az alapanyagra való felvitelében van. Különböző gyanták, mint pl. fetiolformaldehid, karbamidformaldehid, kazeinformaldehid, valamint metafcrilátok használatosak erre a célra. Minthogy ezek a vegyszerek vagy már alkalmazásukkor is vízben oldhatatlanok, vagy pedig alkalmazásuk után oldhatatlanokká vannak téve (szokásosan az anyag hevítése útján), az elért keményítés nem távolodik el azonnal vagy könnyen, ha a terméket kimossuk. Az ilyenfajta vízben oldhatatlan anyagokkal elért hatásokat tartós kikészítésnek nevezik, bár sorozatos, pl. 10—25, mosás után ezek a gyanták fokozatosan kivevődnek az anyagból és hatásaik eltűnnek. A két módszer egységes vagy kevert anyagokhoz vagy fonalakhoz egyaránt használható, melyeket bármiféle textilrostokból készítettek, beleértve a pászmás vagy pászmákra („Stapel") vágott természetes vagy szintetikus celllulózerostokat, valamint az alább említendő folytonos szálakat is. Ebbe a körbe beleértendők a selyem, a természetes gyapjú vagy a kazeingyapjú (Aralac), a nylon, valamint más, nem cellulózajellegű szintetikus rostok vagy szálak, mint pl. vinilacetát- és vinilklorid-kopolimérek, továbbá a vinilidénklorid, így pl. azok, melyeket Vinyon és Sarán néven hoznak forgalomba, sőt még a szervetlen rostok is, mint pl. az üveg vagy azbeszt is, bár e nem cellulózajellegű rostok közül egyikben sem lép fel vizes duzzadás és a göndörödés megfordulásával járó keményedés. A harmadik módszert csupán olyan anyagok keményítésére használják, melyeket olyan fonalakból szőttek vagy amelyek olyan fonalakat tartalmaznak, mely fonalak — esetleg más rostanyagokkal keverten — gyapotból vagy más természetes cellulózarostból, mint pl. szizálból, ramiból, kenderből vagy jutából vagy szintetikus cellulózarostokból, mint viszkózából, *rézoxidammonium-műselyemből vagy más regenerált cellulózarostokból (akár pászmákra vágva, akár folytonos szál alakjában), vagy cellulózaészter rostokból (akár pászmákra vágva, akár folytonos szál alakjában), mint pl. eellulózacetátból, cellulózbutirától, vagy cellulózpropionátból vagy ezek keverékeiből vagy kopolimérjeiből készültek. Ez a módszer olyan vegyszer alkalmazásával jár, amtely a celhilózarostokat
