140930. lajstromszámú szabadalom • Azonos irányban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására

140930. Ä magukat duzzasztja és kocsonyásítja (zsaletini­zálja). Ha e vegyszert semlegesítik vagy kilú­gozzák, a cellulóza újból kicsapódik és a fona­lak vagy cellulózarostjaik többé vagy keyésbbé összetapadnak és az egész anyag1 jellegzetesen megkeményedik, bár nem szükségképen egyfor­mán mindkét irányban. Minthogy a keményítő közeg ebben az esetben maga a cellulóza, ez a­keményítési mód általában a legjobb, amennyi­ben mosásállóságról van szó. Ilyen „ömlesztő"'­szerekként igen tekintélyes számú ismert és a textiliparban használt vegyszer áll rendelke­zésre erre a célra, így pl. pamutáruk kezelésére cinkklorid vagy más ömlesztő szerek, mint pél­dául a rézoxidammonium (réztetraminhidroxid) vagy kénsav, használható. Más példák a kevert savak (salétromsav és kénsav), a foszforsav, nátronlúg oldat —10 C° hőmérsékleten, alcium­tiocianát és mások. Természetesen nem szabad erősen alkalikus ömlesztőszert használni olyan anyagoknál, melyek gyapjú vagy kazeingyapjú (Aralac) típusú rostokat tartalmaznak. Ömlesz­tőszereknek a cellulózarostokra, mint pl. mosott pamutra és műselyemre gyakorolt hatása a szö­vetkikészítő iparban jól ismert és azt az ipar­ban duzzasztás", ömlesztés, zselatinozás vagy pergamentezés néven említik, de azt itt általá­ban ömlesztésnek nevezzük. Az e különböző szerek használatánál követett módszerek vagy eljárások eltérőek, de a körülményeket minden egyes esetre alaposan kidolgozták és azok jól ismertek a szakmában járatosak előtt. így pl. a cinkkloriddal ömlesztett cellulóza-anyagokat' "a kezelésnek több órán át teszik ki, míg a kénsav­val kezelt cellulózaösszetételű árukat csupán pár másodpercig kezelik. A cellulózarostokat, valamint cellulózafonalakat tartalmazó anyagok keményítése végett elérni kívánt hatás a keze­lések mindhárom típusánál egy összetett duz­zasztó és felületes oldó hatás, mely a rostok­nak bizonyos fokú összetapadását eredményezi. Közönséges textilanyagok esetében az egyes fonalak arra törekszenek, hogy bizonyos mér­tékben kicsavarodjanak. Ha az anyag vízzel nedyesítődött és a fonalak ennek következtében megduzzadtak, vagy azokat valiamely más fo­lyékony közeg megduzzasztotta, a fonalaknak a kisodródásra való törekvése, növekszik. Ha a közönséges fonalak átmérője csökkenni tudna, e fonalak kisodródásra való törekvése hasonló­képen csökkenne, és oly mértékben is lecsök­kenhetne, hogy a fonalak ténylegesen szoro­sabbra igyekeznének sodródni. Ez az^oka an­nak, hogy a textiláruban a duzzasztott és ke­ményített fonalak a száradás és az ezzel járó átmérőcsökkenés következtében szorosabbra igyekeznek sodródni. A fonalak rostjai egymás­hoz vannak tapadva, úgyhogy azok „egyszálat" („monofilament") közelítik meg. Az ilyen ösz­szeragadt fonálban hüvelyenként két vagy há­rom sodrat számottevő csavarást (torziót) okoz, míg a közönséges lágy pamultfonalakban hüve­lyenként két vagy három sodrat nem idéz elő észrevehető csavaró (torziós) erőt. Ha a fona­lat, pl. cimtókloriddal megömilesztjük, ez a cink­klorid hatására megduzzad (mikor is kisodró­dási hajlama erősen megnövekszik), ezután a cinkkloridot kilúgozzuk, aminek következtében a fonalak egy bizonyos fokig duzzadt állapot­ban összeragadnak és megszilárdulnak (miköz­ben — ahogy a cinkkloridot eltávolítjuk — a fonal duzzadása fokozatosan csökken), és végül amikor a fonalat megszárítottuk, annak tényleges átmérője számottevően lecsökken. Ez alatt a száradási folyamat alatt következik be, hogy a fonal kisodródási hajlama eltűnik és a fonálnak szorosabbra sodródá'sra való törekvése jelentkezik, amely utóbbi törekvés, az összeta­padás folytán sokkal erősebb, mint az előző. A göndörödés megfordulásának, illetőleg a sodró­dási törekvés megfordulásának ez a fajtája lát­hatóan bekövetkezik, valahányszor a fonál elő­ször (akár az oldat vize, akár a kondenzálódás vize révén) megduzzad, majd keményedik, ille­tőleg összetapad, végül pedig száradás folya­mán tömörödik, ahol „tömörödlésen" azt ért­jük, hogy a fonal átmérője csökken, mimellett sűrűsége növekszik. A fentebb említett elvek és matematikai egyenlet alkalmazása céljából az ekként duzzasztott és keményített fonalak sod­ratirányát a szorosabbra sodródás irányában kell figyelembe venni. Ha a keményítés azon­ban duzzadás nélkül történik, az így keményí­tett fonalak ugyanabban az irányban fognak ki­csavarodni, mint a keményítős előtt. Különböző keményített anyagok készíthetők, melyek a láncbán vagy a vetülékben, vagy mindkettőben számottevő mennyiségben olyan fonalakat is tartalmaznak, melyek nem lettek duzzasztva és akként keményítve, hogy fordí­tott göndörödést okozzanak (szorosabbra sod­ródó fonalak); mimellett az ilyen anyagokban úgy a lánc, mint a vetülék 20%, 'vagy ennél több duzzasztott és keményített fonalat tartal­maz, melyeknek fordított anyag-göndörítő ha­tását általában a fentebbiekkel összhangban ki­egyenlítettük. Az ilyen esetekben a nem így ke­ményített fonalak viszonylagos mennyisége (csakúgy, mint sodratirányuk), mint jelentékte­len, nyugodtan figyelmen kívül hagyható, tekinT tettel a göndörítésre kifejtett, az azonos sodrat­irányú duzzasztott és keményített lánc- és ve­tülékfonalak hangsúlyozott és igen nagyon sok­kal nagyobb göndörítő hatásához képest vi­szonylag elhanyagolható hatásukra. Hasonlóké­pen, ha pl. mintázati hatás elérése végett, csu­pán kevés (a domináló) azonos sodratirányú lánc- és vetülékfonalakkal) ellentétbe sodrat­irányú, lágy fonalat iktatnak be, ezek elhanya­golhatók, minthogy az egyenletet számottevően nem zavarják meg. A jelen találmány gyakorlati megvalósításá­nál lényeges, hogy olyan láncfonalakat és Jetü­lékfonalakat alkalmazzunk, melyeiket egyöntetű kártolt huzatból nagy pontossággal meghatáro­zott finomságra és sodrattényezővel fonunk és azokat úgy szőjjük meg, hogy az anyagpálya valamennyi felületrészének felépítése pontosan egyöntetű legyen, minthogy ezektől a tényezők­től és egymáshoz való viszonyuktól függ, hogy az eredményt elérjük-e. Ismeretes, hogy még a

Next

/
Thumbnails
Contents