140929. lajstromszámú szabadalom • Ellentétes irányokban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására

149929: felhasználásánál nem szükséges feltétlenül ragaszkodni a tökéletes egyenlőséghez, minthogy a gyakorlatban szükségszerűen találkozunk az egyenletekkel meghatározott egyenlőségtől! való eltérésekkel, mimellett a végső próba az, hogy valamely adott anyag az itt ismertetett és igényelt találmnáy alapelveit és jellegzetességét testesíti-e meg. Keményített áruk gyártására, amelyekre ez a találmány főként irányul, 'különböző keményítési módszerek vannak, melyeket jól lehet három főcsoportba osztani. Az első és legszotkásosabb vízben oldható rétegnek vagy bevonatnak az alapanyagra való felvitelével jár. Ez a csoport magában foglalja a keményítők, a különböző szokásos kiikészítő mézgák, valamint cukrok stb. vizes oldatait. Az ezekkel a termékekkel kapott keményítés elvész, ha az árut kimossák. A második módszer vízzel hordozott, vízben oldhatatlan anyagnak az alapanyagra való felvitelében van. Különböző gyantáik, mint pl. fenolformaldehid-, karbamidformaldehid-, kazeinformaIhedid% továbbá alkid-gyanták és a metakrilátpk használhatók erre a célra. Minthogy ezek a vegyszerek vízben oldhatatlanok, már alkalmazásukkor is vagy pedig alkalmazásuk után oldhatatlanná vannak téve (szokásosan az anyag hevítése útján), az elért keménység nem távolítódik el azonnal, vagy könynyen, ha a terméket kimossuk. Az ilyen fajta, vízben oldhatatlan anyagokkal elért hatásokat „tartós kikészítésnek" nevezik, bár egy sorozat, mondjuk 10—25 mosás során ezek a gyanták fokozatosan kivevődnek az anyagból és hatásaik eltűnnek. E két módszer egységes, vagy kevert anyagokhoz vagy fonalakhoz egyaránt használható, melyeket bármiféle textilrostokból készítettek, beleértve a pászmás vagy pászmákra vágott, természetes vagy szintetikus cellulózarostokat, vagy (az alább említendő) folytonos szálakat is. Ebbe a körbe beleérthetők még a selyem, a természetes gyapjú, vagy a kazein-gyapjú (Aralac), a nylon, vagy más nem-cellulóza-jellegű szintetikus rostok vagy szálak, mint pl. a vinjl-acetat- és vinil-kloridkopolimérek, továbbá vinilidlén-klorid, mint pl. azok, amelyeket a Vinyon és Saram néven hoznak forgalomba, sőt még a szervetlen rostok is, mint pl. üveg vagy azbeszt. A harmadik módszert csupán olyan alapanyagok keményítősére használják, melyeket olyan fonalakból szőttek vagy amelyek olyan fonalakat tartalmaznak, mely fonalak — esetleg más rostanyagokkal keverten — gyapotból vagy más természetes cellulózarostból, mint pl. szizálból, ramilból, kenderből vagy jutából vagy szintetikus cellulózarostokból, mint pl. viszkózából, rézoxid-ammonium-műselyemből vagy más regenerált cellulőz-rostokbóli (akár pászmákra vágva, akár folytonos szál alakjában), vagy pedig cellulózaészter-rostokból (akár pászmára vágva, akár folytonos szál alakjában), mint pl. cellulóza-acetátból, cellulózabutirátból vagy cellulózápropionátból vagy ezek keverékeibő vagy kopolimérjeiből készültek. Ez a módszer olyan vegyszer alkalmazásával jár, mely a cellulózarostokat magukat duzzasztja és kocsonyásítja (zselatinizálja). Ha ezt a vegyszer semlegesítik vagy kilúgozzák, a cellulóza újból kicáhpódik, minek következtében a fonalak vagy cellulózarostjaik többé vagy kevésbbé összetapadnak és az egész anyag jellegzetesen •keményedik, bár nem szükségképen egyformán mindkétN

irányban. Minthogy a keményítőközeg ebben az esetben maga a celulóza, ez a keményítési mód általában a legjobb, amennyiben a mosásállóságról van szó. Ilyen megömlesztőszerekként igen tekintélyes számú ismert és a textiliparban ömlesztőszerekként használt vegyszer áll rendelkezésre erre a célra, így pl. gyapotaruk kezdésére cinkklorid vagy más ömlesztőszerek, mint pl. a rézoxidammónium (réztetraminhidroxid) vagy kénsav használhatók. Más példák a „kevert savak" (salétromsav és kénsav), a foszforsav, marónátron-oldat —10 C° hőmérsékleten, kalciumtjocianát és mások. Természetesen nem szabad erősen alkalikus ömlesztőszert használni olyan anyafgoknál, melyek gyapjút vagy kazeingyapjú tipusú rostokat tartalmaznak. Ömlesztőszereknek cellutózaros*tokra, mint például mosott pamutra és műselyemre gyakorolt hatása jól ismert a szövetkikészítő iparban és az iparban azt duzzasztás, ömlesztés, zselatinozás vagy pergamentezés néven említik, de azt e helyen általában ömlesztésnek nevezzük. Az e különböző szerek használatánál követett módszerek vagy eljárások eltérőek, de a körülményeket mindegyikükkel kapcsolatban alaposan kidolgozták és azok jól ismertek a szakmában járatosak előtt. így pl. a cinkkloriddial ömlesztett cellulózaanyagokat a kezelésnek több órán át teszik ki, míg a kénsavval kezelt cellulóza-összetételű arukat csupán pár másodpercig kezelik. A cellulózarostokat tartalmazó anyagok és cellulózafonalak keményítésénél a kezelés mindhárom fajtája először duzzadást okoz és azután a rostokat kisebb-nagyobb- mértékű összeragadásra, illetőleg összetapadásra készteti,- ahogy a duzzadás a száradás során csökken. Közönséges textilanyagok esetében az egyes ' fonalak arra törekszenek, hogy bizonyos mértékben kicsavarodjanak. Ha az anyag vizesen nedves és a fonalak ekként megduzzadnak vagy azokat valamely más folyékony közeg megduzzasztotta, a fonalaknak kisodródásra való törekvése növekszik. Ha a közönséges fonalak átmérője csökkenni tudna, e fonalak kisodródásra való törekvése hasonlóképen csökkenne, és oly mértékben csökkenhetne, hogy a fonalak ténylegesen szorosabbra igyekeznének sod- #' ródni. Ez az oka annak, hogy valamely textiláruban a duzzasztott és ekként keményített fonalak száradás és az ezzel járó átmérőcsökkenés következtében szorosabbra igyekeznek sodródni. A fonalak rostjai egymáshoz vannak tapadva, úgyhogy azok „egy-szálhoz" hasonlók. Az ilyen összeragadt fonálban hüvelykenként két vagy három sodlrat számottevő csavarást .(torziót) okoz, míg a közönséges, lágy pamutfonalakban hüvelykenként két vagy három sodrat nem idéz elő észrevehető csavarást (torziós