140929. lajstromszámú szabadalom • Ellentétes irányokban sodrott fonalakból álló göndörödésmentes textilszövedék és eljárás annak előállítására

0 140929. erőt). Ha a fonalat pl. a cinkkloriddal megömlesztjük, ez a cinikklorid hatására megduzzad, (amikor is kisodródásra való hajlama erősen megnövekszik), ezután a cinfckloridfet kilúgozzuk, aminek következtében a fonalaik egy bizonyos fokig duzzadt állapotban összeragadnak és megszilárdulnak (ahogy a cinkkloridot eltávolítjuk, a fonál duzzadása fokozatosan csökken) és azután, amikor a- fonál megszárad, végső átmérője valamivel csökken. Ez alatt a száradási folyamat alatt következik be, hogy a .fonál kisodródási hajlama eltűnik és a fonálnak szorosabbra sodródásra való törekvése lép fel, mely utóbbi törekvés az összetapadás következtében sokkal erősebb, mint az előző. A göndörödés megfordulásának, illetőleg a sodródási törekvés megfordulásának ez a jelensége láthatólag mindig bekövetkezik, amikor a1

fonál először (akár az oldat vize, akár pedig a kondenzálódás vize révén) megduzzad, majd keményedik vagy összetapad, végül pedig száradás után tömörödik, ahol „tömörödésen" azt értjük, hogy a fonál átmérője csökken, mimellett sűrűsége növekszik. A keményítőszerek előbb említett típusainak az anyag-göndörödés szempontjából való hasonlóságát és a duzzadásnak, va-. lamint az ezt követő tömörödésnek a göudörödós létrehozásában mutatkozó jelentőségét eddigelé nem ismerték fel és nem értették meg. A fentemlített elvek és matematikai egyenlet alkalmazása céljából az ekként duzzasztott keményített fonalak sodratirányát a szorosabbra sodródás irányában kell figyelembe venni. Ha azonban a keményedés duzzadás nélkül történik, az ekként keményített fonalak ugyanabban az irányban fognak kicsavarodni, mint mielőtt keményítve lettek. Különböző, keményített anyagok készíthetők, melyek a láncban vagy vetüíékben vagy mindkettőben számottevő arányban tartalmaznak olyan fonalakat is, melyek nincsenek megduzzasztva és keményítve oly módon, hogy fordított göndörödést okozzanak (mint a szorosabbra sodródó fonalak); az ilyen anyagokban azonban úgy a lánc, mint a vetülék 20 % vagy több, duzzasztott és keményített fonalat tartalmaz, melyeknek fordított anyag-göndörítő törekvése a fentebbiek alapján 'ki van egyenlítve. Az ilyen esetekben a nem így keményített fonalak viszonylagos mennyisége (valamint sodrásirányuk) mint jelentéktelen, nyugodtam figyelmen kívül hagyható, tekintettel a göndörödésre kifejtett, a duzzasztott és keményített lánc- és vetülékfonalak hangsúlyozott és sokkal nagyobb göndörítő hatásához képest viszonylag elhanyagolható hatásúkra. Hasonlóképen, ha csupán néhány (az uralkodó keményített lánc-és vetülékfonalakkal) ellentétes sodratú lágy fonalat iktatnak be, pl. mintázó hatás végett, ezek figyelmen kívül hagyhatók, minthogy azok számottevően nem zavarják meg az egyenletet. A jelen találmány gyakorlati kivitelénél1

lényeges, hogy olyan láncfonalakat és vetülékfonalakat alkalmazzunk, melyeket egyöntetű kártolt huzalból nagy pontossággal meghatározott finomsági számúra és sodrattényezőjűre fonunk és azokat úgy szőjjük meg, hogy az anyagpálya valamennyi felületrészének felépítése pontosan egyöntetű legyen, minthogy ezektől a tényezőktől, valamint egymáshoz való viszonyuktól függ, hogy elérjük-e a kívánt eredményt. Ismeretes, hogy még a legmodernebb felszerelés és gondosan ellenőrzött fonodái légnedvesség mellett is a fonalfinomság számottevő változása lép fel, ahogy a fonás előrehalad Egy fonógépnél, melyet úgy egyensúlyoztunk ki és áhítottunk be, hogy 30/1-es finomságú fonalat állítson elő, egy havi vagy 10 napi működés után azt találjuk, hogy az 35 /l-es vagy 36/1-es finomságú könnyű fonalat vagy pedig 27/1-es vagy 26/1-es nehezebb, fonalat szolgáltat, mimellett a vékonyabb fonalak felé való eltolódás általában gyorsabban és meszszebbmenően megy 'végbe, mint a vastagabb fonalak felé való eltolódás. Ezeket az eltéréseket általában azzal magyarázzák, hogy azok a légnedvesség, a hőmérséklet, továbbá a nyersanyag változásaiból, valamint gépkopásból erednek, amelyek beállítási eltolódásokat idéznek elő. A modern fonodákban a szabványos, üzem - megkívánja, hogy a fonalakat kb. minden két hétben megvizsgálják,- amikor is az előírt fonalfinomság beállítását általában az első előfonógépen („slubber") vagy a második előfonógépen („first intermediate") foganatosítják. Ez az ellenőrzési ill. szabályozási rendszabály a közönséges anyagok gyártásához kielégítő, de minthogy az a fonalfinomságnak fentemlített mértékű eltolódásait megengedi, a jelen talál'•miány alapját tevő egyenletből nyilvánvaló, hogy az a találmány gyakorlati megvalósításához egyáltalában nem elegendő. A fonalfinomságbah mutatkozó bármiféle változás ezenfelül számottevő változást okoz a sodrattényezőben is, minhtogy a fonógép a valóságban a fonálnak hüvelykenként egy meghatározott számú sodratot kölcsönöz, nem pedig állandó sodrattényezőt. A jelen találmány szerinti anyagok gyártásánál ajánlatos, hogy a fonalvizsgálat és a berendezés beállítása naponta történjék és általában inkább a második nyujtóművön, mint valamelyik ezt követő előfonógépen. Ezenfelül különös gondot kell fordítani a fonóterem nedvességének, stb.-nek ellenőrzésére is. Az egyenlet alkalmazásánál a fonóteremben vizsgálattal megállapított tényleges fonalfinomsági számokat és a jól ismert képleteik útján a fonógép-áttételek figyelembevételével meghatározott tényleges sodrattényezőket kell használni, az „elméleti" vagy „szabványos" értékek helyett. Hasonlóképen szövőteremből jelentett tényleges fonalsűrűségeket, illetőleg fonalvégszámokat kelt alkalmazni. Azt találtuk, hogy a fonalvégszámokban a szövőszék feszültségváltozásai folytán előálló csekély eltérések általában nem kellemetlenek, feltéve, hogy a szövetfeszítést a szokásos módon naponta ellenőrzik és beállítják. Olyan anyagokhoz, amelyeknél a göndörödésnek gvakórlatilag tökéletes hiánya a követelmény, mint pl. rádióhangszóróhoz való szöveteknél, azt találtuk,