140587. lajstromszámú szabadalom • Villamos fényforrás

2 140687 összes fenti hátrányai megvannak. Katódsugarak használata esetén rendszerint igen nagy feszültségek szükségesek az elektronok kellő felgy or sitására, mi a gyakorlatban súlyos hátrányos kielégítő fény hatásfok csak 1000 Volt fölötti feszültségekkel érhető el, bonyolult berendezésekkel és rendszerint nem kielégítő élettartam mellett. Ezeken a gyakorlatilag fénytermelésre tényleg használt módszereken kivüi még más,' villamos feszültségekkel való fénytermelési módszerek is ismeretesek, melyek azonban az alantiakból kitűnő okok folytán gyakorlati alkalmazást világítástechnikai célokra nem találtak. Észleltek már gyenge fényjelenségeket kristálydetektor karborundutnkr. is'tályán a t il és a kristály érintkezési pontján, alio! apró fénypontok jelentek meg. Ezt a jelenséget észlelője hideg elektronkisülésként magyarázta olyképca, hogy a csúcson vagy a kristály élein fellépő igen nagy térerősség elegendő alihoz, hogy a szilárd anyagból elektronokat váltson ki, melyek a környező gázban vagy levegőben elektromos gázkisülést okoznak. Ismeretes az is, hogy bizonyos esetekben f é 1 v e z e t ő k í e 1U 1 e t é n kialakult záróréteg, mint amilyen például a -száraz egyenirányítók, kristálydetektorok vagy elektrolit os kondenzátorok hatásos felületén van, az áthaladó villamos áram hatására fényt bocsát ki. Ezt a jelenséget a röntgensugárzással analog fékezési sugárzásnak tekintik, vagyis a jelenséget ugy magyarázzák, hogy az elektronok a szilárd anyagot érve lelassulnak és kinetikai energiájuk részben fénysugárzássá alakul át. Ez a jelenség régen ismeretes, gyakorlati alkalmazására azonban nem is gondoltak, mert elméleti megfond tolások alapján tudták, hogy a fékezési sugárzás íényhatásíoka- látható fény emittálásakor igen kicsiny. így pl. ezen jelenségek taglalásakor W. Finkelnburg »Kontinuierliche Spekteren« (J. Springer kiadás, 1938) cimU munkájának 91. oldalán lényegileg a következőket mondja: i Világítástechnikai célokra az optikai fékezési sugárzást eddig néni használták és nngyobb mértékű felhasználása rossz hatásfoka miatt a jövőben is aligha várható.« É s zielt ekv égül fényjelenségeket még szigetelő folyadékokban is, ha azokat igen erős elektromos tér hatásának tették ki: igy pl. difeniloxid és difenil keveréke 557.000 V cm térerősség liatása alatt két egymástól kb. 1 mm távolságra levő elektróda között adott annyi fényt, hogy 10-15 perces expozícióval jól látható fényképfelvétel volt a jelenségről készíthető. A találmány szerinti fényforrás azon a felfedezésünkön alapul, hogy bizonyos átlátszó vagy 1 egalább i s áttetsző félvezető kristályok v illám o s áram nak rajtuk való áthaladásukkor egész tömegükfa e n v i 1 á g 11 a n a k, annak ellenére, hogy hőmérsékletük messze a 1 u 1 m arad azon, melynél az általuk kisugárzott fénynek megfelelő thermikus sugárzást boc s-tanának ki. Igy például egész tiszta, főleg pedig vasmentes nyersanyagokból készített átlátszó karborundumkristály, melynek méreté körülbelül 0,1-1 mm, két elektróda közé fogva, melyek között a feszültség nagyságrendben 10 Volt, mikoris e kristályon körülbelül • 0,1 mA áram halad át, élénkfehér színben világit, éspedig nemcsak az eleidródákkal való érintkezés helyén, vagy annak környezetében, hanem egész tömegében. Ez a fény nyilván nem tekinthető thermikus sugárzásnak, mert a kristály csak lé^ nyégesen nagyobb áramerősség és feszültség alkalmazása mellett kezdene vörösen izzani. Ez az uj jelenség leginkább katódsugarak hatására fellépő fluoreszcenciához hasonlíthat ó, azzal a lényeges különbséggel, hogy az elektronokat nem szükséges vaku m ban külön felgyorsitaii, hanem azok valószínűleg- magában a kristályban, vagy esetleg a kristály felületén lévő zárórétegen gyorsainak fel és energiájukat a kristály fluoreszcenciájának gerjesztésére használják fel. A különbség a k a t ó d s u g á rr a 1 való gerjesztéshez képest (a fénykibocsátó anyagok minőségétől eltekintve) abból a szempontból is lényeges, hogy egy teljes nagyságrenddel kisebb feszültség elegendő a fény gerjesztéséhez, mint katódsugár esetén. Katód sugarakkal való gerjesztéskor ugyanis legalább párszáz, esetleg többezer Volt feszültség szükséges, raig a találmány alapját képező jelen,ség már 10 Volt alatti feszültségnél fellép. Nem lehet azonosnak tekinteni ä fenti jelenséget az előzőkben ismertetett fé-